A Szentlélek és Jegyese, az Egyház témakörben folytatta katekézisét Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson és ez alkalommal a zsoltárok ihletett sorairól elmélkedett. A Szentlélek sugalmazta Zsoltárok könyve a Biblia egészében az „imádság szimfóniája”, melyet az Úr Jézus, a Szűzanya, az apostoli egyház rendszeresen imádkozott, s ami az egyház lelki tápláléka az idők során.
Beszéde kezdetén Ferenc pápa megemlítette, hogy a következő jubileumra készülve a mostani 2024-es évet szenteljük „az imádság nagyszerű „szimfóniájának”. Az egyháznak ugyanis van már egy ima-szimfóniája, melynek szerzője a Szentlélek, és ez pedig a Zsoltárok könyve. Mint minden szimfóniában, ebben is vannak különféle „mozgások”, vagyis az imádság különféle fajtái: dicséret, hálaadás, könyörgés, panasz, elbeszélés, bölcs megfontolás, személyes és közösségi kórus-formában egyaránt. Ezeket az énekeket a Lélek helyezte Jegyese, az Egyház ajkára. A Biblia összes könyvét, ahogy azt Ferenc pápa a múlt héten tanította, a Szentlélek ihlette, ám a Zsoltárok könyve még a stílusában is Lélektől sugalmazott mű, hiszen tele van költői ihletéssel.
A Zsoltárok könyve kitüntetett helyet foglal el az Újszövetségben, melynek voltak és vannak olyan kiadásai, amelyek együtt tartalmazzák az Újszövetséget és a Zsoltárokat. A Szentatya megemlítette, hogy szobája íróasztalán őrzi az Újszövetség és a Zsoltárok egy ukrán kiadását, amely egy háborúban elesett katonáé volt, amit aztán neki ajándékoztak. Az a katona ebből a könyvből imádkozott a fronton – mondta a Szentatya. A Zsoltárok értelmezése kapcsán a pápa megjegyezte, hogy nem minden zsoltárt tud elismételni és magáévá tenni a keresztény hívő, és még kevésbé a modern ember. Ezek ugyanis időnként olyan történelmi helyzetet és vallási mentalitást tükröznek, amely már nem a miénk. Ez nem azt jelenti, hogy ezek nem sugalmazottak, hanem azt, hogy bizonyos tekintetben a kinyilatkoztatás idejéhez és átmeneti időszakaszához kapcsolódnak, miként az ősi törvénykezés nagy része is.
A zsoltárok elfogadását leginkább az ajánlja, hogy azok Jézus, Mária, az apostolok és a minket megelőző keresztény nemzedékek imái voltak. Amikor a zsoltárokat imádkozzuk, Isten meghallgatja azokat abban a grandiózus „hangszerelésben”, amely a szentek közössége. Jézus a Zsidókhoz írt levél szerint egy zsoltárverssel lép be a világ szívébe: „Íme, eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat, ó Isten” (vö Zsid 10,7; Zsolt 40,9). A Lukács evangélium szerint az Úr szintén zsoltárverssel lép ki ebből a világból: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46; Zsolt 31,6).
Az Újszövetség zsoltár-használatát követik az atyák és az egész Egyház, ami így a szentmise és az imaórák liturgiája, vagyis a zsolozsmázás szerves részévé válik. „Az egész Szentírás Isten jóságát árasztja – írja Szent Ambrus –, ám sajátos módon teszi ezt a zsoltárok kedves könyve”. Ferenc pápa ennek kapcsán arra buzdította a kihallgatás résztvevőit, hogy imádkozzák naponta a zsoltárok kedves könyvét. Vegyék a Bibliát, vagy az Újszövetséget és imádkozzanak el egy zsoltárt. Ha például szomorúak a bűneik miatt, akkor imádkozzák az 50. bűnbánati zsoltárt! Sok zsoltár segít előrejutni. Tegyük szokásunkká, hogy a zsoltárokat imádkozunk! – kérte és biztosította, hogy ez végül boldoggá tesz minket.
A zsoltárok használatával kapcsolatosan a pápa megjegyezte, hogy ne csak a múlt örökségéből éljünk, hanem tegyük a zsoltárokat saját imádságunkká, vagyis legyünk bizonyos értelemben mi magunk a zsoltárok „szerzői”, azáltal, hogy azonosulunk velük és velük együtt imádkozzuk azokat. Azokat a zsoltárverseket, amelyek a szívünkhöz szólnak, ismételgessük a nap során – kérte a Szentatya. A zsoltárok „minden évszakra szóló” imák, vagyis mindféle lelkiállapot vagy szükséglet kifejeződik bennük, és a zsoltárok képesek ezeket a helyzeteket imává formálni. Az összes többi imától eltérően a zsoltárok nem veszítik el hatékonyságukat az ismétlés révén, éppen ellenkezőleg, növelik azt. Hogy miért is? Azért, mert Isten sugallatára születtek és mert magát az Istent „lehelik” , mindahányszor hittel imádkozzák azokat.
Ferenc pápa példákat is mondott a zsoltárok eseti használatára: Ha bűnbánat és bűntudat nyomaszt bennünket, mert hisz bűnösök vagyunk, akkor Dávid királlyal együtt ismételhetjük: „Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!” (Zsolt 50,3). Ha erős személyes köteléket akarunk kifejezni Istennel, azt mondjuk: „Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld” (Zsolt 63,2). A Liturgia nem hiába vette fel ezt a zsoltárt a vasárnapok és főünnepek reggeli imádságába! Ha pedig félelem és gyötrelem lesz úrrá rajtunk, akkor a 23. zsoltár csodálatos szavai hoznak segítséget: „Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy” (Zsolt 23,1-4). A zsoltárok lehetővé teszik, hogy ne szegényítsük el imádságunkat azzal, hogy azt csak a kéréseinkre fokozzuk le, örökké csak kérve: „adj, add meg nekünk…!”.
