Október a Down-szindróma hónapja, amikor felhívják a figyelmet a befogadóbb és együttérzőbb közösségek fontosságára. Ennek kapcsán megosztunk egy történetet arról, milyen csodálatos választ adott Joseph Kurtz amerikai érsek (Louisville, Kentucky) egy 6 éves kislánynak, aki azt kérdezte tőle, hogy miért született testvére autizmussal.
A CNA katolikus hírügynökség közelmúltbeli cikke szerint a kislány kérdése hasonlít azokhoz az ártatlan kérdésekhez, melyeket mi is gyakran felteszünk, amikor nehézségekbe ütközünk, vagy amikor olyan dolgokkal kell megbirkózunk, amelyek látszólag nem felelnek meg annak, ami a társadalomban elfogadott: „Miért pont én?” „Miért engedi Isten, hogy szenvedjünk?”
Louisville érseke az EWTN News in Depth műsorában ismertette a kérdésre adott válaszát, amelyet most mi is megosztunk az olvasókkal. Válasza a legtöbb esetben alkalmazható, amikor feltesszük ezt a „de miért?” kérdést.
Íme 5 nagyon fontos útmutatás, amelyek segíthetnek abban, hogy a fogyatékosságot és a másságot teljesen új megvilágításban lássuk, és szeretettel el tudjuk fogadni azokat az embertársainkat, akiknek szükségük lehet egy kis többlet gyengédségre és odafigyelésre.
1. FELTEHETJÜK A kérdéseket
Először is Kurtz érsek nem utasította el a kislány kérdését, hanem hagyta, hogy érezze, kíváncsiságával nincs egyedül. “Azt mondtam neki: Nos, tudod, amikor majd te és én a mennyországba kerülünk, és remélem, hogy egyszer majd így lesz, bizony lesz jó pár kérdésünk.”
2. GONDOLJUK VÉGIG, HOGY MILYEN POZITÍV HATÁSSAL VAN RÁNK EGY FOGYATÉKKAL ÉLŐ EMBER
Az érsek, akinek a bátyja, George, Down-szindrómás, megkérdezte a kislányt, hogy szereti-e a testvérét. Az „igen” -re válaszul Kurtz rámutatott, hogy testvérünk iránti szeretetünk minket is megváltoztat.
3. adjUNK hálát ezért az ajándékért
A kislány életében bekövetkezett pozitív változás miatt hozzátette: „Ez egy olyan kegyelem, egy olyan ajándék, amiért már most elkezdhetsz „köszönetet mondani Istennek.”
4. Tanuljunk a fogyatékkal élőktől
Saját bátyjával való kapcsolatára utalva az érsek így szólt: „El sem tudok képzelni két testvért, akik jobban kijöttek volna egymással, mint mi ketten”. Majd hozzátette: „Az igazság az, hogy ha valakivel sok időt töltünk, különösen pedig egy olyan személlyel, akinek valamilyen fogyatékossága van, észrevesszük, milyen sokat tanulhatunk tőle.”
5. Hallgassunk az egyház tanítására
A főpap kifejtette, hogyan alakult ki az Egyház alapja, miképpen nyugszik minden „minden személy egyéni méltóságán. Nem aszerint mérjük az embereket, hogy mennyi pénzük van, vagy hogy mi is a munkájuk, így aztán az sem lényeges, hogy egy személy fogyatékossággal él-e, vagy sem. Minden egyes ember értékes Isten szemében, ezért számunkra is mindenki különleges és értékes.”
Kurtz érsek elmondta, 2018-ban egy komoly változást vett észre az egyházban, amikor „a fogyatékosságról nem mint problémáról kezdtünk el beszélni, , hanem az emberről magáról, mint ajándékról”. Ha a fogyatékkal élők részesülnek a szentségekben, az nemcsak nekik, és saját lelki életüknek hasznos, hanem az Egyház egésze számára is.
Az Egyesült Államok katolikus püspökeinek a fogyatékkal élőkről szóló 1978-as lelkipásztori nyilatkozatára hivatkozva, melyet egyébként 2018-ban ismét megerősítettek, Kurtz érsek elmondta: „Az új dokumentum nagy hangsúlyt fektet az összetartozásra – nem csak a kirekesztett emberek befogadására, hanem valójában annak a felismerésére, hogy mindannyiunkban mélyen él a vágy, hogy Krisztushoz tartozzunk, és ezen keresztül egymáshoz, a hit családjához tartozzunk.”
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
