Ferenc pápa húsvétvasárnapi homíliája: Mi is induljunk a feltámadt Jézus keresésére!
A napsütötte Szent Péter teret a húsvétvasárnapi jubileumi szentmisére teljesen megtöltötték a zarándokok és a hívek. Angelo Comastri nyugalmazott bíboros mutatta be a szentmisét és ő olvasta fel a pápa delegátusaként Ferenc pápa homíliáját, mely a kenetvivő asszonyok és az apostolok hajnali futásának követésére buzdított.
Mária Magdolna, látva a sír elhengerített kövét, futásnak eredt, hogy elmondja ezt Péternek és Jánosnak. A két tanítvány erre futva kimentek a sírhoz. A húsvéti történet főszereplői mind futnak! Ez a „futás” egyrészt az aggodalmukat fejezi ki, hogy elvitték az Úr testét, másrészt azonban a Jézus keresésére indulók belső magatartásáról beszél. Ő ugyanis feltámadt a halálból, és ezért már nincs a sírban, máshol kell őt keresni – kezdte a pápa beszédét Comastri bíboros. Ez a húsvéti örömhír: máshol kell keresni Krisztust, mert Ő feltámadt, él! Nem maradt a halál foglya, nincs többé lepelbe burkolva, és ezért nem zárhatjuk Őt egy szép történetbe. Éppen ellenkezőleg, keresnünk kell Őt! Meg kell mozdulnunk, ki kell mennünk, hogy keressük Őt az életünkben, keressük Őt testvéreink arcán, keressük Őt a mindennapjainkban.

Ezért a húsvéti hit arra késztet, hogy befogadjuk őt az életünkbe, mindenféle vallási békés belenyugvás nélkül. Húsvét mozgásra késztet bennünket, arra ösztönöz, hogy fussunk, mint Mária Magdolna és mint a tanítványok, arra hív, hogy legyen szemünk, amely képes „túl látni”, hogy megpillantsuk Jézust, az Élőt, mint az Istent, aki kinyilatkoztatja magát, és ma is jelenvalóvá teszi magát, beszél hozzánk, megelőz minket, meglep minket. Ebben áll életünk legnagyobb reménysége: Krisztusba kapaszkodva élhetjük ezt a szegény, törékeny és sebzett létet, mert Ő legyőzte a halált, legyőzte a mi sötétségünket, és legyőzi a világ sötétségét, hogy vele együtt éljünk örömben, örökké.
A jubileum arra hív bennünket, hogy megújítsuk magunkban ennek a reménynek az ajándékát, hogy megmerítsük benne szenvedéseinket és aggodalmainkat és hogy átadjuk azoknak, akikkel útközben találkozunk. Fussunk, hogy találkozzunk Jézussal, fedezzük fel újra azt a felbecsülhetetlen kegyelmet, hogy a barátja lehetünk. Engedjük, hogy az ő életet és igazságot tartalmazó Igéje megvilágítsa utunkat. Mert Krisztus, ő maga a „minden”. És ez a „minden”, a feltámadt Krisztus megnyitja életünket a reménység előtt. Ő él, és még mindig meg akarja újítani az életünket. Neki, a bűn és a halál felett győztesnek akarjuk mondani: „Uram, ezen az ünnepen ezt az ajándékot kérjük tőled: hogy mi is újak legyünk, hogy megélhessük ezt az örök újdonságot. Rázd le rólunk, Istenünk, a megszokás, a fáradtság és a kiábrándultság szomorú porát; add meg nekünk azt az örömöt, hogy minden reggel csodálkozó szemmel ébredjünk, és lássuk meg annak a reggelnek láthatatlan színeit, amelyek egyedülállóak és különböznek minden korábbitól. Minden új, Uram, és semmi sem ismétlődik, semmi sem régi. Testvéreim, a húsvéti hit csodájában, szívünkben hordozva a béke és a szabadulás minden várakozását, elmondhatjuk: Veled, Uram, minden új! Veled minden újrakezdődik! – zárta Comastri bíboros Ferenc pápa homíliáját.
Forrás: Vatican News










INRI,
az Újember. Igen a minddennapi Újember az amit a Ferenc pápa hiredtett az analfabéta zsidó halász Péter utodjaként. A sírhoz futásrol. Lásd János evangeliuma 20. fejezetet:
“1A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” 3Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. 4Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, és ő is látta az otthagyott gyolcsot 7meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta, és hitt. 9Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 10Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.”
Az egyika ketö futó anitvány közül az akkor 17 éves János volt. Odaért, benézett és látta a hlotti leplet üressen. De nem ment be a sirba, mert a tapasztalt öreg-halász-Péter reakciójára várt. Péter az öreg nös-ember bement. A sírba. János követte. Kibökte az öregnek, ahogyan a kölykök mindent kimondanak ami hirtelen eszükbe jut (sokszor amit nem kell azt is): Feltámadt, ahogy meígérte! De most ezzel telibe trafált. Ez lett volt és lehet lesz a világ végéig a a lehetö legnagyobb ráeszmélés. Arra ami soha sem történhett azadddig meg. Odáátról mindeféle emberi-mágia-vagy kóma-gyogyitás nélkül a jóteremtö üdvözletét küldte az emberenek. Az Ö fiának. Nomeg a bartáinak. Az öreg halász Péter ekkor eszmelt rá. A kölyöknek igaza lesz…Kinek lenne érdeke a J´zus holttestének eltüntetése? Az ellenségeinek biztosan nem, mert akkor oda a bizonyíték arra, hogy kampec-vége a názáreti ámokfutásának. Ott a hullája, annak aki másokat megmentett, de magát nem tudta megmenteni. A római megszallóknak pedig akik keresztre feszitették szintén kellet a hulla (a római jogállamisa´gi=joguralmi) bizonyiték gyanánt, hogy “ez zsidó-király volt, de a császár azt nem hagyta jogállmisággal jóvá=megkapta ami neki dukált=kampec. Egyedeül nekünk nem kellett az a hulla tovább 3 napnál, hanem az élö kellett helyette. Erre döbbent rá Péter az öreg nösember. Nekünk helyette a feltámadott kellett, amit aztán péter az analfabéta zsidó halász és 11 barátja is hirdetni kezdett nekünk pogányoknak=itt nemezsidíknak is. Mindenkinek… hallelujah…A halleluja jelentése: „Dicsérjétek Jahvét”. Isten nevét tartalmazza. A keresztények Isten imádását Jézus Krisztusra (is) vonatkoztatják, aki jelen van a liturgikus gyülekezetben. A Hallelujában azt vallják, hogy Krisztus Isten. Ezt Pétertöl az analfabéta zsidó halásztól=az elsö papáptól tanult´ak…
Osli mosolygos madonna (és Ferenc pápa) könyörögj érettünk.