Escrivá de Balaguer Szent József Mária: A mindennapok szentje – Szentek élete
Escrivá de Balaguer Szent József Mária – áldozópap, az Opus Dei alapítója
* Barbastro, Spanyolország, 1902. január 9. + Róma, 1975. június 26.
Hat gyermek közül másodikként született Spanyolországban 1902. január 9-én.
Mélyen vallásos családban nőtt fel, ahol meghatározó volt a rendszeres imádság, a gyakori szentgyónás és áldozás, a Mária-tisztelet s a rászorulók segítése. Meghalt három kishúga. 1914-ben a család elszegényedett.
1917 karácsonyán egy havazás alkalmával József a hóban mezítlábas lábnyomokat vett észre: egy sarutlan kármelita járt előtte. A tizenötéves fiút ez nagyon megdöbbentette és elgondolkodtatta. Ekkor ébredt föl a szívében az az „isteni nyugtalanság”, melyből egész életének áldozatkészsége fakadt. Érettségi után Logronóban a szeminárium kispapja lett. Ebben az időben sokat időzött az Oltáriszentség előtt. Naponta meglátogatta a Pilari Szűzanya kegytemplomát.
1925-ben szentelték pappá. 1927 –ben érseke engedélyével Madridba ment, hogy civiljogi doktorátust szerezzen. Nagyon hamar kapcsolatai lettek egyetemistákkal, művészekkel, munkásokkal, s nem kerülték el figyelmét a betegek és a külvárosi szegények sem. Jogi előadásokat tartott, ennek tiszteletdíjából támogatta özvegy édesanyját és testvéreit.
József Mária atya fölismerte: küldetése arra szól, hogy mindenkit – legyen bármilyen szociális vagy társadalmi réteg tagja – megtanítson Krisztus követésére, a felebaráti szeretetre és a mindennapok életszentségére. Ezért 1928-ban isteni sugallatra megalapította az Opus Deit, melynek nők is lehetnek a tagjai.
1933-ban akadémiát nyitott egyetemisták számára, mert fölismerte, hogy a tudomány és a kultúra az egész társadalom evangelizációjának legérzékenyebb helye. 1936-39-ben a polgárháború idején Madridon is végigsöpört a vallásellenes erőszak. József Mária kitartott apostoli tevékenységében. Mozgósította szinte az egész országot és főként az egyetemista ifjúságot, hogy fedezzék föl és éljék keresztény hivatásukat.
Támadások is érték, de a madridi püspök megadta az első jóváhagyást az Opus Deihez.
1943-ban újabb belső késztetésre alapította az Opus Dein belül a Szent Kereszt Papi Társaságot, melynek tagjait az Opus Dei laikusai közül szentelik föl. A háború után József Mária atya Spanyolországon kívül is terjeszteni kezdte alapítását. 1946-ban Rómába költözött, hogy megszerezze a pápai jóváhagyást, amit 1950-ben meg is kapott. E naptól kezdve az Opus Dei munkatársává fogadhat nem katolikus és nem keresztény férfiakat és nőket is, akik munkájukkal, adományaikkal, imádságaikkal támogatják az intézményt.
A világ minden részéről kértek tőle tanítványokat evangelizálni. Irányításával szakiskolák, mezőgazdasági iskolák és egyetemek, kórházak alakultak. A II. Vatikáni Zsinat idején (1962-1965) a zsinati atyák és szakértők sokaságával találkozott, akik a zsinat előfutárát látták benne.
1975. március 28-án imádkozta aranymiséjét. Életét ekkor így összegezte: „Ötven év után is úgy érzem magam, mint egy dadogó kisgyermek. Minden áldott nap újrakezdem belső küzdelmeimet. És ez így lesz minden nap, ami még hátra van: mindig újrakezdeni.”
Rómában, 1975. június 26-án délben a dolgozószobájában halt meg, szívroham vitte el. Magyar nyelven eddig megjelent művei: Barázda, Kovácstűzhely, Keresztút.
Az Opus Dei lelkiségének lényege: életszentségre törekvés a világi életben. Legfontosabb vonásai: gyermeki viszony Istennel, bizalom a Gondviselésben, egyszerűség az Istennel való kapcsolatban, nyugodt életigenlés. A munka megszentelése, ezt Isten és az emberek iránti szeretetből a lehető legtökéletesebben kell végezni. Szabadságszeretet, felelősséggel való cselekvés, mások felfogásának tisztelete. Az Opus Dei nem ad utasításokat világi ügyekben. Ima és áldozat alapozza meg a mindennapi tevékenység megszentelését. A Prelatúra lelki arcéléhez tartozik az Istennel való kapcsolat bizonyos formáinak gyakorlása: elmélkedő ima, napi szentmisehallgatás, gyakori gyónás, rózsafüzér, havonta lelkigyakorlati órák, stb. Krisztus példáját követve áldozatkészség, mindenekelőtt megbízható kötelességteljesítés és törekvés mások életének szebbé tételére. Embertársak iránti szeretet és apostoli tevékenység, tanúságtétel hitükről példaadással és szóban.
