Aviat Szent Franciska Leonia, aki a gyárak árnyékából otthont teremtett – Szentek élete
Aviat Szent Franciska Leonia – szerzetesnő, leánynevelő
* Sézanne, Champagne, Franciaország,1844. szeptember 16. + Perugia, Itália, 1914. január 10.
1844. szeptember 16-án született Franciaországban.
A keresztségben a Leonia nevet kapta. Iskoláit Troyes-ben a vizitációs apácáknál végezte. A nagyipar ekkor kezdett kibontakozni Franciaországban. Troyes textilgyáraiba özönlöttek vidékről a fiatal lányok munkásnőnek. A nagyváros veszedelmeire nem voltak fölkészítve. Brisson atya ezért 1858-ban otthont nyitott megmentésükre és nevelésükre, és Szalézi Szent Ferenc Művének nevezte el. Mint ahogy sokan, Brisson atya is fölismerte, hogy új szerzetes kongregációt kell alapítania, ha e lányokon igazán segíteni akar. Leoniában találta meg hozzá a megfelelő segítőtársat.
Tanulmányai végeztével Leonia azzal a szándékkal hagyta el a zárdát, hogy szerzetesnő lesz valahol. Brisson atya és a főnöknő azt ajánlotta neki, hogy várjon egy kicsit, amíg az Úrtól jelet kap a hivatásáról. Egy alkalommal egy optikus műhelyben kellett valamit intéznie, s látott ott egy csoport fiatal nőt dolgozni, egy jóságos felügyelő figyelmes irányítása alatt. Ekkor ébredt föl szívében a vágy, hogy munkáslányokat gyűjtsön maga köré és vezesse őket. Amikor Brisson atya meghívására meglátogatta a Szalézi Szent Ferenc Műveket, e vágy megerősödött benne. 1866-ban egyik korábbi osztálytársnőjével, Lucie Canuet- vel belépett a leányotthonba.
1868-ban beöltözött és fölvette a Szalézi Franciska nevet, önmagát és társnőit Szalézi Szent Ferenc oltalmába ajánlva. A közösség egyre gyarapodott, plébániákon elemi iskolákat, Párizsban leányotthont nyitottak, amelyet Franciska anya nyolc évig vezetett. A közösség tevékenységi köre is nőtt, de mindig, elsősorban a fiatalok nevelésére koncentrált.
Az 1880-as években a közösség kisebb válságot élt át. Franciska anya visszavonultan élt, majd 1893-ban általános főnöknővé választották. E hivatalt haláláig viselte. A kongregáció tevékenysége Afrikára és Közép-Amerikára is kiterjedt. A századvégi szekularizációs hullámban sok házat elvesztettek. 1903-ban az anyaházat is át kellett telepíteni Perugiába.
Franciska anya Perugiában halt meg 1914. január 10-én. Élete egészen megfelelt a fogadalomtételkor választott jelmondatának: „Teljesen meg akarok feledkezni magamról.” Nővéreire ezt hagyta örökségül: Mindent tegyünk meg azért, hogy mások boldogok legyenek.
