Forrai Tamás SJ a Zarándok podcastben: „Alapbizalom, hogy ott van mindenkiben a Lélek…”

A Zarándok podcast újévi adásának vendége Forrai Tamás Gergely SJ, a Pécsi Egyetemi Lelkészség lelkésze, aki hét év kanadai plébániai szolgálat után kezdte meg misszióját Pécsett. A beszélgetésben szó esett az egyház és a társadalom kapcsolatáról, a lelkipásztori munka kihívásairól, valamint a jezsuita lelkiség emberformáló erejéről is.

Forrai atya elmondta, hogy budapesti családból származik, négy fiútestvér közül a legfiatalabb. Bár édesanyját korán elveszítette, édesapja és bátyjai támogató légkört teremtettek számára. Egyetemi évei meghatározóak voltak: történelem–latin szakon végzett az ELTE-n, ahol a karizmatikus megújulás és a katolikus kisközösségek mélyen hatottak rá. Így jutott el a jezsuita rendbe 1990-ben.

Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy papságot szeretnék közösségben, méghozzá Szent Ignác lelkisége alapján, ami nekem egy nagyon személyes Jézus-tapasztalat és szabadságélmény volt.

Igazgatói szolgálatát a Miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban 1999-ben kezdte. Fő célja a hagyományos katolikus oktatás megújítása volt: a nyolc osztályos rendszer, a lelkigyakorlatok és a társadalmi érzékenységet erősítő közösségi szolgálatok építése.

A szeretetszolgálat, a diákokkal közös táborok, a lelkigyakorlatok során egyre inkább megtapasztaltuk, hogy a hitet nem elég tanítani – meg kell élni. Ezt a tapasztalati megközelítést szerettük átadni a fiataloknak.

Ez a szemlélet jelentős hatást gyakorolt a miskolci városi közegre is, hiszen a diákok később is aktívan tettek hozzá a helyi közösség fejlődéséhez.

2010 és 2017 között a jezsuita rend magyar tartományfőnökeként dolgozott a hazai jezsuita közösségek megújításán és a szociális, oktatási területen induló új projektek támogatásán. Ezt követően hét évig Torontóban a Szent Erzsébet plébánián plébánián szolgált, ahol az emigráns magyar közösség mindennapjaiba kapcsolódott be.

„A kanadai tapasztalat egyik legnagyobb tanulsága számomra, hogy a helyi egyház akkor élő, ha a közösség valóban sajátjának tekinti a templomát, a szolgálatokat. Láttam, hogyan tartja össze a plébánia az embereket nemcsak vallási, hanem kulturális szinten is.”

Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az egyház világméretű kihívásokkal néz szembe, amelyre nem adható egységes, mindenhol egyformán alkalmazható válasz. Éppen ezért fontos a „szinodális út”, azaz a közösségi meghallgatás, a párbeszéd és közös gondolkodás kultúrája.

Forrai Tamás atya az egyház megújulását és a közös jövő megtalálását a Lélek egyetemes jelenlétére alapozza. Saját szavaival élve:

„Egy alapbizalom, hogy ott van mindenkiben a léleknek a működése, és hogy nekem akkor feladatom az, a jól vett érdekem az, hogy meghallgassam a másikat, mert hogy ebből a közös lélektapasztalatból tud megszületni az, hogy az egyház merre tud menni, az egyház a helyi közösség, a család hogyan tud tovább menni.”

Szerinte ebben a „nagyon pluralizáltá vált világban” magának az egyháznak is fontos, hogy a külvilágból származó impulzusokat szervesen beépítse. Úgy véli:

„Egy olyan helyzetben vagyunk, ahol annyira pluralizáltá vált a világ, és az egyház pedig azért mégiscsak ebben a világban van, az lenne a baj, ha nem ebből hozná a saját impulzusait.”

A beszélgetésben rávilágít arra, hogy sokan konkrét, gyors megoldásokat várnának, ám ő ezt egy olyan szemléletmódnak tartja, ami a helyi és a világegyházat két évezreden átsegítette a változásokon.

A kanadai évek után hazatért, és 2024 végétől a Pécsi Egyetemi Lelkészség vezetésére kapott megbízást Felföldi László pécsi megyéspüspöktől. Célja a jezsuiták pécsi 3.0-ás missziójának felépítése: közösséget, lelki hátteret teremteni a helyi fiatalok, egyetemisták és a tágabb egyházmegye számára.

„Az első lépés, hogy feltérképezzük a városban, az egyházmegyében meglévő sok-sok kincset. Rengeteg elrejtett talentummal találkozom, és hiszek benne, hogy egymást erősítve tudjuk új perspektívák felé vezetni a keresztény közösségeket.”

Forrai Tamás Gergely SJ a podcastban azt is kiemelte, mennyire fontos, hogy el tudjuk engedni a „mindig így volt” mentalitást, és merjünk nyitottan, új szemlélettel fordulni a minket körülvevő kihívások felé. A remény szentévében fontos hangsúlyozni, hogy a remény nem más, mint bizalom Isten ígéretében és képesség önmagunk, az egyház és a társadalom folyamatos megújítására.

Ez a nyitottság az, ami szerinte a családok, egyházközségek, egyetemi közösségek épülését is elősegíti. Meglátása szerint a merev struktúrák és berögződések elengedése szükséges ahhoz, hogy valóban megújulásról, a Lélek valódi működéséről beszélhessünk.

A jezsuita szerzetes Pécsen ezért is lát nagy lehetőséget a közösségek hálózatában és a személyes lelki kísérésben. Hisz abban, hogy a párbeszédre nyitott, cselekvőképes katolikusok olyan közösségeket tudnak építeni, amelyek valódi alternatívát kínálnak korunk széttöredezett világában.

A teljes beszélgetésben ennél is több személyes történet, teológiai és pasztorális gondolat hangzik el. Aki kíváncsi arra, hogyan lehet egy közösség a szolgálat és a remény forrása, és miként formálódik egy jezsuita hivatás a mai világban, annak érdemes végighallgatnia a Zarándok podcast évindító adását Forrai Tamás Gergely SJ-vel.