Erdő Péter bíboros homíliája a Szent Péter bazilikában Magyarok Nagyasszonya ünnepén: Hitünk egész életre szóló személyes meggyőződés
Október 7-én reggel, Magyarok Nagyasszonya ünnepének vigíliáján a Szent Péter bazilika káptalani-kápolnájában Erdő Péter Esztergom-budapesti bíboros-érsek szentmisét mutatott be Ternyák Csaba egri, Udvardy György veszprémi érsekek, és mintegy hetven pap koncelebrálásával. A bazilika nagyméretű kanonoki kápolnáját zsúfolásig megtöltötték a magyar zarándokok, mely így szinte nemzeti zarándoklat jellegét öltötte. Erdő Péter homíliájában áttekintette azt az anyai pártfogást, melyet a Magyarok Nagyasszonya nyújtott folyamatosan a hozzá fohászkodó magyar népnek ezeréves története során.
Ma a Boldogságos Szűz Máriát, mint Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. Itt a Szent Péter Bazilika altemplomában 45 évvel ezelőtt neki szentelte nemzeti kápolnánkat Szent II. János Pál pápa. Felejthetetlen gesztus volt ez, a Magyarok régi vágyának beteljesítése. Hiszen a magyar kápolnának évezredes története van. Első szent királyunk házat akart létesíteni a magyar zarándokok számára itt, a kereszténység központjában. Az eredeti kápolna a mai sekrestye közelében állt és a barokk építkezés idején bontották le.
A magyar katolikusok tudatában voltak annak, hogy Róma mindannyiunk hazája, és arról álmodtak, hogy ebben a nagy közös otthonban egy saját szent helyük is legyen.
Világos volt, hogy a Magyar Kápolnát a Szűzanyának, Magyarok Nagyasszonyának kell szentelni. Volt azonban egy „kis probléma”. A Mohácsi vész után Magyarország fokozatosan elveszítette önállóságát, még ha a nép nem is mondott le sohasem a szuverén kulturális és jogi létezésről. Mégis az ország középső része, amely majdnem egybe esett a mai Magyarországgal, százötven évig a Török Birodalomhoz tartozott, és elveszítette lakosságának mintegy kétharmadát. A magyar katolikusok megőrizték Szent István király nagy tettének hagyományát, azt az emléket, hogy koronáját, országát, mely akkor tért keresztény hitre, a Szűzanyának ajánlotta fel. Buda városának felszabadulása a török megszállás alól 1686-ban és a győztes Zentai csata a kortársak szemében a Szűzanya közbenjárásának jele volt. Erről meg volt győződve I. Lipót császár és magyar király is. Követni akarta Szent István példáját, és Magyarországot 1693-ban felajánlotta a Szent Szűznek. Lipót király pénzein is megjelent a Szűzanya a következő felirattal: „Sancta Immaculata Virgo Maria, Mater Dei Patrona Hungariae”.
A mai evangéliumban Szűz Mária szerepének lényegét hallottuk. Az Úr vele van, és teljes a kegyelemmel. Isten kiválasztotta őt, és mentessé tette az eredeti bűntől, mert vele akarta megvalósítani nagy tervét, vagyis azt akarta, hogy a Megváltó anyja legyen. Aki Istennel van, az teljes a kegyelemmel. A boldogság az a hivatás, amely az emberi lény célja, Isten közelségében valósul meg. Ma egyesek azt mondják, hogy az Egyháznak, a plébániáknak a katolikus közösségeknek boldog közösségeknek kell lenniük. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a közösségek azért vannak, hogy jól érezzük magunkat bennük, hogy szórakoztassanak minket, mert az Egyház célja nem csupán az, hogy tagjai jól érezzék magukat egymás társaságában itt a földön, hanem a küldetés, a misszió, vagyis Krisztus örömhírének hirdetése. Ahogyan Szent VI. Pál pápa írta: Az Egyház az Evangélium hirdetése végett létezik. Ennek az Evangéliumnak a lényege pedig az, hogy Krisztus föltámadt és megnyitotta az utat az örök boldogság felé azok számára, akik megtérnek és hisznek benne.
Ennek a jó hírnek a fényében át kell gondolnunk, mit jelent számunkra, hogy Mária népe vagyunk. Magyar kultúránkban jelen van a katolikus örökség. Ez az örökség viszont bizalmat jelent az isteni gondviselésben és a jövőben, és egyben jelenti nemzeti azonosságunk értékelését és elfogadását is, de megkívánja azt is, hogy nyissuk meg a szívünket minden más nép felé. Mindez olyan tény, amit el kell ismernünk és át kell gondolnunk, mert katolikus vallásunk nem csupán kulturális tény, hanem egész életre szóló személyes meggyőződés.
Ennek a kápolnának az építése és pápai megáldása 45 évvel ezelőtt kifejezte, hogy a római Egyház bennünket is befogad, közösségként is tisztel minket és egyesít Krisztus hitében a többi népekkel. Itt, Rómában, de főként ebben a Bazilikában vannak a Szűzanyának szentelt más nemzeti kápolnák is. Ez szépen kifejezi, hogy a különböző népekhez tartozó katolikusok közösségként is úgy tekintenek a Szűzanyára, mint édesanyjukra. De ha közös édesanyánk van, akkor egymásnak testvérei vagyunk. Különösen fontos ezt átéreznünk a saját népünk vonatkozásában. A remény és a megmaradás útja annak felismerése, hogy közös a sorsunk, hogy egy Anyának gyermekei vagyunk, hogy nem gyűlölhetjük egymást, hanem alkotó sokféleségben össze kell tartanunk. Szűz Mária, mindnyájunk édesanyja nem félt Szent Fiát követni a keresztúton egészen a Golgotáig. Kérjük közbenjárását, hogy mi is bátran megvallhassuk Krisztust, mert Ő az Igazság, az ember Megváltója és a népek világossága. Ámen.
Forrás: Vatican News
