A Ferenc pápa lehetséges lemondásáról szóló találgatások izgalomban tartják azokat, akik elfogadják Szent Malakiás jövendölését. Ennek a 15. századi szövegnek az egyik furcsa olvasata szerint valóban Ferenc lenne a történelem utolsó pápája.
Csak úgy áradnak a híresztelések a pápa esetleges lemondásáról. Miután a nyilvánosság előtt Ferenc sokáig kizárta ezt a hipotézist, végül azonban mégis visszatért a témára július végén, hazatérőben kanadai útjáról, amikor ezt mondta: „Azt hiszem, hogy az én koromban, az én korlátaimmal már kímélnem kell magamat ahhoz, hogy szolgálni tudjam az Egyházat, vagy ellenkezőleg, el kell gondolkodnom a visszavonulás lehetőségén.” Majd hozzátette: „Őszintén szólva, ez nem katasztrófa. Pápát lehet cserélni.” A lehetséges lemondás újra beindítja azokat a megbízhatatlan találgatásokat, amelyekkel a Szent Malakiásnak tulajdonított prófécia kapcsán az internetezők előállnak. Ők kategorikusan kijelentik: szemükben a világ vége előtt Ferenc az utolsó pápa.
112 pápai jelmondat
Szent Malakiás jövendölése, más néven „a pápák próféciája” egy olyan eszkatológiai dokumentum, amelynek első nyomai a 16. század végére nyúlnak vissza. A művet Armaghi Szent Malakiás ír érseknek tulajdonították, aki a clairvaux-i apátságban halt meg 1148-ban. A hatoldalas szöveg egy 112, latin nyelven megfogalmazott pápai jelmondatból álló listát tartalmaz. Némely ezoterikusok szerint a jelmondatok II. Celesztintől kezdve az Egyház utolsó pápájáig minden egyes pápára jellemzőek voltak.
A jövendölés szerint a „De labore solis” (A Nap munkájáról) szövegű jelmondat II. János Pál pápaságának felel meg. Az ezotéria szerelmesei azt feltételezték, hogy ez a lengyel pápa pontifikátusa éveinek számára utal: II. János Pál 28 évig ült Szent Péter trónján, ami megfelel egy napciklusnak. Benedek, aki a lista utolsó előtti helyezettje, a “De gloria olivae” (Az Olajfa dicsősége) formulát örökölte. Vajon ebben meg azt kell látnunk, hogy a pápát nem sokkal virágvasárnap után választották meg?
Szent Malakiás nevezetes listáján már csak egy jelmondat maradt: “Petrus Romanus” (Péter, a Római). És ezt a jelmondatot ténylegesen az emberi történelem utolsó pápájának tulajdonítanák, ahogyan ezt a szöveg is sejteti: „A szent római egyház utolsó üldöztetésénél Péter, a római fog ülni [a pápai trónon ], aki sok megpróbáltatáson keresztül fogja legeltetni juhait. A megpróbáltatások végeztével a hét dombra épült város elpusztul, és a félelmetes bíró megítéli népét.” (Értsd: Róma városa ugyanebben az időben fog elpusztulni.)
“Nem tudjátok sem a napot, sem az órát”
Nehéz azonban megmondani, hogy ez a jóslat, amelyet az egyház nem ismer el, és amelyet a legtöbb szakember apokrifnek tart, valóban Ferenc pápát takarja-e. Az ilyen fajta, többé-kevésbé ezoterikus apokrifek nem ritkák. Mi több, még ha az Egyház hisz is a prófécia adományában, és azt tanítja, hogy a keresztség által mindannyian papok, próféták és királyok leszünk, a próféciák célja nem a jövő iránti kíváncsiság kielégítése, ami inkább a reménytelenségre utalna. Ami az idők végezetét illeti, fontos, hogy emlékezzünk Jézus szavaira a balga és okos szüzekről szóló példabeszédben:
„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” (Mt 25,13)
Ebben az értelemben tanít minket erre a Katolikus Egyház Katekizmusa:
Isten föltárhatja a jövőt prófétái vagy szentjei előtt. Mindazonáltal az igazán keresztény lelkület a jövő tekintetében bizalommal ráhagyatkozik a Gondviselés kezére, és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot ez irányban. A meggondolatlanság a felelősség hiányát hozhatja létre. (KEK 2115)
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia
