Ferenc pápa katekézise: Jézus eloszlatja Zakeus reménytelenségét, aki hagyja, hogy rátaláljanak
„Ma a te házadban kel megszállnom” címmel tették közzé Ferenc pápa szerdai katekézisét, mely folytatja a „Jézus életének nagy találkozásairól” szóló témát. Ezúttal a Szentatya Zakeus, a jerikói fővámos történetét értelmezi, aki Jézus Krisztusban visszanyeri elvesztett reménységét és éppen ez teszi képesé arra, hogy új életet kezdjen: minthogy Jézus meggyógyítja az ő szívét, ezért Zakeus is orvosolja, jóváteszi korábbi életének hibáit.
Ferenc pápa katekézise folytatja Jézus és néhány evangéliumi szereplő találkozásának szemlélését. Ezúttal Zakeus alakjára figyel, mert az a történet különösen közel áll a szívéhez és mert különleges helyet foglal el lelki útján. Lukács evangéliuma úgy mutatja be Zakeust, mint aki jóvátehetetlenül elveszettnek látszik. Néha talán mi is így érezzük magunkat néha: reménytelennek. Zakeus viszont felfedezi, hogy az Úr már kereste őt.
A történet szerint Jézus Jerikóba ment le, mely város a tengerszint alatt fekszik és éppen ezért az alvilág képének tartották. Jézus azért ment oda, hogy megkeresse azokat, akik elveszettnek érezték magukat. Valójában a Feltámadott Úr most is leereszkedik napjaink alvilágaiba, a háborúk színhelyeire, az ártatlanok fájdalmába, a gyermekeik halálát meglátó anyák szívébe, a szegények éhségébe. A bizonyos értelemben elveszett Zakeus talán rossz döntéseket hozott, vagy talán az élet olyan helyzeteibe sodródott, melyekből nehezen tudott kikerülni. Lukács evangélista gondosan megrajzolja őt: Zakeus nemcsak vámos, aki honfitársai adóját szedi be a megszálló rómaiak számára, hanem a vámosok feje, amitől bűnei megsokszorozódnak.
Lukács hozzáteszi, hogy Zakeus gazdag, azt sejtetve, hogy mások kárára gazdagodott meg, visszaélve saját helyzetével. Ám mindennek következményei vannak: Zakeus valószínűleg kirekesztettnek érzi magát, akit a többiek megvetnek. Amikor megtudja, hogy Jézus a városba érkezik, Zakeusban vágy ébred, hogy találkozzon vele. Nem is merészel személyes találkozásra gondolni, elég lenne neki, ha messziről meglátná őt. Ám a mi vágyaink is akadályokba ütköznek és nem teljesülnek automatikusan. Zakeus alacsony termetű! Ez a mi valóságunk, vannak korlátaink, amelyeket számba kell vennünk. És hozzá ott még vannak a többiek, akik nem is mindig segítenek nekünk: a tömeg akadályozza meg Zakeust abban, hogy meglássa Jézust, meglehet, egy kicsit ez az ő bosszújuk. De ha erős a vágyad, nem veszíted el a bátorságodat! Megtalálod a megoldást! Ehhez persze bátorság kell, nem pedig szégyenkezés, és kell hozzá egy kis gyermeki egyszerűség is, de nem kell túlságosan aggódni saját magunk miatt. Zakeus, tényleg, mint egy gyermek, felmászik egy fára. Jó helyzete lehetett főként ahhoz, hogy észrevétlenül, ágak mögé bújva kiláthasson.
Az Úr körül azonban mindig valami váratlan dolog történik. Amikor Jézus a fa közelébe ér, feltekint rá és ekkor Zakeus úgy érzi, rajtacsípték valamin és nyilvános szemrehányást vár, amire számítottak is az emberek, de csalódniuk kellett, mert Jézus megkéri Zakeust, hogy azonnal jöjjön le a fáról és azt mondja neki: „Ma a te házadban kell megszállnom!” (Lk 19,6). Isten nem haladhat el csak úgy, hogy meg ne keresse az elveszettet! – jegyzi meg Ferenc pápa katekézise.
Lukács kiemeli Zakeus szívének örömét. Annak az örömét, aki úgy érzi, hogy rátekintenek, megismerik és mindenekelőtt megbocsátanak neki. Jézus tekintete nem szemrehányás, hanem az irgalom tekintete. Ez az az irgalom, amit néha nehezen tudunk elfogadni, különösen akkor, amikor Isten megbocsát azoknak, akik szerintünk azt nem érdemlik meg. Zúgolódunk, mert korlátokat szeretnénk szabni Isten szeretetének – állapítja meg a Szentatya katekézise.
