Biscop Szent Benedek: Hat út Rómába, egy út a mennybe – Szentek élete
Biscop Szent Benedek – bencés apát
* Northumbria, Észak-Anglia, 628 körül + 689. január 12.
Benedek az észak-angliai Northumbriában született 628 körül. Mint nemes ifjú néhány évig a király udvarában szolgált. Mikor azonban mintegy húszéves lett, megérlelődött benne a kívánság – amint Szent Béda Venerabilis elmondja -, hogy „az igazi Királynak szolgáljon”, ezért Yorki Szent Wilfriddel együtt indult első római útjára. Utazásának célja az volt, hogy a kontinens szerzetesi szokásait és hagyományait tanulmányozza, ezért az utazás során tizenhét kolostort látogatott meg.
Az utazások és tanulmányok évei alatt tekintélyes könyvtárt gyűjtött össze, emellett szokatlanul gazdag tapasztalatokat szerzett a szerzetesi életben. Amikor 674-ben visszatért Northumbriába, tetterejével és képességeivel olyan hatást gyakorolt Ecgfrith királyra, hogy az személyes birtokából földterületet ajándékozott neki a Wear torkolata közelében, hogy kolostort (Wearmouth) alapítson Péter apostol tiszteletére. A következő hónapok folyamán Benedek beutazta Galliát, hogy építőmunkásokat keressen, akik képesek római mintára kőtemplomot emelni. A templom üvegablakainak elkészítéséhez is megfelelő mestereket vitt magával, mivel ez a munka akkortájt még ismeretlen volt Angliában. Öt évvel Wearmouth megalapítása után ismét Rómába utazott; könyvtára számára keresett új könyveket, temploma számára pedig liturgikus felszerelést, ruhákat és ereklyéket. Amikor hazatért, magával vitte a Szent Péter-templomból János főkántort, hogy tanítsa meg szerzeteseit a római énekre és oktassa őket a római liturgiára.
Egy évvel Rómából való hazatérése után Benedek további adományt kapott Ecgfrith királytól a Tyne melletti Jarrowban, hogy ott egy Pál apostolnak szentelt kolostort alapítson. Tizenhét jarrowi szerzetes telepedett át az új alapításba Szent Ceolfrith, Benedek unokafivérének vezetésével. Szent Béda Venerabilis, szintén Jarrow-ba került.
Az új kolostort 685. áprilisában szentelték föl, alapkövét még ma is őrzik Jarrow-ban. Ebben az évben indult el Benedek hatodik és egyben utolsó római útjára, hogy könyvtára számára további könyveket, temploma díszítésére pedig festményeket szerezzen. Távolléte alatt mindkét kolostorában járvány pusztított; Jarrow-ban csak Ceolfrith és a kis Béda maradt meg, akik még így is „kórusban” énekelték a zsolozsmát. Benedek betegen tért vissza Rómából, s élete utolsó három évében bénulása ágyhoz szegezte. Attól félt, hogy világias lelkületű testvére örökségül igényli majd mindkét kolostort, ezért szerzetesei lelkére kötötte, hogy Szent Benedek regulájával és a Szent Agatho pápától kapott kiváltsággal megegyezően ne válasszanak mást apátnak, csak kolostorbeli testvért. Röviddel halála előtt valamennyi testvér tanácsát meghallgatta, majd maga elé hívatta Jarrow-ból Ceolfrithet, és mindkét kolostor egyedüli apátjává tette. Szigorú utasításokat adott, hogy összegyűjtött nagy könyvtárát feltétlenül őrizzék meg. E könyvtárra mindig különleges gondja volt, hiszen kezdettől fogva azt kívánta, hogy kolostorai egyaránt legyenek a jámborság és a tudomány iskolái. Abban az időben, amikor a régi világ iskolái lehanyatlottak s az Egyház alig kezdett hozzá nevelési és iskolarendszerének kifejlesztéséhez, Benedek fölismerte annak sürgető szükségességét, hogy az eljövendő nemzedék számára megőrizze és továbbadja a klasszikus ókor és a korai Egyház ismereteit, s tanítókat képezzen a papság és a nép számára. Alig volt olyan kívánsága, amelyet Jarrow meg ne tartott volna nemzedékének legnagyobb tanítója, Béda révén.
Benedek 689. január 12-én halt meg. A wearmouthi Szent Péter-templomban temették el az oltár és az apostol ereklyéinek közelében, akit – mint Béda mondja – „egész életében mindig tisztelt, és aki kinyitotta neki a kaput, hogy beléphessen a mennyek országába”.
