Május a Szűzanya hónapja. Ferenc pápa idén külön kéréssel fordult minden hívőhöz. A Katolikus.ma szerkesztősége, élén Szénégető István atya mentorral, arra kérte néhány testvérünket, hogy tegyenek tanúságot a Szűzanyáról. Beszéljenek kapcsolatukról és tapasztalataikról. A cikkek végén egy Mária éneket is megosztunk, hiszen arra kértük a tanúságtevőket, hogy osszák meg velünk, akár énekelve, a kedvenc Mária éneküket. A rovat címe Tapasztalatom Máriával. Ha a Szűzanya hónapja május, akkor ne csak imáink szóljanak róla.
Molnár Izabella tapasztalata Máriával
Gyermekkoromban minden májusban naponta vitt nagymamám magával engem is a májusi ájtatosságra. Csodaszépnek tűnt. Leginkább az ájtatosságok légköre, hangulata maradt meg bennem, ami kicsit ünnepélyes is volt, de inkább bensőséges és családias. A melegség, a bizalom és a meghittség jut eszembe mindig, ha ezekre az alkalmakra emlékszem. Az “elefántcsont-torony és a Mária aranyház” kifejezések meseszerűnek tűntek, de minden imából közel állt hozzám egy-egy gondolat, amit mindig vártam, hogy a szövegben vagy az énekben odaérjünk és mondjuk:
“…sohasem lehetett hallani, hogy te valakit magára hagytál volna, aki oltalmadat kérte és segítségért hozzád folyamodott”
“…azért bizton mondom minden szenvedésben: Mária mindig segít, minden időben.”
“…hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg”
“Van egy égi anyám nékem, ki el nem hagy soha engem
Neve Mária, aki az én életemnek vezércsillaga.”
Ezek a mondatok alakítottak ki bennem egy olyan szilárd bizalmat a Szűzanya iránt, ami eddigi életemen amolyan biztos pontként végigkísért. Később édesanyaként még mélyebben megértettem ennek a gyermeki bizalomnak a mélységét: ahogyan én édesanyaként mindent megteszek a gyermekeimért, pontosan úgy tesz meg Mária is mindent értünk. Ahogyan fáj nekem, ha a gyerekeim szomorúak és bajban vannak, pontosan ugyanúgy érez a Szűzanya is irántunk.
Molnár Izabella Gelencén született. Gyulafehérvári Pasztorális Iroda munkatársa, három gyermek édesanyja. Családjával Székelykálban él.
