Finnországban a katolikusoknak nincs elég templomuk
A kis finnországi katolikus közösség évről évre oly mértékben növekszik, hogy a katolikus templomok száma már nem elegendő.
Képzeljük el Franciaország kétharmadát, nyolc plébániával és 29 pappal…, képzeljük el, hogy a hozzánk legközelebb eső katolikus templom 300 km-re van… Ezzel a valósággal találkozik naponta Helsinki püspöke, Raimo Goyarrola, Finnországban.
Ebben a csodálatos tájakkal rendelkező, hagyományosan evangélikus északi országban csak egy maroknyi katolikus él, az 5,5 millió lakos alig 0,2%-a. Itt nincs katolikus struktúra, mint más országokban. Következésképpen a Helsinki Egyházmegye a 340 000 km2 területű ország egészét lefedi! „Minden héten több ezer kilométert futunk be, hogy elvigyük az isteni eledelt a híveinkhez” -, magyarázza az országban húsz éve a szolgálatot betöltő fiatal püspök.
„Sok család van, aki tabernákulumot kér a falujába, de templom nincs” – mondja. Még ha Finnország a világ egyik leggazdagabb országa is (a 13. helyre van sorolva az emberi fejlettségi index /HDI / szerint), katolikus egyháza furcsa módon az egyik legszegényebb Európában.
„Az ország más egyházaival ellentétben mi nem kapunk állami segítséget, tehát nagyon szegények vagyunk” — erősíti meg a püspök, aki még a legalapvetőbb szükségleteket sem képes fedezni, mint például a lelkipásztori munkatársak, a hitoktatás vagy a jótékonysági programok finanszírozását. És pénz nélkül lehetetlen megépíteni egy templomot, vagy akár egy katolikus iskolát, vagy egy gyermekpasztorációs központot, amelyről a püspök annyira álmodik! Mert még ha a katolikusok kisebbséget is jelentenek, egyre többen vannak. Az évenkénti 500 új katolikussal büszke lehet a pásztor a nyájára.
Az „ezer tó országában” két évtized óta a katolikusok számának folyamatos növekedését tapasztalják, mivel egyre több felnőtt, fiatal és gyermek kéri a megkeresztelését. Közülük néhányan, akik hagyományosan evangélikusok voltak, fokozatosan felhagytak minden vallásgyakorlással, és halálos lelki légüres térbe kerültek. Ezek után kérik befogadásukat a Katolikus Egyházba, annak hitelessége miatt.
Finnországban a katolikus ember gyakran az egyetlen katolikus az iskolájában vagy a munkahelyén. Mégsem rejtőzködik, és nem fél katolikusként megmutatni magát, és Krisztusról beszélni azoknak, akikkel találkozik” – folytatja Raimo Goyarrola helsinki püspök. „Természetesen beszél az Eucharisztiáról és Jézusról. A katolikusok, ahová mennek, mindenütt misszionáriusok és apostolok, és ez példa a világ többi része számára.”
Ifjúsági táborok Lappföldön
Ezen hívek hitének megerősítésére néhány éve a püspök ifjúsági táborokat szervez Lappföldön: harminc kilós hátizsákokat cipelni, és esőben, hóban lélegzetelállító tájakon együtt menetelni mély barátságokat, megtérést és megerősödött hitet teremt” – erősíti meg a püspök, aki szerint a természet hihetetlen keretet kínál az Istennel való találkozáshoz!
Ezekben a táborokban mindenféle hátterű gyerek találkozik. Valójában, az új katolikusoknak talán a fele finn, a másik fele bevándorló vagy menekült. Az erős katolikus hagyományú országokból érkezőket (pl. a Fülöp-szigetekről vagy Amerika országaiból) az utóbbi években a háborús övezetekből érkező keresztények: szudániak, burmaiak és ukránok egészítik ki.
Finnország, amely egy évszázada, a téli háború folyamán úgyszintén megismerte az orosz inváziót, szélesre tárta az ajtót az ukránoknak, annál is inkább, mert munkaerőt jelentenek nekik, amelyre oly nagy szükségük van. Csak az egyházon keresztül több mint 7000 görögkatolikus érkezett menekültként az elmúlt hónapokban. És bár igaz, hogy a szomszéd háború a különböző katolikus és ortodox egyházak közötti párbeszéd gyengülésének a kockázatával jár, az ország hosszú ökumenikus hagyománya egyelőre fenntartotta a hívők közötti nagyszerű együttműködést.
Finnország katolikus egyháza ma százhúsz különböző nemzetiséget képvisel, és ünnepli valamennyi katolikus rítust. A katolikus templomok hiányának enyhítésére az evangélikusok és az ortodox hívők minden vasárnap kölcsönadják templomaikat és imaházaikat keresztény testvéreiknek. „Havonta húsz evangélikus és öt ortodox templomban misézünk!” magyarázza elismeréssel a püspök. A valós és megélt ökumené szép példája ez, amíg az Egyház megtalálja az épületeinek felépítéséhez szükséges pénzforrásokat, amelyekre az egyre nagyobb számú hívő befogadására van szüksége.
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia
