„Ez a súlyos incidens nem elszigetelt eset” – újabb támadás Taybehben

Ahogy már korábban megírtuk: július hetedikén a többségében keresztények lakta Taybeh palesztin várost illegális zsidó telepesek támadták meg, megrongálták az ősi templomot és a temetőt is. Néhány nappal később a jeruzsálemi keresztény egyházak vezetői – köztük Pierbattista Pizzaballa bíboros – közel két tucat külföldi diplomata kíséretében szolidaritási látogatást tettek a városban. Erről az eseményről világszerte hírt adott a sajtó. Július 28-án, hétfő hajnalban újabb támadás érte a települést.

Amikor hétfő reggel megláttam külföldi hírportálokon az újabb taybehi támadásról szóló hírt, először kételkedtem. Néhány órával később a Vatican News rövid cikkben számolt be a történtekről. A Jeruzsálemi Latin Patriarchátus honlapján viszont csak kedden délelőtt jelent meg a jeruzsálemi pátriárkák és egyházfők közös nyilatkozata – ebből a szövegből emeltem ki a címbéli szavakat.

Mielőtt a nyilatkozatról szólnék, érdemes tágabb kontextusba helyezni a történteket.

Az elmúlt napokban a gázai éhínségről szóló beszámolók szerepeltek a világsajtó vezető hírei között. A katasztrofális humanitárius helyzet miatt szinte minden európai vezető nyomást gyakorolt Izraelre, hogy ne blokkolja a segélyszállítmányokat (zárójelben: a magyarországi kormány nem nyilatkozott meg ebben az ügyben sem, legalábbis nem láttam írásos nyomát). XIV. Leó pápa ismételten fölhívta a figyelmet a gázai tragédiára, legutóbb most vasárnap. Az elmúlt napok hírei közé tartozik, hogy Franciaország elnöke bejelentette: országa elismeri a Palesztin Államot; az Európai Unió történetében először Szlovénia, majd nem sokkal később Hollandia kormánya is bejelentette: két szélsőjobboldali izraeli minisztert tiltólistára helyeztek.

Hétfőn két izraeli emberjogi szervezet által kiadott jelentés népirtásnak minősítette Izrael gázai cselekményeit – ez a hír azonnal bejárta a világsajtót. A két szervezet egyike, a B’Tselem, a nyolcvanas évek óta regisztrálja a megszállt palesztinok elleni izraeli jogsértéseket, honlapjukat böngészve azt tapasztalhatja az olvasó, hogy Taybeh ellen az elmúlt években több támadás is történt.

Ugyancsak hétfőn nyílt meg a palesztin kérdés békés rendezéséről és a kétállami megoldásról szóló három napos ENSZ-konferencia, amelyről – a Vatican News egyik hétfői cikke szerint – Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár azt nyilatkozta, hogy reményei szerint „gyümölcsöző” lesz. A most zajló tanácskozásról még tavaly májusban és decemberben hozott elsöprő többséggel határozatot az ENSZ, csak néhány – 9, majd 8 – ország szavazott ellene, köztük Magyarország. Parolin bíboros említett nyilatkozatában megemlékezett arról, hogy tíz évvel ezelőtt írta alá a Vatikán és a Palesztin Állam azt az egyezményt, amelynek értelmében a Szentszék elismerte a független Palesztin Államot. A vatikáni államtitkár is azon az állásponton van, hogy csak a kétállami megoldás teremthet békét (ami az évtizedek óta tartó izraeli megszállás befejezését is jelenti).

Még egy vatikáni cikkre érdemes fölhívni a figyelmet. Andrea Tornielli, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának igazgatója július 26-án, szombaton hosszabb cikket közölt a Vatican News honlapon ezzel a címmel: „A Palesztin Állam és a nemzetközi közösség felelőssége”. Tornielli a francia elnök bejelentése és a közelgő ENSZ-konferencia kapcsán azt írta, hogy az ártatlan gázai „civilek lemészárlása” és az éhínség sürgetővé teszi a katonai akciók leállítását, de ezzel egy időben lépéseket kell tenni a palesztin kérdés végleges megoldása érdekében. A szerző felidézte, hogy VI. Pál pápa óta ugyanazt az álláspontot képviseli a Szentszék – két független állam, egy zsidó és palesztin, egymás mellett, az 1967-es háború előtti határok figyelembevételével (ami Jeruzsálem megosztását is jelenti). Tornielli idézte VI. Pál pápa híres, sokszor hivatkozott szavait, amelyek 1975-ben, a pápa karácsonyi üzenetében hangzottak el: a palesztinok nem pusztán egy menekült csoport, hanem nép, s VI. Pál arra kérte Izrael népének gyermekeit, hogy ismerjék el – idézzük VI. Pál szavait –

 „egy másik nép jogait és legitim törekvéseit, annak a népnek, a palesztin népnek a jogait, amely oly hosszú ideje szenved”.

Ezek a szavak fél évszázada mondattak ki. Tornielli annak a reménynek a megfogalmazásával zárta cikkét, hogy a most zajló ENSZ-konferencia kollektív választ ad a palesztin nép szenvedéseire, s végleges garanciákat ad arra, hogy a palesztin állam elismert határok között, biztonságban létezhessen.

