vilagbeke

Hogyan lehet megmenteni a világbékét?

Vlagyimir Fedorovszkij nagyon meghökkentő ember. Gorbacsov alatt befolyásos diplomata volt, a peresztrojka szóvivője, egészen a Jelcin-korszakig pedig vezető alakja a kommunizmusból való orosz kilépésnek. Franciaországban ő a legtöbbet publikáló orosz-ukrán származású író, különféle bestsellereknek, legutóbb a “Putyin, Ukrajna: rejtett arcok” című könyvnek a szerzője. Figyelmesen és aggodalommal kíséri az ukrán válság fejleményeit, szorosan követi Henry Kissinger, Hubert Védrine, Henri Guaino és Jean-Pierre Chevènement elemzéseit, akikkel azonos a meggyőződése: úgy véli, hogy sürgősen cselekedni kell, ha el akarjuk kerülni a geopolitikai katasztrófát és azt a “pusztító gazdasági hurrikánt”, amelyet Jamie Dimon, a legnagyobb amerikai bank, a JP Morgan Chase vezetője jósol. Fedorovszkij szerint a válságnak csak három kimenetele van.

Az első hipotézis a világháború. Még soha nemálltunk ilyen közel hozzá, több tapasztalt szakértő szerint, mert nincs semmilyen megállapodás, semmilyen komoly kapcsolattartás, mindenki a saját logikáját követi anélkül, hogy tekintettel lenne a másikéra. Még a hidegháború csúcspontján is folyamatos volt a kapcsolat a két blokk között. A kubai válság idején, 1962-ben Robert McNamara amerikai védelmi miniszter azt mondta, hogy mindkét fél meg akarta őrizni a róla kialakult képet és kompromisszumot keresett, de ma nem ez a helyzet. Egyébként is, hatvan évvel ezelőtt az emberek féltek a háborútól: „A kulcs ehhez az, hogy mindannyian tudjuk, mi az a háború”. Ma az amerikai vezetők nyilvánosan kijelentik, hogy azt akarják, hogy Oroszország ne tápászkodjon fel, vagy legalábbis Putyint el kell távolítani, és ehhez jön még a propaganda. A jelenlegi helyzetben ez garantált eszkalációt jelent. Hogyan lehetne észhez térni? Milyen más lehetőségek vannak?

A második hipotézis szerint sikerül a drasztikus szankciókkal Oroszországot meghátrálásra bírni. Vannak, akik az orosz gazdaság tönkretételével fenyegetőztek. Pillanatnyilag a várt eredmény még igen távol van. Pár napja a Guardian arról számolt be, hogy Oroszország éppen megnyeri a gazdasági háborút. Az emelkedő gáz- és olajárak a tavalyi bevételnél 30%-kal több pénzt hoznak Oroszországnak. A szankciók következményei nem bénítják meg azt az országot, amely nem feledkezik meg arról, hogy a Jelcin-korszakkal összehasonlítva Putyin alatt a jövedelmek megtízszereződtek. A szankciók miatt több mint 15%-os inflációra és a vásárlóerő csökkenésére lehet számítani, de az oroszok már sokkal rosszabb dolgokat is elviseltek! Ezen túlmenően a jelenlegi események Oroszország újraiparosítására, a gáztól és olajtól való függőségének a megszüntetésére, valamint a rendkívül népszerűtlen oligarcharendszer felszámolására serkentenek: jelenleg az oroszok 2%-a birtokolja a gazdagság 50%-át. Oroszország területe a világ egyhetede; a gulágnak és a polgárháborúnak 25 millió halottja volt; a nácik után 27 millió halott maradt: már megtapasztalták az Apokalipszist, és nevetséges azt hinni, hogy egy pár szankció miatt beadják a derekukat.

Az amerikaiak azt mondják, hogy a nyomást folyamatosan növelni akarják, de ez kapitális tévedés, amelynek gigantikus következményei lesznek. Mindez szörnyű éhínséget fog okozni Afrikában, válságot Németországban és más közép-európai országokban, amelyek nagyon függnek az orosz gáztól és olajtól, továbbá súlyos recessziót az egész világban, ideértve az Egyesült Államokat is. Ekkorra talán már az amerikaiak is megváltoztatnák a stratégiájukat, de már túl késő lesz. Mindeközben a megosztott, vazallussá tett, a NATO-nak alávetett Európa lesz a balek vesztes. Kína pedig a győztes, amelyet erősebbé tesznek a magát Kína karjaiba vető Oroszországgal szorosabbá vált kapcsolatai, és ily módon egy olyan nagy, Nyugat-ellenes koalíció élére kerülhetne, amely iránt a muszlim világ sem lenne talán érzéketlen.

A harmadik, egyetlen ésszerű lehetőség az, hogy a lehető leggyorsabban lépjünk a valódi tárgyalások érdekében. Ezt sürgeti Fedorovszkij, Kissinger, Védrine, Guaino és számos más tapasztalt tanácsadó, akik támogatják Emmanuel Macront abban, hogy ne szakítsa meg a Putyinnal való rendszeres kapcsolattartást. Mindegyikük hangsúlyozza, hogy sietni kell, mert minél több lesz a pusztítás, a brutalitás és a haláleset, annál nehezebb lesz a visszafordulás. Már létezik is valamiféle részleges alap ehhez a tárgyaláshoz, az izraelieknek köszönhetően, akik felvetették, hogy Ukrajna elfogadná a semleges státuszt, amelyet nemzetközileg garantálna az ENSZ Biztonsági Tanácsa, az orosz nyelvet ugyanúgy elismernék, mint az ukránt, kicserélnék a hadifoglyokat, a Krím és a Donbassz szuverenitásának problémáját pedig későbbre halasztanák, de addig is tényként fogadnák el. A helyes hozzáállás az, amit Emmanuel Macron kér: ne legyen kirekesztés, ne legyen megalázás, sem katonai megoldás, dezeszkaláció kell. Egy kis jóindulattal hamar célt lehetne érni mindenki közös érdekében, elsősorban az ukrán nép érdekében, amelynek Marshall-tervre lesz szüksége. Hogyan lehet megmenteni a világbékét? “Gyermekeink és unokáink nevében sürgősen cselekednünk kell” – mondja Vlagyimir Fedorovszkij. Vajon meghallják-e őt azok, akik kezükben tartják a helyzet kulcsait?

Írta: Olivier Bonnassies

Ezt a cikket Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Forrás: infochretienne.com

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük