Forradalom parancsra

Macron elnök bioetikai reformja a gyermekekre jelent fenyegetést, akik így az őket nemző szülők korlátokat nem ismerő kívánságlistájának beteljesítőivé válhatnak.

A francia bioetikai tárgyú törvényhozási folyamatról már itt, ,  itt és itt tájékoztattuk Olvasóinkat. Az alábbi írás a 2020. augusztusi fejleményeket foglalja össze.

A forradalomnak Franciaországban hagyománya van. Nyaktiló ugyan már nincs, de az 1798-ból fennmaradt individualista-anyagi világ- és emberkép terjedése manapság is ugyanolyan intenzív. Jelenleg nem kevesebbről van szó, mint egy olyan törvénytervezetről, amely „az ember lényére van kihatással” – jelentette ki a párizsi érsek, Michel Aupetit. A törvénytervezet szerint a gyermekek apa nélküli nemzését, az emberi test elüzletiesítését, az emberi embriók genetikai módosítását, az eugenetikai szelekciót és emberi-állati kimérák előállítását engedélyezné, sőt, mindezt a betegbiztosítók, illetve az adófizetők finanszíroznák.

A döntő többség a szex nélküli szaporodás ellen van

Az új törvény egy nagy reformfolyamat során Franciaországban az emberi szaporodás törvényi kereteit módosítaná. Az e tárgyú 1994-es, 2004-es és a 2011-es törvények a mai technikai lehetőségek fényében elavultnak számítanak. A kormány 2018. januárban indított el egy tanácskozási folyamatot, amelyet békésen és egyetértésben kívántak lefolytatni. A kormány és a szakértők, köztük egyházi képviselők megbeszélései hónapokig tartottak, de ezek Aupetit érsek szavaival, aki maga is orvos, „mondhatnánk, hogy sehova sem vezettek”. Az egyeztetések a kormány szemszögéből nézve nem hozták meg a kívánt eredményt, hiszen az ülések szaporodó számával arányosan nőtt a törvénytervezettel szembeni ellenállás. A megbeszéléssorozat végére döntő többségben voltak azok a szakemberek, akik az orvosilag nem indokolt esetekben végzett mesterséges megtermékenyítés, azaz „a szex nélküli szaporodás” általános engedélyezése, azaz az új törvénytervezet lényege ellen emeltek szót. A törvény szövegében szereplő többi témát illetően is a kritikusok voltak többségben. A magát olyannyira párbeszédre késznek mutató kormány válasza erre: nem vesszük figyelembe, amit mondanak, hanem éppen az ellenkezőjét tesszük.

Bárkinek kedve szerint lehet gyermeke

Tulajdonképpen miről is van itt szó? Először is arról, hogy az emberi szaporodást teljes mértékben különválasztják a férfi és a nő nemi egyesülésétől. Hogy a szaporodáshoz szükség van egy petesejtre és egy ondósejtre, már csak egy mellékes technikai részletkérdés. A mesterséges megtermékenyítés már nem csak a nők orvosilag bizonyított meddősége esetén alkalmazott megoldás lenne, hanem ontológiai terméketlenség esetében is, amikor a pár két azonos nemű emberből áll. Bárkinek lehetne ez szerint gyermeke, az egyedülálló nőknek éppen úgy, mint a leszbikus pároknak. Mivel az egyenlő bánásmód a szaporodásban ezen a módon még mindig nem teljesülne, az új törvény megengedné a genetikai és a biológiai anyaság különválasztását. Az egyik nő a petesejtjét adja hozzá, amelyet egy névtelen donor ondósejtjével termékenyítenének meg, majd a másik nő méhébe beültetik. A polgári jog a két nőt a gyermek genetikai, illetve biológiai anyjaként elismerné, mindenesetre anélkül, hogy az apa bármilyen vonatkozásban is felbukkanna.

A törvénytervezet szerint az ivarsejtek, a pete és ondósejtek adományozása a házastárs beleegyezése nélkül is lehetséges. Ilyen módon lehet egy férfiból vagy egy nőből egy gyermek genetikai apja, illetve anyja anélkül, hogy a házastárs erről valamit is sejtene. A törvénytervezet megengedné, hogy az ivarsejteket az embrionális őssejtekből kinyerjék, ami egy eddig ismeretlen kockázatokkal járó visszaprogramozási eljárás.

A társadalomból kiszakított, gyökértelen ember keletkezik

Az eddig normálisnak számító forgatókönyv, amely szerint az ember a genetikai szüleinél nő fel, és velük genetikai, biológiai, szociális és jogi értelemben is egy egységet alkot, a fentiek alapján ebben az új világban már nem kívánatos. Az új embert a technika vívmányai segítségével egy a társadalomból kiszakított, atomizált ember fogja helyettesíteni, akinek nincsenek sem gyökerei, sem pedig identitása. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye megköveteli, hogy a gyermek lehetőség szerint ismerje szüleit, és ezek neveljék.” (7.1. cikk). Ugyanez a dokumentum biztosítja a gyermekek azon jogát, hogy „rendszeres személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével”. (9.3. cikk) Úgy tűnik, az efféle alapelvek manapság kimentek a divatból.

A következő, hogy az embriók védettségének utolsó maradéka is megszűnik. A jövőben az emberi embriókat már nemcsak genetikailag lehet módosítani. A törvénytervezet az ember-állat hibridek létrehozatalát is megengedi. A jövőben nemcsak a felnőttek, hanem az emberi embriók újraprogramozott őssejtjei is állati embriókba ültethetők. Amivel pedig az ember és az állat alapvető megkülönböztetését szüntetnék meg.

Az ember az eugenika kísérleti alanyává válik

A ’90-es években még Franciaország volt az az ország, amely azért küzdött, hogy az ENSZ emberi jogi és orvosbiológiai egyezménye a lehető legnagyobb mértékben az igen tisztességes, 1994-es francia bioetikai törvény jogi alapjain szülessen meg. A megállapodást 29 állam fogadta el azzal a céllal, hogy a biológia és az orvostudomány alkalmazási területén „megtegyék a szükséges intézkedéseket az emberi lény méltóságának és az egyén alapvető jogainak és szabadságjogainak védelmére” (Preambulum). A megállapodás megtiltja az embriók kutatási célra való létrehozását (18.2. cikk), és az ember örökölhető génállományának megváltoztatását (13. cikk).

A törvénytervezet az embert az eugenika korlátozás nélküli kísérleti alanyává teszi. Az Európai Unió Alapjogi Chartájában szerepel „az eugenetikus praktikák, az eugenikai, különösen az egyedkiválasztást célzó gyakorlat tilalma” (3.b. cikk), ennek ellenére a francia törvénytervezet megengedné a beültetés előtti diagnosztikai vizsgálatokat a nem örökölhető betegségek vizsgálata céljából. A reformszöveg nem taglalja, hogy mit lehet betegségnek tekinteni és mit nem, ennek megítélése szükségszerűen a korszellemtől függ, ahogy azt manapság a Hollandiában és Belgiumban jogszerűen gyakorolt eutanázia példáján látjuk.

Hibátlan babák előállítása

Ugyanilyen logika alapján engedélyezné a törvény, hogy laboratóriumi körülmények között hiba nélküli babákat állítsanak elő, akik aztán megszületve az idősebb testvéreik őssejtterápiáját szolgálnák. Ha a méhben fejlődő magzat viszont mégsem találtatik elég megfelelőnek, az abortuszról szóló döntés egyszerűen meghozható, hiszen a kötelező egyhetes gondolkodási idő alapvetően megszűnne, és a nők a gyermek esetleges betegségének prenatális diagnózisától egyből rátérhetnek a magzat elhajtására.

Marcon pártjának egy belső, nemrég a médiának kiszivárogtatott irata pontosan kifejezi, miről is van szó: „a szülői szereteten alapuló (…), de a biológiai tényezők dominanciája nélküli anyaság és az apaság új filozófiájáról”. A gyermeket a szülők korlátok nélküli kívánságainak tárgyává, a jogi önkényesség tárgyává, a politikai fantázia tárgyává, és nem utolsósorban egy virágzó, milliárdos reprodukciós piac termékévé teszi. Muriel Jourda szenátorasszony jogosan tette fel a kérdést, hogy „mi köze a törvényalkotónak a szülői szeretet elősegítéséhez?”

Az orvosi akadémia súlyos aggályai

A nagyhírű francia Orvosi Akadémia a tanácskozás záródokumentumában súlyos aggályainak adott hangot a gyermekek rendszerszerű előállításával kapcsolatban, amely „nem kétoldalú származáson alapul”, azaz nincs apa és anya. A tudományos érveket az akkori egészségügyi miniszter asszony azzal a megjegyzéssel söpörte le, hogy „önök túl öregek” és „valószínűleg az ideológiák rabjai”. Úgy tűnik, Franciaország azon kötelezettsége, hogy ahogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye előírja, „a gyermeket érintő döntésekben a gyermek mindenekfelett álló érdekét” (3.1. cikk) kell elsősorban figyelembe venni, a miniszter asszony és az egész Macron-kormány számára már nem játszik szerepet. A tudósok, jogi szakértők, bioetikusok és az Egyház viszont annál józanabbnak mutatkoznak. A törvénytervezetben a tanácskozás egyetlen eredménye sem tükröződik vissza, sőt a Szenátus a parlamenti különbizottsági ülésen még a törvénytervezet kevéske pozitív módosítását is kivette, vagy akár éppen az ellenkezőjére fordította.

A legrosszabb megakadályozására tett, csaknem kétségbeesettnek nevezhető kísérletben a parlament 577 képviselőjéből húszan nem egészen 2500 módosítási javaslatot nyújtottak be, amit a politikailag jól helyezkedő kicsiny elit az ülésen nagyhangon harsogva 37 óra alatt leszavazott. De ennél is rosszabb, hogy a morális okokból aggódó kisszámú képviselő és maroknyi, új, jobb embert alkotni vágyó mellett a képviselők nagy többsége a legkisebb érdeklődés nélkül tekint a fejleményekre, a kormány pedig az egész cirkusztól távol marad. „Mindenki retteg attól, hogy a javaslatot elutasítsa, mert félnek, hogy homofóbnak, régimódinak vagy a haladás ellenzőjének nevezik őket” – mondta Patrick Hetzel képviselő, aki a gyorsított eljárást úgy foglalta össze, hogy „legalább további tíz vörös vonalat átléptek. Ez borzasztó.”

A franciák más témákat látnak fontosabbnak

A francia közvélemény kutató intézet, az IFOP szerint a franciák közül csak egy százalék látja úgy, hogy a törvénytervezetnek elsőbbséget kellene élveznie, 71 százalék véleménye szerint viszont az olyan sürgető problémák, mint a gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség és a koronavírus által okozott tömeges cégbezárás miatt el kellene vetni vagy vissza kellene vonni. A kormány viszont mindezt figyelmen kívül hagyva elrendelte, hogy a törvényhozás a törvénytervezet szövegét augusztus első felében második olvasatban két foghíjas ülés keretében tárgyalja meg. Az „etikai és antropológiai forradalom” érdekében, ahogy a baloldali filozófus, Sylviane Agacinski nevezte, 25 órányi vitát irányoztak elő. Egy napnak megfelelő idő az ember megváltoztatására. „Hazánk felett a halál szelleme lebeg” – állapította meg Aupetit érsek.

Írta: Sophia Kuby, a bécsi székhelyű ADF International emberjogi szervezet igazgatója

Fordította: Frick József

Forrás: die-tagespost.de