Ferenc pápa argentin szentet avatott

Ferenc pápa február 11-én szentté avatta Argentína első szentjét, María Antonia de San José de Paz y Figueroát (1730-1799), közismert nevén Mama Antulát, az Isteni Megváltó Leányai kongregáció alapítónőjét, aki a 18. század végén Buenos Aires-ben az ignáci lelkigyakorlatokat terjesztette, és nem adta föl küldetését akkor sem, amikor Argentínában betiltották a Jézus Társaságát.

Két nappal a szentté avatás előtt, pénteken a pápa a Kelemen-teremben argentin zarándokok püspökökből, papokból, szerzetesekből és szerzetesnőkből, valamint világi hívőkből álló csoportját fogadta. Spanyol nyelven, nagy örömmel köszöntötte honfitársait, és hozzájuk intézett beszédében felidézte a szentéletű szerzetesnő alakját.

Mama Antula odafigyelt a peremre szorultakra, a legutolsókra, és szeretete nagy erővel szól hozzánk a mai világban is, egy olyan társadalomban, mely hajlamos elfelejteni, milyen nehéz felszámolni a szélsőséges individualizmus csalóka vírusát, amely elhiteti velünk, hogy mindenben szabad utat engedhetünk ambícióinknak.

María Antonia minden cselekedetének hajtómotorja volt az ignáci lelkiség volt. Amikor Argentínában betiltották a Jézus Társasága működését, María Antonia egyedül vezette a lelkigyakorlatokat, hogy segítsen mindenkinek felfedezni, milyen szép követni Krisztust. Sok ellenségeskedésbe, sőt tiltásba ütközött, de titokban mégis megtartotta a lelkigyakorlatokat. A Szentatya kiemelte, mennyire fontos az illegalitásnak ez a dimenziója: nem szabad ellenséges környezetben sem feladni elhatározásunkat, hogy a kihívásokat vállalva mindenkinek elvigyük az evangéliumot. Az argentin zarándokoktól pedig azt kérte a Szentatya, hogy tanúskodjanak honfitársuk példájáról, majd imáiról biztosította őket, és saját személyére is imákat kért.

Két nappal később, február 11-én Mama Antula szentté avatásának szentmiséjén Ferenc pápa arra figyelmeztetett, hogy a léleknek három “leprabetegsége “van: a félelem, az előítélet és a hamis vallásosság. Ezek miatt a szenvedő gyengéktől elfordulnak az emberek és elutasítják őket, mint kidobni való szemetet.

“Hány szenvedő emberrel találkozunk városaink járdáin? Mennyi félelemmel, előítélettel és következetlenséggel találkozunk még azok között is, akik hisznek és kereszténynek nevezik magukat? Még napjainkban is sokakat kirekesztenek, sok a lebontandó akadály, a gyógyítandó “lepra” – magyarázta Jézus példájára támaszkodva, aki meg merte érinteni a leprást.

A pápa figyelmeztetett arra, hogy a “lélek leprája”egy olyan betegség, amely érzéketlenné tesz bennünket a szeretet és az együttérzés iránt. Ez a kór az önzés, az előítéletek, a közömbösség és az intolerancia “elüszkösítő hatása” által pusztít. Az Úr könnyen végezhetett volna “távgyógyítást”, de “ő nem ilyen, az ő útja a szeretet útja, amelyen közel jön a szenvedőkhöz, kapcsolatba lép velük és megérinti sebeiket”.

A pápa arra kérte a híveket, hogy tegyenek fel maguknak néhány nagyon konkrét kérdést. “Mikor voltam utoljára meglátogatni valakit, aki magányos vagy beteg? Mikor fordult elő utoljára, hogy megváltoztattam a terveimet, hogy kielégítsem valakinek a szükségleteit, aki a segítségemet kérte?”

Ahhoz, hogy létrejöjjön a “csoda” és az emberiség meggyógyuljon a bajaiból, nem feltétlenül szükségesek “nagy és látványos formák”. „Ez a csoda mindenekelőtt a mindennapok rejtett szeretetében jön létre: a családban, a munkahelyen, a plébánián és az iskolában, az utcán, az irodákban és az üzletekben megélt szeretetben, amely nem keresi a nyilvánosságot és nem igényel hangos megtapsolást, mert a szeretetnek elég a szeretet” – hangsúlyozta a pápa, aki Szent Ágostont idézte, és Mama Antulát a szeretet és a szegényekkel való törődés példaképeként mutatta be.

Összeállította: Solymosi Judit