Hogyan találhatnak rá a szív békéjére a családanyák?

Eline Landon, feleség és ötgyermekes édesanya, az Anyai kiégés és lelki kimerültség (Artège kiadó) című könyv szerzője azt vallja, hogy egyetlen dolog szükséges a szív békéjéhez: az, hogy időzzünk el az Úr lábainál.

Édesanyaként a családunk jólétét szívünkön viseljük. Menjen minden jól! Mindenkinek és mindig! Szóval nem hanyagolunk el semmit. Amint felébredünk, kezdődik a versenyfutás. Mondom, amint felébredünk, de néha már hajnali háromkor azon kattog az agyunk, hogy mi mindent felejtettünk el előző nap, vagy hogy mit kell a következő nap megtennünk…

Felhívni az orvost Egyes Számú családtagunk ügyében. Bevásárolni, mert teljesen üres a hűtő. Megszervezni a következő vakációt. Születésnapi ajándékot venni a Kettes Számú családtagnak és a Hármas Számú kis barátnőjének is. Előkészülni a piknikhez az iskolamúzeumba tett kiránduláshoz. Felhívni Ezt meg Ezt, aki nem érzi jól magát, és nahát, elfelejtettem kikapcsolni a gépet! Szóval, felesleges bemutatni Önöknek ezt a helyzetet. Az édesanyák mindig csak rohannak, a fejükben és az életben is, megpróbálják összeegyeztetni magán, szakmai, házastársi és édesanyai szerepüket, gyakran mesteri kötéltáncosokként. Gyakran nyugtalan éjszakákkal. Fejük felett a teljes kimerülés veszélyével…

Most pedig nézzük Mártát és Máriát. Hogy is ne éreznénk együtt a tevékeny, serény Mártával, aki szervez, gondolkodik és cselekszik? Hogy is ne értenénk meg bosszúságát, amikor látja Máriát, testvérét, aki úgy tűnik, hogy nem akarja ebből kivenni részét? Tegye fel a kezét az, aki még soha nem élte át ezt a helyzetet házastársával és gyermekeivel! (Ha nem, akkor dobja rá az első követ!) Nézzük, ahogy haragját alig leplezve panaszkodik a Mesternek: “Uram, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” (Lk 10, 40). Nos, legyünk őszinték, nem ugyanezt tettük volna mi is? Jézus mégis csak tehetne valamit a házimunkák tisztességes elosztásáért! Azt hiszem, hogy ebben mindannyian egyetértünk, van ebben valami mélységesen igazságtalan Márta számára, aki olyan keményen dolgozik!

Nos, most, hogy ezt a jól ismert érzést felkeltette bennünk, nézzük meg Jézus válaszát, amely biztosan meglepte Mártát. Nyelt egy nagyot és sírva fakadt a konyhában? Vagy meglepte őt Jézus szelídsége és szeretetteljes tekintete? “Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” (Lk 10, 41) Azt javaslom, hogy Jézus szavai visszhangozzanak benned. Csak egy dolog a szükséges.  Ez a dolog pedig az izgatottság ellentéte. Leülni Jézus lábaihoz, hallgatni őt szívvel-lélekkel, hogy kifújjuk magunkat vele.

Ez a szöveg, miután felbosszantott, később megtetszett. Jézus utat mutat nekünk, az édesanyáknak, akik bajnokai vagyunk annak, hogyan kell hatalmas nyomás alá helyeznünk önmagunkat, hogy minden tökéletes legyen. De valójában Jézus nem azt várja el tőlünk, hogy minden tökéletes legyen! Ő nem vár tőlünk állandó versenyfutást! “Merre futsz? Nem tudod, hogy az Ég benned van?” – mondja nekünk Christiane Singer író. És ez Szent Ágoston jól ismert mondatát visszhangozza: „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned”. (Vallomások, I.,1,1.)

Az Úr Jézus ezáltal megmutatja nekünk, hogy nem a tökéletességért, a “mindig többért” folyó versenyben fogjuk megtalálni üdvösségünket. Csak őbenne, Jézusban találunk nyugalmat, a szív békéje pedig akkor tér vissza, ha összes feladatunkat átadjuk neki. És vajon nem ez a tét családunk számára is? Ha az édesanyában megvan a szív békéje, akkor biztonságban érezzük magunkat és azt is érezzük, hogy szeretnek minket olyannak, amilyenek vagyunk, még ha tökéletlenek is. Ha az édesanya mindenben tökéletes, akkor nekünk, gyermekeknek is tökéletesnek kell lennünk? Jézus a tökéletlen és gyenge embereket hívja, annál jobb, hiszen mi is azok vagyunk.

Arra bátorítom tehát magunkat, hogy szakítsunk időt, hogy feltöltődjünk. Egyeseknek ez napi harminc percet is jelent. Másoknak itt-ott ellopott öt perce lesz rá, teázás a szennyessel teli kanapén; egy oldal a könyvből, éppen amikor a legkisebb felébred a délutáni szunyókálásból; egy séta a ház körül, hogy levegőzz, kifújd a gőzt, néhány másodperc térden Jézus előtt; egy dal, amely bizodalmunkról szól a baba ringatása közben; imádság a Szentlélekhez mielőtt döntést hoznál, vagy rábíznál egy nehézséggel küzdő gyermeket. Mindenki megtalálhatja, hogyan engedheti el bűntudatát, ami oly gyakran gyötör minket, édesanyákat, amikor még nem vagyunk 100%-osak kapacitásainkban. Jézus ismer minket és csak egyet vár el: hogy gyakrabban menjünk hozzá „letelepedni”, pihenni.

Ne becsüljük le a barátság idejét, ami jót tesz nekünk: egyszóval engedjük, hogy szeressenek minket és szánjuk időt önmagunk szeretetére úgy, hogy vigyázunk magunkra. Mert különben hogyan is tudnánk gondoskodni házastársunkról, gyermekeinkről? Jézus jól tudja, hogy ez az első dolog, amire szükségünk van! Merjünk tökéletlenek lenni, merjünk önmagunk lenni, merjünk elaludni anélkül, hogy mindent elintéztünk volna, merjük egyszerű módon kifejezni szükségleteinket, segítséget kérni! Az Úr akkor tölt be minket, ha megvan bennünk az alázatosság, hogy mindent átadjunk neki, és belső életünket helyezzük a legelső helyre. Ha az édesanya jól van, ha Jézus szívében lakozik, akkor minden rendben van. A béke visszatér a családi otthonba. Mit csinálsz ma? „Szünetet tartok”!

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia