Gyermekbarát iskola, élhetőbb gyerekkor? Mitől szolgálja valóban a fejlődést az alsó tagozat? – Válaszkereső
A Válaszkereső új epizódjában Pécsi Rita neveléskutató a kisiskolásokat érintő, tizennégy pontos oktatási javaslatcsomag első elemeit járja körül. Hangsúlyozza: egyelőre nem törvényről, hanem olyan szakmai javaslatokról van szó, amelyek jó alkalmat teremtenek annak átgondolására, mire van valóban szükségük az alsó tagozatos gyermekeknek.
A beszélgetés középpontjában a gyermek- és személyközpontú nevelés áll. Pécsi Rita szerint a kisiskolásokat nem szabad idő előtt „áttolni” a felnőttek teljesítményközpontú világába. Ahhoz azonban, hogy megmaradhasson a gyerekkoruk, az iskolának és a családnak azonos alapelveket kell képviselnie.
Az egyik fontos javaslat a nyugodtabb, rugalmasabb iskolakezdés. A gyermeknek időre van szüksége ahhoz, hogy megérkezzen az otthonból az iskolai közösségbe. Ezt segítheti a beszélgetőkör, a mesehallgatás, a közös olvasás vagy egy rövid mozgásos tevékenység. Ugyanez az elv otthon is érvényes: iskola után ne rögtön a jegyekről, a házi feladatról és a következő különóráról kérdezzük a gyermeket, hanem adjunk neki lehetőséget a megérkezésre, a kiengedésre és a kötetlen beszélgetésre.
Az adás kitér a sokat vitatott rövidebb tanórák kérdésére is. Pécsi Rita szerint nem önmagában a 35 perces óra a lényeg, hanem az, hogy a pedagógus az adott gyermekcsoport igényeihez igazíthassa a tanulás ritmusát. Bizonyos témákhoz rövidebb foglalkozás is elegendő lehet, máskor viszont hosszabb, akár több órát összekapcsoló komplex blokkra van szükség. Ehhez szakmai szabadság, gondos tervezés és mindenekelőtt bizalom kell az intézményvezetés, a pedagógusok és a szülők között.
A gyermekek figyelmének, kíváncsiságának és tanulási kedvének megőrzéséhez elengedhetetlen a mozgás, a pihenés, a nyugodt étkezés és a szabad játék. A hosszabb udvari szünetek, a mese, a csendes pihenő vagy a természetben végzett megfigyelések nem elveszik az időt a tanulástól, hanem megalapozzák azt. Pécsi Rita arra is figyelmeztet, hogy az otthoni délutánokat sem szabad különórákkal és feladatokkal túlterhelni: a gyermeknek szüksége van unalomra, alkotásra, családi beszélgetésekre és egyszerű hétköznapi tevékenységekre is.
Különösen fontos kérdésként jelenik meg a képernyőhasználat. A neveléskutató szerint kisiskolás korban nincs szükség saját személyes képernyőre és közösségimédia-jelenlétre. A digitális gondolkodáshoz szükséges készségek képernyő nélkül is fejleszthetők például társasjátékokkal, sakkal, titkosírással, kézműveskedéssel és mozgásos játékokkal.
Pécsi Rita szerint a gyermekbarát iskola nem pusztán az órák hosszán vagy a csengetési renden múlik. A valódi kérdés az, hogy az iskola és a család képes-e közösen olyan környezetet teremteni, amely a gyermek testi, érzelmi, szellemi és kapcsolati fejlődését egyaránt szolgálja. A kisiskoláskorban ugyanis nemcsak tudást adunk át, hanem hosszú időre meghatározzuk a gyermek tanuláshoz, erőfeszítéshez és önmagához való viszonyát.