Végül a pápa arra buzdított, hogy tanuljunk a Miatyánk ima rendjéből, ahol mielőtt a mindennapi kenyeret kérnénk, előtte fohászkodunk nevének megszenteléséért, Országa eljöveteléért és akarata betöltéséért. A zsoltárok így segítenek megnyílni, hogy ne annyira magunkra figyeljünk, hanem az imáink legyenek dicséret, áldás, hálaadás és abban is segítsenek, hogy az egész teremtés hangjává legyünk. A Szentlélek, aki Jegyesének, az Egyháznak szavakat ad az imához, segítsen bennünket, hogy azok ma is visszhangra találjanak az Egyházban, és hogy ez a jubileumi előkészítő év az ima igazi szimfóniájává váljon! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Forrás: Vatican News
Josefayerbrider
2024. június 19. at 22:49
INRI,
ebben a korban napi kemény szogálatban. Minden dicséretet megérdemel.
Lásd: 63 (62). ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN
63 fejezetet: 1(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) 2Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. 3Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. 4Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. 5Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. 6Lelkem csak veled lakik jól, mint a bárányok hájában pirított csekélyke velövel (tömhetem magam mindenféle földi jóval azoktól azonban csak még éhesebb leszek, holott a sok szertelen zabálás szét feszíti gyomromat és a lelkemet), de a veled jollakott lelkem ujjongó örömmel mond neked dicséretet. 7Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. 8Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadozom. 9Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. 10Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, 11kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. 12A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.
Josefayerbrider
2024. június 21. at 07:49
INRI,
Ez az alanti történet arról a szent Dávidrol szol, aki a 63 (62). ZSOLTÁRBAN. VÁGYAKOZOTT ISTEN UTÁN. Érdekes, hogy édesanyámnak mondta egyszer Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános valamely neki nem tetszö dologra: “Azt tudja meg a Szent Dávid”.- ezután én is sokszor megkaptam ezt a (vicces) figyelmeztetést, ha ellenkeztem valamiben – anyukámmmal.
Erre ember nem számíthatott, hogy egy olyan valaki lesz az emberiség messiása, aki büntelen. Mert büntelen ember eddig csak kettö (zsidó) ember volt a világon: Jézus, és az anyja Mária. Ök ketten közülünk (az anya és fia) azzal, hogy soha sem vétkeztek az embertársaik és az Úr ellen, méltóvá tették az emberek világát az üdvösségre.
Lásd Sámuel könyve 11. fejezezet:
“1Egy évre rá, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak szállni, Dávid elküldte Joábot és vele a testőrségét, és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt. 2Az egyik nap estefelé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. 3Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hettita Urijának a felesége.” 4Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament. 5Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött és megüzente Dávidnak: „Állapotos vagyok.” 6Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: „Küldd nekem haza a hettita Uriját!” S Joáb elküldte Uriját Dávidhoz. 7Amikor Urija elment Dávidhoz, Dávid érdeklődött, hogy áll a dolog Joábbal, a csapatokkal és a hadakozással. 8Aztán azt mondta Dávid Urijának: „Menj haza házadba és mosd meg a lábad.” Erre Urija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról. 9De Urija a királyi palota kapuja előtt, ura szolgái közt tért nyugovóra, nem ment le házába. 10Amikor Dávidnak jelentették: „Urija nem ment le a házába”, Dávid megkérdezte Urijától: „Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?” 11Urija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!” 12Erre Dávid azt mondta Urijának: „Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak.” Urija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap 13Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála és lerészegítette. De Urija este kiment és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába. 14Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el. 15A levélben ezeket írta: „Állítsátok Uriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje.” 16Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol – amint tudta – bátor harcosok álltak. 17Amikor aztán a városbeliek kitörtek és Joábbal megütköztek, a népből, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hettita Urija is halálát lelte. 18Joáb a csata egész lefolyásáról tudósította Dávidot. 19Meghagyta a hírvivőnek: „Beszéld el a királynak a csata minden részletét! 20Ha aztán fellobban a király haragja és megkérdezi: Miért nyomultatok olyan közel a városhoz támadáskor? Hát nem tudtátok, hogy a falakról lőni szokás? 21Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott le rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok a falak közelébe? Akkor mondd azt: Szolgád, a hettita Urija is elesett.” 22A hírvivő elment, s megérkezve mindent elmondott Dávidnak, amit Joáb rábízott. Dávid tombolt Joáb elleni haragjában, és így szólt a hírhozóhoz: „Miért nyomultatok olyan közel a falakhoz? Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok olyan közel a falakhoz?” 23A hírhozó ezt válaszolta Dávidnak: „Azok az emberek erős támadást indítottak, így amikor kitörtek ellenünk a nyílt mezőre, kénytelenek voltunk őket visszaszorítani egészen a város kapujáig. 24Akkor a védők elkezdtek a falakról lőni szolgáidra, s néhányan elestek a király szolgái közül; szolgád, a hettita Urija is meghalt.” 25Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: „Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!” 26Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét. 27Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába. Így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak.”