Gyümölcsöt hozó nők egy terméketlen világban

Rebecca Piaget írása a 2017-ben elhunyt Simone Pacot címzetes ügyvéd, írónő, evangelizátor, a Bethesda Társulat tagjának gondolatairól. Simone Pacot egyik műve, A mélységek evangelizációja magyarul is megjelent a Sarutlan Kármelita Nővérek kiadásában 2003-ban.

Hasonlítottad már magadat egy fához? Próbáld ki, még ha kicsit őrülten is hangzik! Hogy néznél ki? Egy ígéretes gyümölcsökkel teli fához vagy inkább egy haldokló növényhez hasonlítanál?

Az emberi lény célja: gyümölcsöt teremni

Lelki fejlődésünk állapotától függetlenül Teremtőnk azt tartja célunknak, hogy gyümölcsöt teremjünk, mint a fák és a növények. Valójában Jézus többször is említi ezt a szükségszerűséget: „Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok.” (Jn 15, 8). Odébb: „Én választottalak benneteket és arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15, 16).

Az ember arra hívatott, hogy más embereket „alkosson”

Ez nem új keletű küldetés. Teremtésétől kezdve az ember gyümölcsöt terem: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: ‘Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá’.” (Ter 1, 28) A cikk ügyvédnő szerzője megjegyzi: „Ez egy nagyon különleges áldás, amit az emberek ily módon kapnak; hiszen képessé teszi a férfiakat és a nőket arra, hogy saját képmásukra „alkossanak” embereket.” Isten az embert a földből teremtette: ”Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Ter 2, 7) Jolie Selemani szerint az emberben tehát benne van a „lehetőség a fejlődésre és a folytatódásra”.

A gyümölcsöző élet nem csak nemzést jelent…

Jézus új dimenziót visz a termékenység fogalmába: elmélyíti jelentését, és nem csupán a nemzéshez köti. Simone Pacot ezt így pontosítja: „Krisztusnak nem test szerinti; hanem lelki utódai vannak”.

Simone Pacot szerint így „minden élet meg tudja hozni gyümölcsét függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs test szerinti leszármazott”.

Sőt, úgy véli, hogy még az élet megpróbáltatásaiban is benne van a termékenység csírája. Képesek fát növeszteni és elérni, hogy ez a fa gyümölcsöt teremjen.

„A termékenység nem a mennyiség szinonímája: az élet minőségét fejezi ki, az életünk során tapasztalható útról, a megélt nehézségekről, boldogságokról, a mindennapi élet legkisebb cselekedeteiről szól. Soha semmi sem vész el; minden, de teljességgel minden, gyümölcsöt teremhet.”

Fogadd be a szeretetet, hogy tovább add

De hol találjuk meg a motivációt a gyümölcsöző tevékenységhez? Hogyan lépjünk ki a rutinból, hogy ígéretes gyümölcsöt hozó fák legyünk? A szeretet a kulcs. A francia szerző számára ez a termékenység motorja: „A szeretet, mint egy mag, a lényünk középpontjába kerül. Tudatosan fogadjuk be, hogy aztán kívül nyilvánuljon meg és bontakozzon ki.” Az emberek valódi törekvése abban rejlik, hogy tudják, Isten szereti őket és ők is szeretnek. Ez a szeretetvágy az adakozásban és önmagunk átadásában valósul meg.

Gyümölcsözőnek lenni az adakozásban

Mihelyt tehát valaki gyümölcsöző életre törekszik, az adakozás és önmaga átadása kötelező szükségszerűséggé, imperatívusszá válik. Simone Pacot kijelenti:

„Egy termékeny élet az adásban bontakozik ki. A növények és a fák virágokat adnak és gyümölcsöt teremnek, ez törvényszerű. Ez az alaptörvénye az emberi lénynek is, de neki megvan a szabadsága arra, hogy adjon-e vagy megtartsa magának.”

Simone Pacot hangsúlyozza, hogy a gyümölcsöző élet gyümölcseit „széles körben osztogatni kell”. Ha egy sarokban gyűjtögetik őket, félő, hogy megrothadnak. Isten kegyelme és adománya ugyanis nem olyan ajándék, amelynek önmagunk elszigetelődéséhez kellene vezetnie.

„Azért adattak nekünk, hogy gyümölcsözőek legyenek.”

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”

Ahhoz, hogy az ember gyümölcsöző legyen, nem szabad kizárólag a saját erőfeszítéseire hagyatkoznia: „Én vagyok a szőlőtő; ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5)

Azért, hogy a kimerülést és a kiszáradást elkerüljük, arra van szükségünk, hogy Istenbe oltódjunk, miként az ágak is a törzshöz csatlakoznak, amely nedvvel látja el és megújítja őket, hogy gyümölcsöt hozzanak.

Simone Pacot így pontosítja:

„Ha Isten szívéből, a szeretet, az ajándék forrásából indulunk ki, akkor ez a kibontakozáshoz, a termékenység tartós megújulásához vezet. A forrás kiapadhatatlanná válik, nem szárad ki.”

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: infochretienne.com