Otthon Zakeus, hallva Jézusnak a megbocsátásról szóló szavait, feláll, mintha feltámadna halottaiból, Azért áll fel, hogy kötelezettséget vállaljon: négyszeresen visszaadja, amit ellopott. Nem egy kifizetendő árról van szó, hiszen Isten megbocsátása ingyenes, hanem arról a vágyról, mely követni akarja azt, aki szereti őt. Zakeus olyan kötelezettséget vállal, amely nem kötelező a számára, de mégis megteszi, mert felismeri, hogy most neki így kell szeretnie. Ezt pedig úgy teszi meg, hogy a lopást illető római törvényhozást és a bűnbánatra vonatkozó rabbinikus törvényhozást egyaránt összekapcsolja. Zakeus tehát nemcsak a vágyakozás embere, hanem, mint aki tud konkrét lépéseket tenni. Célja nem általános vagy elvont, hanem a saját történetéből indul ki: áttekintette az életét, és megragadta azt a pontot, amitől kezdve meg kell változnia. Tanuljuk meg Zakeustól, hogy ne veszítsük el a reményt, még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy félretesznek minket, vagy amikor képtelenek vagyunk a változásra! Ápoljuk a vágyat, hogy meglássuk Jézust, és mindenekelőtt engedjük, hogy Isten irgalmassága megtaláljon bennünket, aki mindig keres minket, bármilyen helyzetben vesztünk is el! – zárul a buzdítással Ferenc pápa szerdai katekézise.
Forrás: Vatican News










INRI,
éljen soká Ferenc pápa.
Zakeus=Zakariás rövid formája=Zekharyah’. Ebböl a névből származik, ami azt jelenti, ‘Jahve emlékeztet’ (máshol: az Igaz-ember). E nevet viselö embert az Isten emlékezteti-megemlékszik róla. Kire-mire? Az ösatyák és Mózes által a vele kötött szövetségre. A Semá Jiszroél-ra (ami mindenkire érvényes a zsidóknál). Ez a találkozás nagyon hasonlatos a Mátéval az evangelistával-tanitvánnyal (szintén a nép által “gyülölt-vámos-rómaibérenc-adószedö”-vel) való találkozásra és annak meghivás´ra is. Mindketten megtudják, hogy Jézus „arra jár“ és csupán ez-is felkelti érdeklödésüket. Mert keresnek. Miért? Mert már megtalálták.
„Nem keresnél ha már meg nem találtál volna“- mondotta volt Viennai Szent János, annak a gyonojának, aki többszázkilóméterröl felkereste (egy párizsi Jakobinus volt hóhér), hogy keresi az Istent, ö mutassa meg neki, mert keres…de mit tud neki az Ars-i szent erröl mondani? ” János válasza: “nem keresnél ha már meg nem találtál volna” (Blaise Pascal után). Rövid eszmecseere és elsögyónás után amaz zokogva kérte a keresztség szentségét… a szent-töl a római Katolikus papok védöszentjét´öl Jean-Baptiste Marie Vianney-tól=Viennai Szent János-tól.
Igen ez az az út. Fele-fele arányban a Jóteremtö és az ember viszonyában. Ö az örök völegény, mi emberek pedig a menyaszony. Ö mindíg keres-kutat utána, minden kedvét keresi- a tenyerén hordozza…menyasszonyát. Megis-mégis-mégis itt ebben a fiu-lány kapcsolatban kettön áll a vásár. Méghozzá teljesen minden érdektöl mentesen. Nem számít ebben pénz-hatalom-tudás-tudatlanság-báj-bájtalanság (ez egyeni izlés szerint van-szerencsére különbözek vagyunk ebben is).
Csakis a Jó (teremtö és teremtmény) keresése- számít a viszonyban, kölcsönösen. Öncélúan L’art pour l’art=Önmagáért, mert az önmagában szerelemes mámorítóan jó. Illetve 51%-49 %-ban a völegény az illetékes a közös csoadááert -nem(csak) az egymás, hanem az egyfelé nézés boldoígtó közösségéért. (Ez föleg a jóiránybatekintés, de minden csekélységben is egymásrahangolodás. Pl. a közös untakozás kellemes müvészete is adott esetben=mert együtt még az is jó. Kéredezd meg a szerelmeseket.) Azonban a menyaszony is keres. A völegényt keresi. Aki bele van zúgva. “Aki nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. 5Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. 6Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. 7Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” Vagyis a menyasszony = a szeretetet keresi.
Ami nem szünik meg soha, mert “a prófétálás=vallások véget ér(nek)- a mennyei Yerushalaymban nincsenek, a nyelvek elhallgatnak=az evilági vélemények-elmulnak, a tudomány elenyészik=az evilági okoskodások- ismereteink-rendszere végessége-miatt kevéske lesz az örökkévalóság-hoz-képest.”
“Mert, most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. 10Ha azonban elérkezik a tökéletes=Szeretet-mert a mennyei Yerushalaymban a Joteremtö az aki maga a Szeretet. Lásd Jelenések Könyve 21. Fejezezet (Jel 21,22-27): „Nem láttam templomot a városban, mert ott az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány annak temploma. Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világította meg, és lámpása a Bárány. A népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai odaviszik dicsőségüket, kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot, vagy hazugságot cselekszenek, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”
Osli Mosolygos Madonna Könyörögj éretünk.