Anyu, mondd, hogyan lesz a kisbaba?

Nem veszünk róla tudomást, kikerüljük, halogatjuk. De ha már egyszer feltették a kérdést, itt az idő válaszolni rá. Semmi szükség tudományos magyarázatokra, csak egyszerű és igaz szavakra.

«Mondd, anyu, hogyan lesz a kisbaba?» Semmi szükség tudományos magyarázatokra, csak a gyermek korának megfelelő, egyszerű és igaz szavakra. Nincsenek előre gyártott mondatok: a szívünkből kell, hogy jöjjenek a szavak, hogy tőlünk hihetőek legyenek, és igaznak ítélje őket a gyermek. Hiszen szükséges, hogy beszéljünk gyermekeinknek a szerelemről, a szexualitásról, hogy a testük kincs, amit tisztelni kell, amelyen keresztül a későbbiekben képesek lehetnek életet adni.

Miért muszáj válaszolni?

Azért, mert természetes, hogy a gyerekben felmerülnek kérdések, amelyekre válaszokat is vár. A kérdésfeltevésben nincs szó se ügyefogyott kíváncsiskodásról, se perverzitásról. Arról informálódik a gyermek, hogyan «készül» a kisbaba, pont ugyanúgy, mintha az égen úszó felhőkről vagy az autó működéséről érdeklődne. Ha elkerüljük a válaszadást, a szexből tabutémát csinálunk otthon. Pedig hát nem az lenne a jobb, ha a szülő kezdené el a gyerek szexuális nevelését inkább, mint az iskola vagy a világháló? Nem lenne jobb, ha a gyerek, mikor kamaszkorba jut, inkább a szülőhöz, semmint az osztálytársakhoz fordulna az őt nyugtalanító kérdésekkel?

Inès de Franclieu, családanya, érzelmi és szexuális neveléssel foglalkozó szakember így ír a Szerelem és szexualitás-ban: «Ha a fiatalokat serdülő korukban is kísérni szeretnénk a szerelem iránt kialakuló érdeklődésük során, még gyermekként kell bátran beszélni nekik az életkoruknak megfelelő szavakkal a testükről, a szexről.» Mert ha választ kap a gyerek, biztos talajt érez a lába alatt. Ha választ kap, láthatja, hogy gondunk van rá, hogy megtudja az igazságot, hogy oltsuk a tudásszomját, és hogy komolyan vesszük őt. Így átérezheti, hogy szeretjük, és biztonságban van. Ha választ kap tőlünk, a saját szerelmünk történetét meséljük el neki. És ha ez már régen is volt, attól még megtörtént. Ha választ kap, megtudja, ő honnan jön, kapaszkodókat adunk neki.

Mert igenis fontos, hogy szóba kerüljön otthon a szex, mielőtt viccelődés tárgya lesz az osztálytársak körében, begyűrűzik a reklámokkal, eltorzítja a világháló, sőt, mielőtt a tanítónéni fejti ki; éspedig azért, hogy a szexualitásról alkotott saját definíciónkat tudjuk átadni a gyerekünknek. Amikor az iskolában felső tagozaton «az ember szaporodása» a tananyag, a szexualitás nem minden tekintetben kerül terítékre: csak a biológiai és fiziológiai oldalról tanulnak a gyerekek. Nekünk, szülőknek kell megelőlegeznünk vagy kiegészítenünk, hogy megvilágítsuk a szex érzelmi és gyönyörű dimenzióját, hiszen az élet forrása.

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia