Biden COVID-tanácsadójának “komolyan aggasztó” nézetei vannak az egészségügy észszerűsítéséről

A megválasztott amerikai elnök, Joe Biden bemutatta a koronavírus-járvánnyal foglalkozó tanácsadó testületét, melynek egyik tagja, az idős és fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatos álláspontja miatt komoly kritikák célpontjává vált.

Biden időszaki csapata hétfőn felkérte az Obama-adminisztráció egykori egészségpolitikai tanácsadóját, Dr. Ezekiel Emanuelt, hogy csatlakozzon ahhoz az egészségpolitikai szakemberekből álló csoporthoz, melyet a világjárvánnyal szembeni megfelelő lépéseket kidolgozására állítottak fel.

Emanuel, aki az Orvosi Etikai és Egészségpolitikai Tanszék vezetője a Pennsylvaniai Egyetemen (Department of Medical Ethics and Health Policy at the University of Pennsylvania), korábbi megnyilvánulásaiban arról értekezett, hogy egy esetleges világjárvány esetén az egészségügy racionalizálásánál azoknak a betegeknek kell elsőbbséget adni, akik vélhetően legjobban reagálnak a beavatkozásra, kezelésre.

2014-ben egyébként a The Atlantic lapban közölt „Miért remélem, hogy 75 évesen meghalok” című cikkében arról értekezett, hogy a túl hosszú élet „veszteség”, és olyan állapotnak nevezte, amelyben az ember „hanyatlik és gyengül, vagy akár fogyatékos is lesz”.

Charles Camosy, a Fordham Egyetem teológiaprofesszora szerint Emanuel kinevezése a testületbe aggasztó, mivel láthatóan azon az állásponton van, hogy az idősek élete nem annyira számít, mint másoké.

Camosy kijelentette, hogy Emanuel – és a hozzá hasonlóan gondolkodók – filozófiája alapvetően más megközelítésbe helyezi az emberek egészségügyi ellátásában mindenki számára egyenlő esélyt biztosító alapvető etikai törvényt, és helyette az „Életminőség Szerint Korrigált Életévek” (Quality-Adjusted Life Years) elméletet állítja előtérbe.

Camosy a CNA-nek kifejtette: ez az elmélet gyakorlatilag igazolja az egészségügyi ellátás megtagadásának lehetőségét az idős, beteg, valamint a fogyatékossággal élő emberektől, mivel nekik a túlélésre vagy gyógyulásra kevesebb esélyük van, mint fiatalabb, egészségesebb embertársaiknak.

„Ez az elmélet mélységesen aggasztó következményeket vetít előre” – nyilatkozta Camosy a CNA-nek. „Hiszen, ha megkülönböztetjük az embereket testi képességeik és életkoruk alapján, akkor megtagadjuk azt az alapelvet, hogy minden ember egyenlő, hiszen Isten minden embert saját képmására és hasonlatosságára teremtett”.

Március 12-én a New York Times-ban már megjelent egy írás Dr. James Phillips és Govind Persad tollából, akik azzal érveltek, hogy a koronavírus- járvány rendkívül gyors terjedése miatt a kórházi ellátásokban „racionalizálási” lépésekre kényszerülhetnek.

Elmondásuk szerint, ha erre kerül sor, akkor nem „érkezési sorrendben látnák el a betegeket, hanem azt kellene mérlegelni, hogy „melyik betegnek vannak nagyobb esélyei a gyógyulásra”. A racionalizált egészségügyi ellátást azoknak kell biztosítani, akik ebből a leginkább profitálnak, mivel az elsődleges cél véleményük szerint az, hogy annyi életet mentsenek meg, amennyi lehetséges.

 „Folyamatosan tehát újra és újra mérlegelni kell azt, kinek van nagyobb esélye a túlélésre – bármilyen nehéz is ez -, ezt követeli meg az etika” – mondták.

Emanuel március 23-án, a New England Journal of Medicine-ben szintén kiállt az egészségügyi ellátás pandémia alatti „hasznossági maximalizálásának” szükségessége mellett. Itt ezeket mondta: „Azok az emberek, akik betegek, de jó esélyük van a gyógyulásra, elsőbbséget kell élvezzenek azokkal szemben, akiknek még kezelés esetén is elenyészőek az esélyeik a gyógyulásra, vagy pedig beavatkozás nélkül is meggyógyulhatnak.”

Camosy szerint Emanuel egészségügyi racionalizálással kapcsolatos írásai haszonelvű érveket szolgáltatnak ahhoz, hogy a COVID-19 vakcinát először a gyermekeknek adják be, és az idős otthonok, valamint gondozó intézmények csak később kerüljenek sorra. Mindezt annak ellenére, hogy az USA-ban éppen ezekben az intézményekben alakultak ki a legsúlyosabb járványügyi gócpontok.

Stratégiájának alapvető „feltételezése” pedig nyilvánvalóan az, hogy „ezek az életek nem számítanak annyit”.

A 2014-es, The Atlantic-ben megjelent cikkében, amelyben arról írt, hogy 75 éves korában szeretne meghalni, Emanuel arra figyelmeztetett, hogy ő nem az eutanázia vagy az orvosi asszisztenciával történő öngyilkosság szószólója akar lenni. Kijelentette, hogy mindezeket ellenzi, hozzátette azonban, hogy a halálos betegeket „jó, könyörületes halál” illeti meg.

Bírálta azt az amerikai kultúrát jellemző „mániákus és kétségbeesett igyekezetet, mellyel végtelenül meg akarják hosszabbítani az emberek életét”, és azt mondta, hogy több okból a 75. életév egy egész jó kor, amit érdemes lenne kitűzni célul, hogy letegyük a lantot.

Fordította Kántorné Polonyi Anna

Forrás: Aleteia