Hogyan rendezzük be otthonunkban az imasarkot?

Annak érdekében, hogy erősítsük, támogassuk a családi imádkozást, nagyon jó egy imádkozósarkot kialakítani. Adunk néhány ötletet ennek a szép térnek otthonunkon belüli kialakításához és méltóvá tételéhez.

Ahogyan elnevezése is mutatja, ez az imádkozósarok egy olyan hely, ahol imádkozunk. Lehet ez valóban csak egy „sarok”, de nagy házakban egy teljes helyiség (egy fülke, egy kis helyiség a tetőtérben, egy tárolóhely, akár egy nagy faliszekrény, esetleg egy pici szoba). Az imádkozósarkot állandóra rendezzük be: ne csak az ima idejére helyezzünk el benne egy szentképet és egy gyertyát, amit azután elviszünk onnan. Így ez a hely az egész nap folyamán mindenki számára jelzi az ima helyét életünkben és annak életfontosságát.

Egy családapa meséli, hogy náluk ez a sarok a szalonban van, és örökmécses ég benne állandóan a szentkép előtt, mint a keleti vallásúaknál. A gyermekei azt mondták, hogy amikor éjszaka felkelnek és elhaladnak a nyitott ajtó előtt, a fény Isten jelenlétére emlékezteti őket és ez megnyugtató.

Az imasarok elősegíti az összeszedettséget. Imára serkent. Jól használható a családi hitoktatásra is. Az adottságok szerint nem csak közös ima céljaira van, hanem lehetőséget nyújt mindenkinek a békés elcsendesedésre, hogy napközben találkozhasson Istennel. Hogyan alakítsuk ki imasarkunkat? Mert ez a miénk lesz, a mi családunké, egyedi lesz, mint a családunk, egyetlen másik helyre sem fog hasonlítani, és része lesz hagyományainknak, családi kincsünknek.

Hol helyezzük el az imasarkot?

Az első lépés az imádkozósarok helyének megválasztása. Gyakran habozunk, próbálkozunk egy hellyel, majd egy másikkal, mielőtt megtalálnánk azt, ami a legjobb. A családon belüli változások, a gyerekek óhajai is vezethetnek cserére. Még a kis lakásokban is lehet több lehetőség, de tudomásul kell venni, hogy önmagában véve nincsen ideális hely: az imasarok lehet az előszobában vagy a konyhában éppúgy, mint a gyerekek szobájában vagy a nappaliban. Le kell azonban szögezni néhány kívánatos kritériumot:

–  Álljon rendelkezésre elegendő hely, hogy az egész család összegyűlhessen (és legyen még egy kis hely az alkalmi meghívottak számára is).

–  Olyan hely legyen, ami kedvező a csend szempontjából, és nem vonja el a figyelmet másra. Ha egy utcára néző ablak előtt helyezkedünk el, a zaj és a kinti forgalom kockáztatja az összeszedettség lehetőségét.

–  Legyen olyan szép, amennyire csak lehetséges… vagy legyen ilyen széppé tehető. El kell kerülni a szeméttároló vagy a szennyestartó közelségét.

–  Legyen olyan helyen, hogy gyakran elmenjünk előtte a nap folyamán, ne legyen száműzve valahová, amerre senki soha nem szokott járni.

–  De azért legyen eléggé elkülönített ahhoz, hogy egyedül fel lehessen keresni imához.

Ez az utolsó kritérium sajnos csak a megfelelően nagy lakásokban lehetséges. Nehéz, mondhatni lehetetlen elkülönülni, amikor hat vagy hét személy lakik három vagy négy helyiségben. Ez az állandó érintkezés sok területen okoz nehézséget, különösen ami a személyes imádkozásra nevelést illeti. Senkitől sem lehet elvárni a lehetetlent, és az anyagi korlátok ne kedvetlenítsenek el minket. A mi feladatunk, hogy olyan családi életet alakítsunk ki, amely gyermekeinknek (és szüleiknek) lehetővé teszi, hogy napközben találjanak pár percet a békére és magányra, hogy megnyugodjanak, szusszanjanak, magukra találjanak és imádkozhassanak.

Hogyan tegyük szebbé az imasarkunkat

Ha sikerült kiválasztani a sarok helyét, be kell rendezni. A minimum a következő: legyen egy kis szobor, egy feszület vagy egy szentkép. Nem mindegy, hogy hogyan választjuk ki a szobrot vagy a szentképet. Itt szem előtt kell tartani a szépséget: elengedhetetlen, hogy a gyermek minél korábban összekapcsolja Istent a szépséggel. El kell kerülni az édeskés, érzelgős vagy csúnya ábrázolásokat, a rossz minőségű reprodukciókat. Az egyházi intézmények, kolostorok nagy választékot kínálnak képekben és szobrokban, minden ízlésre és minden árban. Ezt a képet (szentképet vagy szobrot) egy kis asztalra kell elhelyezni, vagy felszerelni a falra, de mindig a legkisebb gyerekek magasságát figyelembe véve. Nem jó, ha ki kell csavarják a nyakukat ahhoz, hogy láthassák.

Az imasarok másik eleme: a gyertya vagy a gyertyák. A láng Isten szeretetére emlékeztet, a Szentlélek tüzére, Krisztus világosságára, aki kísér minket. A gyertyák száma nem feltétlenül véletlenszerű. Egyes családok három gyertyát gyújtanak: a Szentháromság minden személyének egyet. Mások annyi gyertyát gyújtanak, ahány tagú a család: mindenki a magáét, és ha valaki távol van, a gyertyája képviseli őt. Adventben vagy a Nagyböjtben a gyertyák száma hétről hétre növekedhet. Keresztelésük évfordulójának a napján a gyerekek meggyújthatják a keresztelői gyertyájukat, ha megőrizték.

Az élő virágok (valóságosak és nem hervadtak) vagy más növények életet és vidámságot árasztanak. A gyerekeknek örömükre lesz a kis imasarkot vadvirágcsokrokkal díszíteni, amiket séta során szedtek. Egy kis ”hirdetőtábla” nagyon hasznos lehet. Elegendő egy parafa vagy műanyag lap (2-3 cm vastag). Ha műanyag, jó bevonni a lemezt egy egyszínű anyaggal (pl. fehér pikével). Erre a lemezre el lehet helyezni gyerekrajzokat, evangéliumi idézeteket (napi vagy vasárnapi olvasmányokat), olyan személyek fényképeit, akikért külön imádkozunk (többek között keresztgyermekeinkért) stb. Egy vastagabb padlószőnyeg vagy szőnyeg is jelezheti az „imádkozó teret”, így átengedhetjük magunkat különlegesen áhítatos vagy kényelmes testtartásoknak. Jól megválasztott megvilágítás, egy kis polc könyvek és füzetek céljára, zsámolyok vagy kis padok, egy Bluetooth hangszóró, ezer egyéb dolog kiegészítheti az imádkozósarkot. Most már csak …. fel kell keresni és imádkozni!

Írta: Christine Ponsard +
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia