Egy siketvak is lehet diakónus? Peter Hepp megdöbbentő története

Lehet egy siketvak személy is diakónus a katolikus Egyházban? Sokan valószínűleg azt gondolják, hogy ez lehetetlen. Pedig Peter Hepp története ennek az ellenkezőjét bizonyítja.

Amikor megismerjük az 59 éves Peter Hepp megható történetét, belépünk a siketvakok világába. Amennyire összetett ez a fogyatékosság, éppoly kevéssé ismert a nagyközönség számára. Peter, aki 1961. június 30-án született a németországi Rottweilben, beszédhiányától eltekintve ugyanúgy fejlődött, mint a többi gyermek. A szülők úgy vélték, hogy fiukat valamiféle pszichés gát akadályozza abban, hogy normálisan kifejezze magát. Az orvos csak Peter hároméves korában állapította meg a valódi fogyatékosságot: a gyermek teljesen siket. A hír sokkolta a családot.

Kisgyermekkorában Peternek sok nehézsége volt a kommunikációval. Ám átlagon felüli intelligenciájának köszönhetően meg tudta figyelni az embereket, ki tudta találni hangulatukat, és meg tudta fejteni a neki mutatott egyszerű gesztusokat. 6 éves korában egy olyan katolikus iskolába küldték, amelynek keretében egy bentlakásos intézet is működött, amelyet apácák vezettek siket gyerekeknek. Iskolás évei eleinte nehezek voltak, de az évek során a fiú hozzászokott, és összebarátkozott más siket gyerekekkel.

Az általános iskola befejezése után Peter úgy döntött, hogy a családi otthon közelében folytatja tanulmányait. Egy barátja segítségével beiratkozott egy szerelőket képző tanfolyamra. Ő volt az egyetlen siket diák. A fiatal fiú számára ekkor egy nagyon magányos és kirekesztett időszak kezdődött el, nem szólt hozzá senki, mintha láthatatlan lett volna. Ekkor érezte meg a hívást, hogy segítsen a siketeken, és megértette, hogy ennek a legjobb útja számára a diakonátus.

A kétségbeeséstől a hithez való visszatérésig

Kis idő múlva Peter észrevette, hogy látása jelentősen romlani kezd. Az orvos felkeresése sem szolgált jó hírrel. Most először ejtettek szót a betegségéről. Usher-szindrómája volt, egy nagyon ritka genetikai betegség, amit siketség vagy halláscsökkenés és progresszív látáskárosodás kombinációja jellemez. A diagnózis mélységesen kétségbe ejtette őt, és öngyilkossági gondolatok kezdték gyötörni. Ezután el is vetette azt a tervét, hogy diakónus legyen, mert azt tartotta a legfontosabbnak, hogy megtanulja a Braille- és a Lorm-ábécét. Ez utóbbi a siketvakok kommunikációját teszi lehetővé: a betűket a fogyatékos személyek kezén jelelik. A betűk egymás utáni érintésével pedig szavak keletkeznek.

Isten apránként eltávoztatta a szomorúságot a fiatalember szívéből és megmutatta neki, hogy siketvakként is el tudja vinni az evangéliumot másoknak. Belső békéjét meglelve Peter végül úgy döntött, hogy teljesen átadja magát az Úr kegyelmének és megbékélt az élettel.

Villámcsapás

Peter a heidelbergi kórházban, hallókészülék beültetési műtét közben találkozott élete szerelmével. Maïta gyakornok volt abban a kórházban, ahol Peter feküdt. A fiatalembert azonnal megnyerte a fiatal nő őszintesége és az, hogy nem volt benne előítélet. Ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak, a lány meg akarta tanulni a Lorm ábécét. A szerelem kölcsönös volt első látásra. Természetesen a kapcsolat nem volt problémamentes. A fiatal lány szüleinek erős kétségeik voltak lányuk szívének választását illetően, de a fiatal szerelmesek nem adták fel, és 1998. augusztus 29-én egyházi esküvőt kötöttek.

Felszentelés

Az esküvőt követően Peter bekapcsolódott a siketek és siketvakok társadalmi tevékenységeibe. Lelki vezetője, Huber atya, nem volt rögtön biztos abban, hogy Peterből diakónus válhat. Azonban megértette, hogy valóban Isten hívásáról van szó. Ezután úgy döntött, hogy támogatja Petert és segít megvalósítani álmát. 2000 szeptemberétől Peter a siketvakok lelkigondozásával foglalkozott. Elszántságának és kitartásának köszönhetően plébániájától pénzbeli támogatást kapott a speciális tolmácsok fizetésére. A sikeres vizsgák után végül Petert 2003. június 7-én diakónussá szentelték.

Maïtának és barátai segítségének, de különösen Istenbe vetett hitének és nagy elszántságának köszönhetően Peter újra felfedezte az élet értelmét és megvalósította azt, amire elhivatottsága volt: a siketek és siketvakok diakónusa lett. „Isten elgördített minden akadályt, ami az utamban állt”, írta önéletrajzi könyvében.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia