Egy film csodálatos fogadtatása – Mivel magyarázható a Lourdes óriási sikere?

Egy 2009-ben készült, Lourdes című filmet követően, alig egy hónappal ezelőtt, május 8-án egy hasonló címet viselő új dokumentumfilm került a francia mozikba. Az eredetileg tervezett száz terem helyett 300 helyen vetítik, és máris a 145.000-es nézőszámnál tart. Ez az amerikai bombasikerektől teljesen idegen alkotás, ez a törékenységről, sérült emberekről szóló film megtalálta a maga közönségét, amely jóval tágabb a katolikus szféránál.

Napjainkban talán nem is gondolnánk, hogy egy vallási témájú dokumentumfilm ekkora sikert arat. Mi lehet erre a magyarázat? Ezt járja körbe az Aleteia több ismertetője és a teljes francia médiavilág.

Thierry Demaizière és Alban Teurlai rendezők alkotása a világ egyik leghíresebb Mária-jelenésének helyszínére, a Pireneusok lábánál fekvő, délnyugat-franciaországi Lourdes-ba látogató zarándokokról szól.

Amióta 1858 februárjában a Szent Szűz megjelent Bernadette Soubirous-nak a Massabielle-i barlangnál, az Egyház 70 itt történt csodát ismert el. Hogy miért ilyen alacsony ez a szám? Hiszen már az is csoda, hogy még mindig ennyi ember jár oda imádkozni, megmártózni és egyesülni hitükben a többiekkel a Mária-jelenés helyszínén! Minden évben milliók jönnek el, hogy megérintsék a barlang falát és a megkönnyebbülés reményében itt hagyják bánatukat és imáikat.

A film rendezői a másfél óra alatt az érző, szenvedő, síró-nevető emberiség szíve közepébe vezetik nézőiket. Ezt az emberiséget látjuk szimbolikusan mindjárt a film első képsoraiban, amikor a barlang sziklafalát simogató kezeket mutatják. Gyermekek, idős emberek, színesbőrűek kezei…

„Amikor a barlangot filmeztem, nem telt bele öt perc, és elvonult előttem az egész világ! Nem hiszem, hogy van még egy hely a világon, ahol ez megtörténik”

– mondta Alban Teurlai az egyik előbemutatón.

Thierry Demaizière és Alban Teurlai a filmforgatás alatt. mars films

Egy pap, Grosjean atya, aki már hatszor látta ezt a filmet, a következőképpen vallott róla:

„Amikor először láttam, teljesen megrendültem, és úgy jöttem ki, hogy csak egyetlen vágyam volt: másokkal is felfedeztetni ezt a filmet, hogy ők is átélhessék ugyanezt az élményt. Ez egy csoda, ez a film!”

„Derűs film, amely vigaszt nyújt – mondta a Versailles-i egyházmegye egyik papja, aki híveivel és barátaival tekintette meg az alkotást. – Az Egyháznak egy másik arcát fedeztük fel benne, a gondozó, ápoló és befogadó Édesanya orcáját. Ezen a helyen a legsebezhetőbb ember a legfölségesebb, ő a király, és ez mindenkit megérint.”

Mathias Terrier, a Lourdes-i szentély kommunikációs igazgatója így fogalmaz:

„Ez az igényes film távol áll az amerikai kasszasikerektől. Szenvedő, könyörgő, törékeny mivoltukat feltáró embereket látunk benne. A visszacsatolásokból és a beszélgetésekből tudom, hogy a film messze túlnyúlik a katolikus közegen.”

A filmben bemutatott egyéni sorsok valami egyetemesről beszélnek. 10 személy történetével ismerkedünk meg, egy szenvedő kamaszlánnyal, cigányokkal, egy balesetet szenvedett anyával és fiával, a Bois de Boulogne prostituáltjával, egy apukával és beteg kisfiával… Mindegyikük máshonnan jött, más körülmények közül származik, de „mindegyiküket megszeretjük és sokáig bennünk élnek” – mondta a film után egy lyoni asszony.

Az egyik „szereplő” egy lille-i kisfiú, Jean-Baptiste. Katona édesapjával érkezik Lourdes-ba, hogy kistestvéréért, Augustin-ért imádkozzon, akinek súlyos genetikai betegsége miatt két hátralevő évet jósoltak csupán az orvosok. Az édesanya és a beteg kisfiú otthonról követte az eseményeket telefonon és videofelvételekről. A film legmegrázóbb képsorain Jean-Baptiste-ot látjuk, amint a testvérkéje plüssállatát dörgöli a barlang falához. Az édesapa pedig nem is meri fia gyógyulását kérni, csak a fájdalmai enyhüléséért imádkozik. És láss csodát: a két évvel ezelőtt filmre vett zarándoklat után 2019. május 16-án már az egész család Lourdes-ba látogatott. Augustin immár 4 éves, és állapota rácáfol az orvosi diagnózisra.

 A buzgóság, néha a fájdalom, de főleg az a bátorság, amellyel ezek az emberek az Ég Királynőjéhez fordulnak, nagyon mély benyomást gyakorol az emberre. Más emberként hagyjuk el a termet, mint ahogyan beléptünk.

Végül egyszerűen csak idézzünk néhány mondatot a különféle beállítottságú újságírók és sajtóorgánumok kritikáiból.

„Olyan, mint egy érzelmi pofon. Tömény emberséget látunk és megrendülve távozunk”.

Télé Loisirs

„Ritkán látni olyan dokumentumfilmet, amelyből ekkora erő árad.”

Le Parisien)

„A találkozások, a figyelem, a gyengédség, a szívekben lakozó béke… Thierry Demaizière és Alban Teurlai dokumentumfilmje valódi mindennapi csodákról beszél. Sugárzik.”

Le Figaro

„A hitet nehéz úgy ábrázolni, hogy ne gúnyolnánk ezt a várost, ahol az őszinte ájtatosság az ízléstelen és profithajhászó kapitalizmussal párosul. Hogyan lehet megközelíteni a kétségbeesést anélkül, hogy kihasználnánk? Hogyan lehet megragadni a reményt anélkül, hogy elferdítenénk? A filmesek jó érzékkel tesznek különbséget a vitatható vallási dogmák és a bensőséges és különösen tiszteletre méltó hit között.”

L’Obs, a Le Nouvel Observateur utóda

A rendezők „nem a képek szépségére, hanem az igazságra törekedtek. Semmi alámondás, semmi kommentár: itt csak a zarándokok beszélnek, vallanak reményeikről és hitükről. ”

francetvinfo.fr

„A dokumentumfilm legnagyobb erénye a képek szemérmes kezelése. A kamera nagy gondot fordít ezeknek az embereknek a méltóságának megőrzésére.”

Elle

 „A dokumentumfilmek gyakran untattak engem, és nagyon ritkán jut eszembe, hogy egyet is megnézzek. Pláne, ha egy hitről, vallásról, hiedelmekről szóló filmről van szó. A Lourdes azonban felpiszkálta ateista kíváncsiságomat, nem annyira a témája, mint a benne szereplő emberek portréja miatt. Igen, az emberek miatt, akik oly különböző életűek, akik buzgó hívőként belső békéjüket és a csodás gyógyulást keresik. Ezeknek a zarándokoknak a vallomásaiban van valami csodálatos, valami átható, igaz és erős! Hát persze, mondhatják Önök, de hát ezért dokumentumfilm… Ritkán voltam ennyire megindulva, ennyire elfogódva. Ez a semleges és távolságtartó bemutatás megvilágítja a betegek, hozzátartozóik, gondozóik, a cigányok, a prostituáltak, a világ többi részétől távol eső helyen tevékenykedő szerzetesek emberségét, méltóságát, bátorságát és életerejét.

senscritique.com