S most szóljunk arról, mit történt Taybehben, hétfőn kora hajnalban. Taybeh (az arab szó jelentése: „jó, kedves”) szép, s igen régi település Palesztinában. János evangéliuma szerint Jézus nem sokkal kínszenvedése és halála előtt ide (akkori nevén: Efraim) vonult vissza a tanítványaival; mivel a zsidó vezetők ekkor már „elhatározták, hogy megölik őt”, ezért „Jézus már nem járt nyilvánosan zsidók közt” (Jn, 11, 53-54).

A Jeruzsálemtől 30 kilométerre, északkeletre fekvő, muszlim falvak, illegális izraeli telepek, izraeli katonai útzárak között található település őrzi a nem sokkal az elítéltetése és kereszthalála előtt itt tartózkodó Megváltó emlékét. Ezért is elkeserítő mindaz, ami zajlik Taybehben és környékén.

Hétfő reggel először az AFP hírügynökség tudósításában találkoztam ismét Taybeh nevével. A cikkben megszólaltatták azt a taybehi lakost, akinek az autóját felgyújtották. A cikk idézte Németország izraeli nagykövetét, aki azt írta az X-en:

„Ezek a szélsőséges telepesek állíthatják, hogy Isten nekik ígérte ezt a földet. Ők azonban semmi mások, mint bűnözők.”

Mint korábban már írtam, hétfő délelőtt a Vatican News röviden hírt adott a történtekről, majd kedd délelőtt a Jeruzsálemi Latin Patriarchátus honlapján megjelent a jeruzsálemi pátriárkák és egyházfők közös nyilatkozata. Ezt ismertetem.

A nyilatkozat szerint Taybehben „több járművet felgyújtottak és gyűlöletkeltő feliratokat festettek” a falakra – ez „egyértelműen megfélemlítő tett egy, a Krisztus földjén élő békés, hívő közösség ellen”. Az egyházi vezetők szerint „ez a súlyos incidens nem elszigetelt eset”. Aki a híreket olvassa, tudja, a megszállt palesztin területeken az erőszakos cselekmények rendszeresek. A nyilatkozat felidézi a Taybeh elleni korábbi, három héttel ezelőtti támadást. A nyilatkozat szerint sajnálatos, hogy „az izraeli rendőrség hivatalos közleményei kizárólag az anyagi károkra szűkítették az ügyet”, s figyelmen kívül hagyták a megfélemlítés „tágabb kontextusát”. „Ezek a mulasztások eltorzítják az igazságot”, olvassuk, mert figyelmen kívül hagyják az emberi és humanitárius jogokat, így a vallásszabadsághoz való jogot is. A helyzetet súlyosbítja, olvassuk a nyilatkozatban, a zsidó telepesek dezinformációs kampánya, amelyet az egyházi vezetők és külföldi diplomaták taybehi szolidaritási látogatása után indítottak. A nyilatkozat így fogalmaz:

 „A súlyos jogsértések kezelése helyett ezek a narratívák az áldozatok hiteltelenítésére és a nemzetközi szolidaritás jelentőségének a csökkentésére irányulnak. Az ilyen torzítások célja a vizsgálat elterelése és a nemzetközi normákat sértő bűncselekmények tisztára mosása.”

A nyilatkozat szerint „komoly aggodalomra ad okot”, hogy az ilyen cselekmények büntetlenül maradnak, márpedig az elszámoltathatóság hiánya nemcsak a keresztény közösségeket fenyegeti, hanem „gyengíti azokat az erkölcsi és jogi alapokat is”, amelyek a békét és igazságosságot biztosítják minden ember számára. Éppen ezért – idézzük szó szerint a nyilatkozatból –

„követeljük az izraeli kormánytól, hogy erkölcsi világossággal és elkötelezettséggel cselekedjen: haladéktalanul vonják felelősségre azokat, akik ezeket a bűncselekményeket elkövették; biztosítsanak hatékony védelmet Taybeh lakóinak és minden kiszolgáltatott közösségnek; garantálják a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségeket és a törvény előtti egyenlőséget.”

A nyilatkozat végén az egyházi vezetők köszönetet mondanak mindazoknak a diplomatáknak és külföldi partnereknek, akik szolidaritást vállaltak Taybeh lakóival.

„Jelenlétük reményt és erkölcsi erőt ad. Kérjük Önöket, folytassák támogatásukat. Az agresszió továbbra is fennáll – ezért szükség van közös éberségünkre és az igazságosságban gyökerező békéért való imáinkra”.

A mostani, újabb taybehi támadással és következményeivel azért is fontos foglalkozni, mert miközben a világ közvéleménye elsősorban Gázára figyel, a megszállt Ciszjordániában folyamatosan romlik az amúgy is súlyos helyzet. E sorok írása közben olvastam például a friss hírt: egy zsidó telepes, aki egyes tudósítások szerint korábbi tettei miatt több ország szankciós listáján szerepel, meggyilkolta Odeh Hadalin palesztin tanárt, aki szerepelt az Oscar-díjjal kitüntetett – izraeli és palesztin alkotók által készített – No Other Land című, az izraeli megszállás hétköznapjait bemutató dokumentumfilmben. A jeruzsálemi pátriárkák és egyházfők éberségről és imáról szóltak nyilatkozatuk végén. „A szenvedéssel szembeni hallgatás”, ahogy Jeruzsálem görög-ortodox pátriárkája mondta néhány nappal ezelőtt, „a lelkiismeret elárulása”. Az éberség a lelkiismeret elárulásának talán legjobb akadálya. De az éberség mellett imára is szükség van, hiszen a történelem ura az Isten. Tudjuk, Övé az utolsó szó.