Ha ma állnál ott Jézus előtt…

… a vérrel borított Jézus előtt, az előtt a Jézus előtt, akit a tanítványai is annyiszor hagytak cserben… Mit tudnál te adni neki?

Ha ma állnál ott Jézus előtt, a vérrel borított Jézus előtt, az előtt a Jézus előtt, akit a tanítványai is annyiszor hagytak cserben, akit a katonák ütöttek és gúnyoltak, az előtt a Jézus előtt, akinek alig volt olyan testrésze, amely ép maradt volna, akinek a fejébe a töviskoszorú tövisei fúródtak, azelőtt a Jézus előtt, akinek a testét a korbács nyomai borították, az előtt a Jézus előtt, akinél már azt sem értjük, hogy annyi kiontott vér után hogyan képes állni és a keresztet hordozni – az előtt a Jézus előtt, aki mindennek ellenére abszolút és tiszta szeretettel néz rád: mégis, mit tudnál te adni neki?

Így tekint rád Jézus életed minden pillanatában, de különösen minden szentmisén és az Oltáriszentség minden imádásakor.

Mit tudnál te neki adni? Az érted elszenvedett szenvedések fényében csak suttogni mersz, hogy “én is szeretlek”? Pedig pontosan ez az, amire vágyik.

Ez egy olyan “szeretlek”, amelynél teljesen világos, hogy soha nem érhet fel azzal, amit Jézus érted elszenvedett és érted tett, de amely szeretetet mégis próbálsz teljesen komolyan megélni.

Mi mást tudnál az életedből áldozatul felajánlani az ilyen mértékben megalázott és megkínzott Úr Jézusnak?

Arra hívlak, hogy azokat a pillanatokat idézd fel, amikor valami jogtalanság történt veled, amikor olyan dolgokat kellett elviselned, amikhez, úgy érezted, nincs már erőd. Az elhullajtott könnyeidre gondolj, azokra az órákra, amikor a nehézségek maguk alá gyűrtek.

Volt Jézusnak helye ezekben a pillanatokban?

Arra hívlak, hogy ilyenkor mindig Jézust hívd be ezekbe a pillanatokba. Nem kell, hogy egyedül szenvedj, mint ahogy neki sem kellene egyedül szenvednie. Ha minden nehéz pillanatban neki ajánlod fel vigaszul a szíved, akkor sem Jézus, sem pedig te nem maradsz magadra, és minden nehézségből valami szép lesz: egy egyre mélyülő kapcsolat Istennel.

Igazából más nem is kell az életedben, hiszen arra teremttettél, hogy az Istennel való kapcsolatot éld meg.

A nagyhéten elsősorban a szenvedő Urunkról emlékezünk meg. Urunkra fordítjuk gondolatainkat, aki annyit szenvedett érted. És ha te lennél az egyetlen ember a világon, akkor is ugyanezt tenné. Keresztes Szent János azt mondta, hogy úgy élj a világban, mintha csak az Isten és a te lelked lakna benne, akkor nem tudja semmi földi rabul ejteni a szívedet.

Kövessük Keresztes Szent Jánost, éljünk úgy, mintha csak az Isten és a mi lelkünk lenne. Mert ez itt a lényeg, Jézus is ezt mondta a kereszten: a lelketek.

Tudod-e, hogy pontosan erről van akkor is szó, amikor Jézus minden szentmisében újra meg újra neked ajándékozza magát? Amikor az átváltoztatás pillanatában jelenvalóvá válik mindaz, amit érted elszenvedett, és a pap kezei által neked adja át magát teljesen? Amiben a szentáldozáson részesülsz, az nem pusztán egy darab kenyér, hanem egy dobogó szív, a te Istened dobogó szíve, aki érted üresítette ki magát teljesen, aki semmit sem tart tőled vissza, hanem minden nap mindent neked ajándékoz.

Amikor a pap az ostyát a magasba emeli, akkor az ostyában Krisztus maga néz le rád. Az a vérrel borított Jézus, aki minden egyes korbácsütést a te lelkedre gondolva viselt el. Te mindent megértél neki.

És mit ér Ő a te életedben?

Próbáld ki egyszer, hogy mindent elfogadsz, amit csak az Úr megenged, hogy megtörténjen veled.

Tudjuk, hogy Ő a jó és ő a bölcsesség maga, és ez az, amiért nem kell félnünk. Fogadjuk el, hogy bármi, ami csak történik velünk, az az Ő akarata, hogy mindezek által a mi lelkünket vigye közelebb a kereszthez. Fogadjunk el mindent, hogy életünk minden pillanatában érezzük a kereszten megnyílt, lüktető szívét, és ennek megfelelően cselekedhessünk.

Mindent őérte fogadjunk el, különösen azt, ami nehezünkre esik, hogy az Ő szíve ne egyedül szenvedjen. Legyünk vigasz Jézus legszentebb szíve számára. Úgy, ahogy Ő is értünk adott oda mindent, ugyanúgy legyünk mi magunk is készen mindent neki adni, és hagyjuk, hogy Ő döntse el, mi és hogyan legyen ez a minden.

Fordította: Frick József
Forrás: Kath.net