Ferenc pápa katekézise a lelki küzdelemről: a keresztény benső harca a hit megőrzését szolgálja
Az újév első szerdai általános kihallgatásán Ferenc pápa folytatta a „bűnökről és erényekről” megkezdett új sorozatát. A keresztény ember lelki küzdelméről tartott mostani katekézise a hívő ember életét úgy mutatja be, amelyet újból és újból kísértés ér, de a köztünk élő Úrral a tudatosan vállalt benső harcban ezeket leküzdhetjük.
hirdetés
A katekézis elején felolvasott bibliai hivatkozási szöveg az Úr keresztségéről szólt: „Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,13-17)
A múlt héten megkezdett sorozat a bűnök és erények témájáról a keresztény lelki küzdelmét értelmezi – kezdte beszédét a pápa. A keresztény lelki élete ugyanis korántsem békés, nem halad egyenes vonalon előre, kihívások nélkül, hanem éppen ellenkezőleg, a keresztény élet állandó küzdelmet igényel, küzdelmet a hit megőrzéséért, a hit ajándékainak a gazdagításáért bennünk. Nem véletlenül történik, hogy az első kenetnek, amelyet minden keresztény a keresztség szentségében megkap, s ez a katekumenek, a keresztelendők kenete, illat nélküli, ami jelképesen hirdeti, hogy az élet küzdelem. Az ókorban ugyanis a küzdő felek testét a küzdelem előtt bekenték olajjal, hogy frissítsék az izmokat és hogy kicsússzon a test az ellenfél szorításából.
A katekumenek kenete világosan kimondja, hogy a keresztény sem marad ment a küzdelemtől és így a kereszténynek is küzdenie kell. A Szent Antal apátnak, a szerzetesség első nagy atyjának tulajdonított egyik mondás így hangzik: „Vedd el a kísértéseket és senki sem üdvözül”.
A szentek nem olyan emberek, akiket megkíméltek a kísértéstől, hanem olyanok, akik jól tudják, hogy az életben a gonosz csábításai újra és újra felbukkannak, amiket le kell leplezni és el kell utasítani. Erről mindnyájunknak van tapasztalata. Hogy egy rossz gondolat jut eszedbe, hogy vágy támad benned, hogy valami rosszat mondj másvalakiről, ez annak a jele, hogy mindannyian kísértést szenvedünk, és küzdenünk kell, hogy ne essünk ezekbe a kísértésekbe. Ha pedig valakinek nem lenne kísértése, szóljon csak? – kérte a pápa. Ez ugyanis rendkívüli dolog lenne! Mindnyájan kísértést szenvedünk és meg kell tanulnunk, hogyan folytassuk életünket ezekben a helyzetekben. Ám sokan felmentik magukat, azt gondolva, hogy „én rendben vagyok”. A pápa azonban leszögezte, hogy egyikünk sincs rendben, de ha valaki mégis ezt mondja, az álmodik.
Mindnyájunknak annyi mindent rendbe kell tenni magában. Ha pedig valaki a gyónás során azt mondja, hogy nincs bűne, az nem ismeri a szívét. Mindannyian bűnösök vagyunk és ezt segíti a lelkiismeretvizsgálat, amihez Jézus maga ad bevezető leckét a Jordánban történt megkeresztelkedésével. Ez egy felforgató esemény, hiszen ő tökéletes, miért is kellene magát alávetnie a megtisztulásnak. Még a Keresztelő is megbotránkozik rajta. Jézus azonban egészen más Messiás, mint ahogy János és a nép azt tartották, hiszen beáll a sorba a bűnösök közé. Elkíséri őket, aki maga nem bűnös – és ez szép dolog!
Jézus soha nem hagy magunkra minket, velünk van a legsötétebb pillanatokban is, nehogy elcsússzunk. Azért van mellettünk, hogy fölemeljen és megvigasztaljon minket. Ő mindent meg tud bocsátani, de ehhez nyitott szívet kér. Vegyük elő a bocsánatkérés képességet, hiszen mindenkinek oly sok mindenért kell bocsánatot kérnie! Beszéljünk erről Jézussal és éljünk azzal a képességünkkel, hogy bocsánatot tudunk kérni! Szóljunk így: Én lehetővé teszem, hogy megbocsáss nekem, Uram, én egy bűnös ember vagyok, kérlek, ne távolodj el tőlem! – ajánlotta végül Ferenc pápa a lelki küzdelemről tartott katekézisében.
A jelenlévő zarándokok köszöntése után a Szentatya ismét felemelte a szavát az értelmetlen háborúk ellen: Ne feledkezzünk meg azokról a népekről, melyek háborúban állnak! A háború őrület, a háború mindig vereség! Imádkozzunk az emberekért Palesztinában, Izraelben, Ukrajnában és sok más helyen, ahol háború van! És ne feledkezzünk meg rohingya testvéreinkről sem, akiket üldöznek! – kérte végül a Szentatya.
Forrás: Vatican News
INRI,
A szombathelyi megyéspüspök Székely János, nagyon helyesen tiltja az azonos nemü párok megáldását 2023.12.28-án írja:
“Amikor egy azonosnemű pár kér áldást, pontosan azáltal, hogy ezt együtt kérik, kifejezik azt, hogy a kapcsolatukra, az életdöntésükre is szeretnék kérni Isten áldását, az egyház erkölcsi jóváhagyását. Meghamisítanánk Krisztus evangéliumát, és elmulasztanánk azt, amit lelkipásztorként egy ilyen pár felé tennünk kellene, ha egy ilyen esetben a kettőjükre áldást adnánk.”
Tehát az újszövetségi egyházban ennek semmi helye nincsen!
