Hirdessük mindenütt az evangéliumot, hogy legyen a béke és a testvériség kovásza – Leó pápa Úrangyala imája

Isten meglátogatja és szeretetével áthatja életünk minden idejét és helyét, fogadjuk be meghívását – buzdított rá XIV. Leó pápa Jézus nyilvános működésének megkezdéséről szóló tanításában.

Ne legyünk rabjai egy túlzott óvatosságnak személyes és egyházi életünkben, döntéshozatalainkban. Az evangélium a bizalom kockázatát kéri tőlünk, hiszen Isten mindig jelen van, mindenkihez közel áll, nem zár ki senkit, hanem elvegyül az emberi helyzetekben és kapcsolatokban – tanította katekézisében a Szentatya.

Jézus, miután megkeresztelkedett, megkezdi hithirdetését és meghívja az első tanítványokat: Simont, akit Péternek is neveznek, Andrást, Jakabot és Jánost (vö. Mt 4,12-22) – kezdte beszédét XIV. Leó pápa, elemezve az évközi harmadik vasárnap evangéliumi szakaszát. Arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy ezt az evangéliumi jelenetet közelebbről megfigyelve két kérdést tehetünk fel: az egyik arra vonatkozik, hogy Jézus mikor kezdi el a küldetését, a másik pedig arra, hogy melyik helyet választja, hogy hirdesse az igét és meghívja az apostolokat. Kérdezzük meg tehát magunktól, hogy mikor kezdi? hol kezdi? nyilvános működését Jézus.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Máté evangelista mindenekelőtt azt mondja nekünk, hogy Jézus akkor kezdte meg igehirdetését, amikor „meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették”. Ez tehát nem a legmegfelelőbbnek tűnő pillanatban történik: Keresztelő Jánost éppen letartóztatták, ezért a nép vezetői kevéssé állnak készen arra, hogy befogadják a Messiás hírét. A pápa megállapította, hogy olyan időszakról van szó, amely óvatosságra intene, Jézus azonban éppen ebben a sötét helyzetben kezdi meg elhozni a jó hír fényét: „elközelgett a mennyek országa!”

Személyes és egyházi életünkben is, olykor a belső ellenállások vagy olyan körülmények miatt, amelyeket nem ítélünk kedvezőknek, azt gondoljuk, hogy nem megfelelő a pillanat az evangélium hirdetésére, egy döntés meghozatalára, egy választásra, egy helyzet megváltoztatására – mutatott rá a Szentatya. Azonban ez azzal a kockázattal jár, hogy lemerevedünk a határozatlanságban, vagy foglyai leszünk egy túlzott óvatosságnak, miközben az evangélium a bizalom kockázatát kéri tőlünk: Isten minden időben végzi művét és minden pillanat jó az Úr számára, még akkor is, ha mi nem érezzük magunkat készen vagy a helyzet nem tűnik a legkedvezőbbnek.

Leó pápa ezután az evangéliumi szakaszhoz fűződő második kérdést elemezte, amely arra a helyre vonatkozik, ahonnan Jézus elkezdi nyilvános működését: „Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le”. A pápa utalt rá, hogy Jézus Galileában marad, egy főleg pogányok által lakott területen, amely egy kereskedelmi útvonal, átjáró terület és a találkozás helye, mondhatnánk, hogy multikulturális térség, amelyen különböző származású és vallási hovatartozású személyek haladnak át. Az evangéliumi szakasz tehát azt mondja nekünk, hogy a Messiás Izraelből jön, de túlhalad saját földje határain, hogy hirdesse Istent, aki közel van mindenkihez, aki nem zár ki senkit, aki nem csak a tisztákért jött el, hanem éppen ellenkezőleg elvegyül az emberi helyzetekben és kapcsolatokban.

XIV. Leó pápa hangsúlyozta, hogy nekünk, keresztényeknek is le kell küzdenünk a kísértést, hogy bezárkózzunk: az evangéliumot ugyanis hirdetni kell és meg kell élni minden körülmények között és minden környezetben, hogy a testvériség és a béke kovásza legyen az emberek, a kultúrák, a vallások és a népek között.

Az első tanítványokhoz hasonlóan mi is arra vagyunk elhivatva, hogy befogadjuk az Úr meghívását, annak a tudatnak az örömében, hogy Ő meglátogatja és áthatja szeretetével életünk minden idejét és helyét – mondta Leó pápa, majd a következő buzdítással zárta beszédét:

„Imádkozzunk Szűz Máriához, hogy eszközölje ki számunkra ezt a belső bizalmat és kísérjen el bennünket utunkon!”

Forrás: Vatican News