Chapdelaine Szent Ágoston: „Mivel vallásom az igazi, nem mondhatok le róla” – Szentek élete

Chapdelaine Szent Ágoston és társai – misszionárius vértanúk

* La Rochelle, Franciaország, 1814. január 6. + Si-linkien, Kína, 1856. február 27.

1814. január 6-án született Franciaországban.

Anglia Kína elleni ópiumháborúja 1842-ben a nankingi szerződéssel fejeződött be, amely Kínát arra kényszerítette, hogy öt kikötőjét nyissa meg az angol kereskedelem számára. Ugyanezt a kiváltságot több európai ország is megszerezte, köztük Franciaország, mely 1844-ben szerződésben biztosította a vallásgyakorlás szabadságát az öt kikötőben. A kínaiak viszonylag könnyen és gyorsan engedtek a franciák kívánságának, mert azt hitték, hogy szövetségest találnak bennük Anglia ellen. Amikor e reményeik szertefoszlottak, a vallásszabadságot sem vették túlságosan komolyan.

Ezek az események megingatták a Középső Birodalom belső biztonságát, s a folyamatot a Tajping-lázadás csak elmélyítette. A lázadás 1850-ben Kantonban kezdődött és 1853-ban Nanking elfoglalásával érte el tetőpontját. Kirobbantói vallási rajongók voltak, akik keresztény elemeket építettek be a konfuciánus tanokba, ezért a keresztényeket azzal gyanúsították, hogy együttműködnek a forradalmárokkal. Ebbe a zűrzavarba került bele Auguste Chapdelaine, a fiatal francia hithirdető, amikor 1852-ben partra szállt Hongkongban.

Auguste Chapdelaine La Rochelle közelében élő, mélységesen vallásos családból származott. Szívósságát és megtörhetetlenségét családi örökségként, apjától kapta, aki a forradalom utáni nehéz években az Egyházhoz hű katolikusok és a gyakran rejtekhelyről rejtekhelyre igyekvő papok támasza volt. Ezek az események Ágoston születésekor még eleven emlékekként éltek családjában, s a kisfiúra mély hatást gyakoroltak, korán felébredt benne a vágy, hogy pap legyen.

Ám kemény mezei munka közben kellett várakoznia a huszadik évéig, amig megkezdhette a tanulmányait.

A coutances-i szemináriumban, ahol 1843. június 10-én pappá szentelték, érlelődött meg elhatározása, hogy misszionárius lesz. Türelmének azonban ismét kemény próbát kellett kiállnia. Az egyházmegye általános helynöke megmagyarázta neki, hogy nincs kétsége ugyan missziós hivatása felől, de bizonyos okokból, amelyeket nem közölt vele, egy ideig még várakoznia kell kívánsága teljesülésére. A fiatal pap minden további nélkül engedelmeskedett, és káplán lett Boucayban. Plébánosa később úgy nyilatkozott arról a két évről, amely alatt hűségesen szolgált nála, hogy missziós eszménye tántoríthatatlanul a szeme előtt állt, és vezeklési gyakorlatokkal készült majdani megvalósítására (hetenként háromszor böjtölt és gyakran ostorozta magát).

Első kísérlete alkalmával nem jutott nagyon messze. Megtámadták és kifosztották, ezért vissza kellett térnie Kantonba. Második útján eljutott legalább a szomszédos Kveicsu tartományba, ahol egy kiemelkedő misszionárius, a későbbi apostoli vikárius és püspök, Lions vezette be a missziós életbe és a kínai nyelvbe.

Eközben Kvangszi tartományban egy buzgó világi apostol tevékenysége következtében kialakult egy új keresztény közösség magva. Hírét vették, hogy a tartományuk számára kijelölt hithirdető Kveicsuban tartózkodik. Küldöttek mentek érte, s Ágoston öt napig tartó meneteléssel érte el missziós vidékét Silinhim kerületi székhely közelében. Azonban már tíz nap múlva négy másik katolikussal együtt elfogták, és kihallgatásra a kerület székhelyére vezették. A jóakaratú mandarinnak meg kellett állapítani, hogy az elfogottak nem tartoznak sem a tajpingi forradalmárokhoz, sem a muszlimokhoz, akik szintén zendülést támasztottak. Hogy azonban biztos legyen a dologban, a periratokat el kellett küldenie a tartomány kormányzójához, és meg kellett várnia annak döntését. Így hát Ágostonnak és a katekumenoknak a karácsony ünnepnapjait fogságban kellett tölteniük.

1855. július 10-i levelében nagy örömmel értesíti párizsi elöljáróját, hogy 170-180 katekumennel megkezdte a keresztségre való előkészületet. De Ágoston nem sokáig örülhetett fárasztó, mégis boldogító apostoli munkájának, mert 1856 februárjában újból üldözni kezdték az ifjú közösséget. Ágoston a kerületi székhely egy katolikus írójánál keresett először menedéket; ahelyett azonban, hogy a még nyugodt, szomszédos Kveicsu tartományban igyekezett volna biztonságba jutni, a nyájánál akart maradni. A következő napon elfogták, és a kerületi mandarin elé vezették. A vád zendülésre való felbujtás volt, és azzal a felszólítással végződött, hogy rossz vallásáról mondjon le. Ágoston így válaszolt: „Mivel vallásom az igazi, nem mondhatok le róla. Egyébként nincsenek rossz szándékaim. Arra intem az embereket, hogy tegyék a jót, és így kiérdemeljék a mennyország boldogságát.” Erre a fogoly 300 ütést kapott a talpára és 300 ütést a testére. Vérrel és súlyos sebekkel borítva szó nélkül szenvedett. Súlyos éjszaka után, bilincsbe verve, amely még csak mozgást sem engedett neki, a következő reggel halálra ítélték, de a február 26-ról 27-re virradó éjszaka belehalt sebeibe; csak ezután fejezték le, és holttestét az állatok elé vetették.