Megjegyzem továbbá, hogy az ószövetségi anyanyelvi fordító Rabbitanács tagját kérdeztem pár napja fel: “Bárhol a bibliai Ó- szövetségbeli szent iratokban (Mózes 5 könyve, és hozzá a “Próféták és Írások”) azon könyvei amelyek a keresztény bibliának is részei) adnak-e bármely engedélyt, okot, vagy bátorítást az azonos nemü párok -megáldására-? A válasz:
“Lehet eröltetni a szövegeket, de a szent könyvekben sehol egyetlenegy szó vagy betü sem utal arra, hogy ilyen “párok áldását” a Jóteremtö az ö szándékával egyezöen jóváhagyna vagy tolerálna.” Ezért maradnak ök velünk az idök végéig, hogy pl. erröl se feledkezzünk meg, meg még Ferenc Pápasága alatt sem. Franziskus (latein Franciscus PP.; polgári nevén Jorge Mario Bergoglio SJ [berˈgɔʎːo]; * 17. December 1936 – án Buenos Airesben, Argentinában)
Ezekkel szemben 2024.01.04-én ujabb magyarázatot talált ki a Római katolikus Ferenc pápa a homo-leszbe-szexuális párok megáldására, Íme a 10 másodperces “informális-áldás”, nincsenek kérdések, nincsenek feltételek:
A Vatikán konkrét cselekvési ajánlást is megfogalmaz. Az informális áldás néhány másodpercig tart, „rituálé és áldási szertartás nélkül” – áll a sajtóközleményben. „Amikor két azomosnemü ember közeledik egymáshoz, hogy áldást kérjenek, azok egyszerűen békét, egészséget és egyéb javakat kérnek az Úrtól, annak a két embernek, aki kér egy 10 másodperces „informális áldást, annak meg kell azt adni“. Ugyanakkor imádkozunk, hogy teljes hűséggel éljék Krisztus evangéliumát, és hogy a Szentlélek szabadítsa meg ezt a két személyt mindattól, ami nem felel meg az Isten akaratának, és mindentől, amitöl megtisztulást kell igényeljenek.”
A pap azonban nem támaszthat feltételt, kérdést nem intézhet az érintett pár intim életével kapcsolatban. A félreértések elkerülése végett ez a „tíz vagy 15 másodperces” cselekmény nem történhet az oltár előtt vagy a templom bármely más fontos helyén, (hanem csak a templom nem fontos helyén, kérdésem: tessék mondani, melyik helye nem fontos a templomnak?). Ugyanezen okból egyetlen püspök sem javasolhat vagy adhat olyan áldásokat, „amelyek hasonlíthatnak egy liturgikus ünneplésre”.
Nincs jóváhagyás, nincs felmentés, nincs gratuláció
Végül a Hitdikasztérium világossá teszi, hogy a „rendhagyó” párok informális áldása nem életmódjuk jóváhagyása, sem feloldozás, mint a gyónásnál, sem „szentelés aktusa” vagy gratuláció. Mindezt gondos katekézis tárgyává kell tenni. „Mindannyian hozzá kell szoknunk annak elfogadásához, hogy az ilyen egyszerű áldásokat adó pap nem eretnek, nem ratifikál semmit és nem tagadja meg a katolikus tanítást” – áll a sajtóközleményben. Áldd meg az áldást kérö párt, de ne a házassagon kivüli kapcsoalatukat. És akárcsak az egyének áldása, az áldást kérő akár „nagy bűnös is lehet, de nem tagadjuk meg tőle ezt az atyai gesztust a túlélésért folytatott küzdelme közepette”.
A közleményt Víctor Fernández bíboros, a Hitdikasztérium prefektusa és a Tanítási Osztály titkára, Armando Matteo pap írta alá.
————————————————————–
Ezzel szemben 2023. December 28-án, csütörtökön tette közzé Székely János szombathelyi püspök az egyházmegye papjainak és híveinek írt levelét a „Fiducia supplicans” kezdetű vatikáni dokumentum kapcsán és „felszólítja a lelkipásztorokat, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében ne végezzék az azonos-nemű párok megáldását”.
P. Vértesaljai László SJK – Vatikán
Krisztus evangéliuma nem csak Isten végtelen irgalmáról szól, hanem felhív mindannyiunkat a megtérésre. Ha ezt a második felét elhagyjuk, hamis evangéliummá válik. Jézus arra hív, hogy menjünk be a szűk kapun, mert széles az út, ami a pusztulásba visz (Lk 13,24). Arra hív, hogy égjen a mécsesünk, hogy legyen menyegzős ruhánk, nehogy az ajtón kívül maradjunk majd az utolsó napon (Mt 22,11; 25,1-13). Jézus egészen különös erővel, féltékeny szeretettel védi a házasságot: „Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember szét ne válassza… Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,8-11) „Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.” (Mt 5,28-29) A Biblia és az egyház szent hagyománya az azonosneműek között létesített szexuális kapcsolatot erkölcsileg helytelennek tartja (Ter 19; Róm 1,26-27; 1Kor 6,9-10; 1Tim 1,10; KEK 2357). Krisztus törvénye igényes, Isten irgalma nem olcsó irgalom, szeretete nem langyos szeretet. Ezért – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntésének megfelelően – felszólítom a lelkipásztorokat, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében ne végezzék az azonosnemű párok megáldását. Fogadjuk az azonosneműek iránt vonzalmat érző testvéreinket is nagy szeretettel és tisztelettel, de ne igazoljuk a helytelen életdöntésüket, hanem segítsük őket a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján. Ezzel leszünk az ő igazi, hiteles pásztoraik és testvéreik.
+ Székely János, szombathelyi megyéspüspök