Antióchiai Szent Teofil: A hitre ébredt bölcs – Szentek élete

Antióchiai Szent Tеofil – Püspök

* Mezopotámia, 130 körül +Antiochia, 185 körül

Mezopotámiában született 130 körül.

Szent Péter után a hatodik antióchiai püspök lett 169-ben. A keresztények üldözése akkor két fronton folyt: az egyik nyílt színen hóhérokkal, máglyával, kínzó eszközökkel, vadállatokkal, a másik front pedig a tudomány csarnokaiban, társas összejöveteleken és dolgozószobákban érvekkel, gúnnyal és rágalmakkal. Mivel pedig a rágalom és a nevetségessé tétel ellen nem elég a szent élet és hősi halál, az ilyen aknamunka ellen föl kell vonulni a szellem fegyvereivel is.

Teofil pedig tudta forgatni ezeket. Meg tudta mutatni pogány embertársainak a hit útját, hiszen ő maga is azt járta. Pogánynak született, valahol az Eufrátesz táján. Szorgalmasan tanulmányozta a pogány írókat, és sok belső küzdelem után nyerte el a hit világosságát.

Volt egy pogány ismerőse, Autolikosz, tudós ember, ki éj-hosszat bújta a könyvtárakat, s amit olvasott az ő világbölcseinek könyveiben, azzal nekitámadt Teofilnak, vagy inkább a hitének. De Teofil sem maradt adós a felelettel: férfias, nem cikornyás, de előkelő módon válaszolt. „Kedves barátom, te azt mondod: mutasd meg nekem a te Istenedet, én pedig azt válaszolom: Mutasd meg te nekem az emberedet, és én majd megmutatom neked az én Istenemet. Mutasd meg nekem, hogy lelked szeme lát és szíved füle hall. Istent ugyanis csak azok látják, kik nyitva tartják lelkük szemét. Mert hiszen mindenkinek megvan a szeme, de némely emberé elhomályosult, s ezek nem látják a napvilágot. S ha a vakok nem látnak, abból bizony nem következik, hogy a nap nem süt.

Ugyanígy ha bűn marja az embert, nem láthatja meg Istent. Mutasd meg tehát magadat: nem vagy-e házasságtörő, tolvaj, rabló, útonálló, erőszakos ember, nem vagy-e gyalázkodó, haragtartó, hencegő, gyanakvó, veszekedő, zsugori, engedetlen szülőid iránt, gyermekeid elvesztegetője? Akik effélét cselekszenek, azoknak Isten nem mutatkozik meg. (…) Isten alakja kimondhatatlan, megmagyarázhatatlan és a testi szemnek láthatatlan. Fölsége megfoghatatlan, nagysága megérthetetlen, magassága a gondolat számára elérhetetlen; ereje mérhetetlen, bölcsessége páratlan, jósága utánozhatatlan, működése leírhatatlan… De gondviseléséből és a műveiből megismerhető. (…) Ne légy tehát hitetlen, hanem hívő. Mert valaha én sem hittem, hogy így lesz. Most azonban fontolóra vettem a dolgot és immár hiszek, mert kezembe kerültek a szent próféták szent írásai is; Miután sok és nehéz fáradozással kereste és találta meg a hitét, egyszer s mindenkorra szívügye lett mások Istenhez vezetése. Hirdette, amikor csak alkalma nyílt rá, védte, akárki támadta, helytállt, ha sértették vagy hamisították.

Korának nagy hatású és sokakat a hitre vezető hitvallója volt.