Christiana Reemts OSB apátnő: „Szkeptikus vagyok a női papságot illetően”

Teológusnő: „A nők és a férfiak különbözőek – mégpedig a természetből adódóan, nem csupán a nevelés eredményképpen.” – Továbbá felteszi a kérdést: „Valóban spirituális bántalmazás volna, ha tisztán látjuk, mi jó valaki másnak, és azt szeretettel közöljük is vele?”

„A nők és a férfiak különbözőek – mégpedig a természetből, nem csak a nevelésből adódóan. Ezért sajnos nem fog megváltozni az a tény, hogy a nőknek jobban kell tartaniuk a férfiaktól, mint fordítva. Hiszen elég ritkán fordul elő, hogy öt nő erőszakol meg egy férfit.”

Erről értekezik Christiana Reemts, a Mariendonk női bencés apátság főnöknője a kolostor honlapján megjelent blogjában. A női papságot illetően ennyiben még akkor is szkeptikus álláspontot képviselne, „ha eltekintenénk minden teológiai érvtől”. A bencés apáca arra is emlékeztet, hogy „egyházunk időben és térben egyszerre tekint az egész világra, míg néhány honfitársunk csak a saját faluját látja, vagy úgy véli, hogy Németország lenne a követendő mérce az egész világ számára. Mely országokban lehetséges egyáltalán, hogy egy nő szabadon felléphessen a nyilvánosság előtt, családokat látogathasson egyedül vagy beülhessen a gyóntatószékbe?”

Az apátnő sajnálja, de nem hisz „sem az esélyegyenlőségben, sem a nemek közötti igazságosságban, vagy legfeljebb csak mint olyan célban, amelyet nem szabad a szemünk elől tévesztenünk.” Ezután rámutat, milyen fontos, hogy a szülői ház kulturális szempontból sokoldalú motivációval, szeretetteljesen segítse elő a gyermek fejlődését.

A doktori fokozattal rendelkező szerzetesnő egy másik blogbejegyzésben a „spirituális bántalmazás” fogalmát boncolgatja, amelyet – megfogalmazása szerint – „manapság minden templomtoronyból harsognak”. Előfordul ugyan, ismeri el, „hogy némelyek a hittel visszaélve másokat manipulálnak, függőséget alakítanak ki bennük, illetve kihasználják őket saját céljaik érdekében”, ami pedig nem más, „mint annak beteges kifordítása, amit az Evangélium valójában hirdet: „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól”(Gal 5,13).”

Egyúttal megjegyzi azt is, hogy az evangéliumi szabadsághoz felnövekedni élethosszig tartó folyamat, amelynek során „szükségünk van olyan emberek segítségére, akik már nálunk előbbre járnak. A spirituális hagyományban engedelmességnek hívják az ilyen vezetésre való ráhagyatkozást. Az engedelmesség azonban már nem tartozik a közkedvelt szavak sorába.” Ehelyett inkább „lelki önrendelkezést” szokás emlegetni. Igaz ugyan, hogy „az engedelmesség okán sosem szabad kikapcsolnunk saját lelkiismeretünket, mégis téves az a vélekedés, hogy alapjában véve mindenki maga tudja a legjobban, mi jó neki”. Ugyanis „önmagunk vonatkozásában […] gyakran igencsak vakok vagyunk!”

Majd így folytatja elgondolkodva: „A spirituális bántalmazásról szóló egyes szövegek alapján, amelyeket az utóbbi időben olvastam, eltűnődöm azon, vajon nem kellene-e esetleg számos szentet, akár Szent Pált, sőt magát Jézust is spirituális bántalmazással vádolnunk. Valóban spirituális bántalmazás volna, ha világosan látjuk, mi jó valaki másnak, és azt szeretettel közöljük is vele?”

Christiana Reemts OSB 2005 óta tölti be az Aachen közelében található Mariendonk apátság apátnői tisztségét. Többek között patrisztikai tanulmányokat publikál. A mariendonki nővérek tevékenységéhez fűződik az 1990 óta megjelenő Fontes christiani (A kereszténység forrásai) c. könyvsorozat, amely az egyházatyák írásait kétnyelvű kiadásban közli. A nővérek közreműködnek a Vetus Latina (a Vulgata előtti latin bibliafordítások) és a Novum Testamentum Patristicum (egyházatyák Újtestamentum-értelmezéseit tartalmazó sorozat) szerkesztői munkálataiban is.

Fordította: Vágyi Vata Mihály
Forrás: Kath.net