Boldog V. Orbán pápa: egyszerűség, tiszta jellem, tiszta szándék – Szentek élete
Boldog V. Orbán pápa
* Grisac, Franciaország, 1310 körül + Avignon, Franciaország, 1370. december 19.
Grimoardi Vilmos – így hívták V. Orbánt pápává választása előtt – a délfranciaországi Grisac várában született 1310 körül. Nemes szülei szerető szigorúsággal egyszerű életre nevelték. A fényűzés és a pompa korában, környezete bosszúságára egész élete folyamán hű maradt egyszerű életviteléhez.
Vilmos belépett a bencés kolostorba. Csakhamar fölfedezték tehetségét s elküldték Avignon és Párizs egyetemére. Mintegy harminckét évesen elnyerte a doktori fokozatot, majd több egyetemen tanított kánonjogot. Elöljárói végül egyházkormányzati szolgálatba küldték. 1361- től pedig a marseille-i Szent Viktor-kolostor apátja volt.
A pápák -különösen VI. Ince – többször bíztak rá különleges feladatokat Itáliában. Egy ilyen útja alkalmával éppen Nápolyban tartózkodott, amikor 1362. szeptemberében az a meglepetés érte, hogy megválasztották az Egyház legfőbb pásztorává. V. Orbán néven november 6-án szentelték püspökké és koronázták meg Avignonban. Koronázása nem a szokásos pompás külsőségek között ment végbe. Alázatos egyszerűségében megőrizte szerzetesi ruháját és életét is.
A pápák mintegy hetven éven át az Örök Várostól és az apostolok sírjaitól távol, Avignonban éltek „babiloni száműzetésben”. A francia királynak az avignoni pápákra nehezedő keze is elidegenítette az Egyház fejét híveitől, és jelentősen meglazította kölcsönös kapcsolatukat. A francia udvar mértéktelenné vált követeléseiben és befolyásában. V. Orbán jelentősen eltért az avignoni pápák megszokott képétől. Alig lépett hivatalba, célratörő energiával föllépett az Egyházban tapasztalható visszaélések ellen.
A szentéletű pápa felé csakhamar őszinte jóakarattal fordultak a hívők; a pápa ugyanis kiállt a pápai hivatalok megvesztegethetősége ellen, és utasította hatóságait, hogy a kérelmező személyére való tekintet nélkül dolgozzák föl a benyújtott folyamodványokat. A jótékonyság és a személyes jámborság magától értetődő volt számára. Különösen a tudomány művelésének szentelte magát. A pápai könyvtárat a könyvek leltározásával rendezte és áttekinthetővé tette.
Az egyetemek, Párizs, Avignon, Toulouse, Bologna és Montpellier hamarosan tapasztalták élénk érdeklődését és hathatós segítségét. 1365-ben megerősítette a bécsi egyetem alapítását. Számos rászoruló tanulónak nyújtott ösztöndíjat, és mindenféle más módon is segítette őket.
Pápaságának legjelentősebb tette az az elhatározás volt, hogy visszatér Rómába. Az ezzel járó nehézségek nem voltak csekélyek. Róma egy hatalmas rommező elszomorító képét nyújtotta. Főtemplomai, a Lateráni és a Szent Péter-bazilika, valamint a pápai paloták félig romokban hevertek. Forradalmi nyugtalanság rendítette meg a lakosságot. De bátorító szavakban sem volt hiány. Petrarca megragadó levelet írt az „özvegy Róma” nevében. Svéd Szent Brigitta, aki 1350-től Rómában élt, fáradhatatlanul hívta vissza a pápát Rómába. IV. Károly császár személyesen járt el Avignonban, hogy a pápát visszatérésre késztesse.
Mindezek hatására 1367. áprilisában V. Orbán kíséretével együtt elhagyta Avignont, Marseille-ben hajóra szállt, és Genován át Corneto kikötőjébe utazott, ott várta Albornoz bíboros. Lelkes ujjongás fogadta a szentatyát. Boldog Colombini János, a jezuáták alapítója, övéivel együtt szintén elébe vonult Cornetóig. A nyár folyamán V. Orbán Viterbo várában maradt; abban a városban, amely már szeptemberben felkeléssel fenyegette a pápát.
Október 16-án a pápa ünnepélyesen bevonult Rómába. Beköltözött a Vatikánba.
V. Károly császár még ebben a hónapban az Örök Városba érkezett és a pápa császárnévá koronázta IV. Károly hitvesét, Erzsébetet. A zűrzavaros római állapotokba azonban a császár nem avatkozott bele hatékonyan, nagy csalódást okozott a pápának. V. Orbán mellől hiányzott az augusztus 22-én elhunyt Albornoz bíboros rendező zsenije, pedig most különösen szükség lett volna rá. Perugia fellázadt, az Egyházi Államban zsoldos bandák garázdálkodtak.
A szentatya a szülőföldjére vágyott, s döntően hatott rá az Anglia és Franciaország közt újból kitört háború, amelyet meg akart akadályozni. Szent Brigitta és Petrarca keserű szavai ellenére a pápa 1370-ben hajóra szállt Cornetóban és újra Avignonba ment, ott három hónappal később, december 19-én meghalt. Utóda, XI. Gergely Sziénai Szent Katalin biztatására és támogatásával 1378-ban költözött vissza Rómába.
V. Orbán pápa életét nem kísérték nagy – külső – sikerek. Tiszta jelleme és szándékainak tisztasága tette őt kedvessé az Úr előtt, aki ismeri a szívek titkát. Mindig jót akart, és elsősorban az a kívánsága indította az Avignonba való visszatérésére, hogy békét teremtsen Anglia és Franciaország között.
