Egy egészen valószínűtlen szent: A gyilkos Jacques Fescht hamarosan boldoggá avatják

Isten kegyelmére soha nem késő rátalálni.

Ennek az embernek a történetét legjobb, ha a Lukács evangéliumának a két versével vezetjük be (15, 23-24), amely a tékozló fiú visszatérését mondja el: „Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.”

1954. február 24-én Jacques Fesch meggyilkolt egy rendőrt, és hármat megsebesített. Nem véletlenül történt mindez. Egy valutaváltótól próbált lopni, a dolgok azonban nem sültek el jól. Jacques-ot bűnösnek találták gyilkosságban, és halálra ítélték. 1957. október 1-jén kivégezték.

Jacques jómódú családba született. Apja sikeres belga bankár volt. Művészi hajlama mellett ateista volt, fiával nem nagyon találta meg a hangot. Jacques, akit anyja katolikusnak nevelt, kissé álmodozó alkat volt, és kissé lusta is, nem nagyon érdekelte semmi. 17 éves korában szülei elváltak. Jacques zabolátlan lett, és olyan rossz lett a magaviselete, hogy kicsapták az iskolájából. Apja munkát adott neki a bankjában, de Jacques, aki akkorra már elhagyta katolikus hitét, bulizni kezdett és egyre több bajba keveredett.

Jacques barátnője, Pierrette teherbe esett. Amikor Jacques 21 éves lett, polgári szertartás keretében összeházasodtak. Jacques felmondott apja bankjánál, és vad mulatozásokba kezdett, miközben semmi értelmes dolgot nem csinált. Feleségével és gyermekével nem törődött, és egy másik nőtől pedig született még egy gyereke.

Jacques-nak 24 évesen volt tehát egy felesége, egy kislánya, és a szeretőjétől egy másik gyereke. Úgy érezte, hogy teljesen összekuszálódott az élete, és megkérte gazdag apját, hogy vegyen neki egy hajót, hogy elhajózzon Tahitire. Apja azonban visszautasította. Jacques Fesch kétségbeesetten kereste a kiutat abból az életből, amelyet maga csinált magának. Ekkor valahogy fegyverhez jutott, és megpróbált kirabolni egy valutaváltót.

A kereskedő neve Alexander Silberstein volt. Fesch fejen ütötte, de Silbersteinnek sikerült megszólaltatnia a riasztót. Egy Jean Vergne nevű rendőr épp a közelben volt, és a helyszínre sietett. Jacques menekülés közben visszafordult, és kétségbeesetten tüzet nyitott az az őt üldöző rendőrtisztre. Jean Vergne a helyszínen meghalt, három járókelő pedig megsebesült. Jacques Fesch a metró felé próbált menekülni, de percekkel később elfogták.

A bűncselekmény óriási szenzációt keltett. A szörnyű bűntettről szóló hírek és tudósítások valósággal felrobbantották a francia hírcsatornákat, mindenhol címlapsztoriként szerepeltek. A meggyilkolt tiszt temetési szertartását minden televíziós csatorna élőben közvetítette. Az újságok követték a per tárgyalásának folyamatát, ami szinte „szappanoperaként” foglalkoztatta az egész nemzetet egészen a végkifejletig, az ítélethozatalig. 1957. április 6 -án Jacques Fescht bűnösnek találták és halálra ítélték. A kivégzést annak rendje és módja szerint Franciaországban guillotine használatával hajtották végre.

Jacques-ot a párizsi La Sante börtön magánzárkájában tartották fogva. Amikor a börtönlelkész először próbált meg az elítélttel kapcsolatba lépni, Jacques elzavarta. A lelkész azonban tovább próbálkozott, és idővel a két ember közel került egymáshoz. Ez idő alatt történt, hogy Jacques egy régi barátját pappá szentelték. Ez a barát is látogatni kezdte őt. Megtérésének történetében a harmadik fontos szereplő ügyvédje, a hithű katolikus Baudet volt.

Istennel minden lehetséges

A három férfi együtt munkálkodott és hatott a felülről áradó kegyelmek eszközeként. A halálraítélt férfi lassan átgondolta egész életét. Elfogadta azt a fájdalmat és gyötrelmet, amelyet oly sokaknak okozott és megtért. Visszatért katolikus hitéhez, melyet tiszta szívéből magáévá tett.

Jacques úgy tekintett cellájára, mintha az egy kolostor lenne. Elolvasta Assisi Szent Ferenc és Lisieux -i Szent Teréz lelki életrajzait. Gyakori és szoros kapcsolatba került családjával, különösen fivérével és mostohaanyjával. Lelki naplót vezetett, amely később sokak olvasmánya lett. A halála előtti estén felesége is megbocsájtott neki, megbékéltek. 1957. október 1 -jén, majdnem hat hónappal az ítélethirdetés után, Jacques Fesch -t elkövetett bűneiért kivégezték.

Jacques felesége, Pierrette és lánya, Veronica megpróbálták közzétenni leveleit, mint a megváltás példáját. Eleinte senkit nem érdekeltek. De egy Véronique nevű karmelita apáca és egy Augustin-Michel Lemonnier nevű pap segítségével végül kiadták a művet. Az 1970 -es évektől kezdve egészen máig ezek a levelek sokak számára szolgáltak inspirációként.

1987. szeptember 21-én Jean-Marie Lustiger bíboros, párizsi érsek egyházmegyei vizsgálatot indított, melynek célja Jacques Fesch életének alapos áttekintése volt. Ügyét 1993 -ban hivatalosan megnyitották Rómában, és Jacques-nak az Isten Szolgája címet adták.

Írásunkat a Tékozló Fiú két versével kezdtük, a megbocsátásról szóló evangéliummal. Zárjuk is most Lukács újabb két sorával, amelyek minden idők legemlékezetesebb párbeszédét írják le. A Jézus mellett a kereszten függő jó lator, Dismas ezt mondta Jézusnak:

„Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23, 42-43)

Istennel az irgalom és a megbocsátás örökké való.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia