Hogyan beszéljünk gyermekeinkkel a háborúról?
„Mama, mi történik Ukrajnában?” Háború tör ki az európai kontinensen és mi mind, kicsik és nagyok megrendülten figyeljük. Gyermekeink és unokáink valószínűleg kérdéseket tesznek fel nekünk. Hogyan válaszoljunk anélkül, hogy tagadnánk a tényeket, de ne is dramatizáljuk azokat?
Vannak olyan dolgok, amiktől szeretnénk gyermekeinket megóvni. A háború ezek egyike. Mi, felnőttek, ugyan szeretnénk őket távol tartani a szomorú és fenyegető valóságtól, mégis elérkezik a pillanat, amikor a gyermekek tudni szeretnék az igazságot. Adunk néhány útmutatást ahhoz, hogyan érintsük ezt a kényes témát gyermekeinkkel.
hirdetés
1. Mondjuk el, amit érzünk
Még a legfiatalabbak is olyan korban vannak, hogy megértik, mi a háború. Nem szükséges mindent elmondani nekik, de ki kell fejeznünk, hogy mi mit érzünk, mert a gyermekek valóságos érzékelői az érzelmeknek! Ha mi saját félelmeink elkendőzéséért küzdünk annak érdekében, hogy védjük őket, akkor ők sem fogják megmondani, amikor nyugtalankodnak. A félelem kifejezése pedig az első lépés az attól való megszabadulás felé. Magunkat pedig védjük meg az összeomlástól az információs csatornák áradatát nézve. Válasszuk a helyes középutat.
2. Használjunk egyszerű szavakat
A háborút megmagyarázni gyerekeknek nem egyszerű, főként ha magunk is bajban vagyunk a helyzet értelmének megállapítása terén. Jó ilyen helyzetben a tényeknél maradni: felidézni a háború összefüggéseit, megmagyarázni az konfliktusok eredetét, megmutatni térképen a helyszíneket, ahol az események zajlanak, elmondani az okokat és a kockázatokat … Minél több konkrét és pontos tényt hozunk fel (amiket gondosan ellenőriztünk korábban), annál kevesebb hatalma és helye marad képzeletükben az elképzeléseknek. Ha túlságosan elnagyoltan beszélünk, egyes gyermekek igen hamar katasztrofális helyzeteket képzelnek el.
Használjunk egyszerű szavakat. Például: „Az egyik állam elnöke nem ért egyet a többiekkel és elhatározta, hogy fegyverekhez nyúl”. Hangsúlyozzuk azt a tényt, hogy sokan dolgoznak azon, hogy helyreállítsák a békét.
3. Legyünk nyitottak a párbeszédre
Álljunk rendelkezésre és próbáljunk válaszolni a kérdéseikre. Ha nincsenek kérdéseik, mondjuk meg nekik, hogy beszélhetnek nekünk erről bármikor, ha szükségét látják. Felesleges túlzásba vinni az optimizmust, mert a gyermekek észreveszik a különbséget a hamis biztonsági érzetbe ringató beszéd és a között, amit apjuk vagy anyjuk ténylegesen érez. És ez még fokozza a bizonytalanságot. Valljuk be nekik, hogy aggódunk, de ez nem zárja ki, hogy továbbra is kellemes időket töltsünk a családdal: sétálhatunk a parkban, nézhetünk együtt filmeket, süthetünk süteményeket …
A nagyobb gyerekek valószínűleg várják, hogy kicsit tovább menjünk az elemzéssel. Ez az a pillanat, amikor közelebb vihetjük őket a helyzet megértéséhez és esetleg egy vita megnyitásához.
4. Gondolkodjunk együtt
Alkalom lehet ez a helyzet arra, hogy engedjük őket elgondolkodni a béke kifejezés jelentéséről. Ők maguk is konfliktusokat élnek meg hétköznapjaikban (otthon, az iskolában, unokatestvéreikkel…). Gondolkodjunk együtt: hogyan lehet feloldani a konfliktusokat, anélkül, hogy valaki erőszakhoz folyamodna?
Az igazságosság fogalma is igen lényeges számukra. Mi számít igazságosnak vagy igazságtalannak ebben a konfliktusban? Javasoljuk például, hogy helyezkedjenek iskolai szintre és írjanak egy fogalmazást az érintett földrajzi területről. Ebben a korban a közösség lényeges szerepet játszik a katarzisban.
Végül pedig, a kis patakok nagy folyamban egyesülnek: szólítsuk fel gyermekeinket, hogy gondoskodjanak azokról, akik ennek a háborúnak a szenvedő alanyai. Miért ne csatlakozhatnánk gyűjtéshez, hogy a menekülteknek alapvetően szükséges dolgokat lehessen küldeni?
5. Mondjuk el családon belül Madame Elisabeth imáját
(Madame Elisabeth XVI. Lajos nővére volt, akit a francia forradalomban elfogtak, a Temple börtönébe zártak és a végén guillotine-nal lenyakaztak.)
Ezt az imát mondta el naponta a Temple börtönében Madame Elisabeth. Imádkozzuk ezt a családdal, hogy megtanítsuk gyermekeinknek, hogy jobban tudják megélni a jelen pillanatot a jövőtől való félelem nélkül, ráhagyatkozással és bizalommal az Isteni Gondviselésben.
„Mi fog velem ma történni, ó Istenem, nem tudom.
Csak azt tudom, hogy nem történhet velem semmi, amit Te nem határoztál el már az örökkévalóságban.
Ez nekem elég, ó én Istenem, hogy nyugodt legyek.
Imádom örök terveidet, teljes szívemből alávetem magam azoknak.
Mindenbe beleegyezek, elfogadok mindent, mindent feláldozok Neked, egyesítem áldozatomat drága Fiad, az én Megmentőm áldozatával.
Kérem tőled Fiad Szent Szíve és végtelen érdemei által a türelmet szenvedéseimben és a teljes alávetettséget, ami Téged megillet mindenben, ami akaratod szerint van és amit megengedsz.
Úgy legyen, Ámen.”
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia
