Amit a 6 éves lányom mondott Jézusról, attól elámultam

Talán ezért mondja Jézus, hogy olyanokká kell válnunk, mint a kisgyermekek.

A sok gyönyörű dolog egyike, amit a Jó Pásztor katekézise tanításának gyakorlása során tanultam, az az, hogy egészen kicsi gyerekeknek mélyreható vallási élményekben lehet része.

Valahogyan tiszta érzékkel látják, hogy mi számít igazán, és mi lényegtelen. Ez egy olyan képesség, amely sok felnőttben elvész vagy csökken az idők során.

És gyakran olyan mély és valóságos módon kapcsolódnak Istennel, olyan lelkesedéssel és egyszerűséggel, aminek az elérésében a felnőttek csak reménykedhetnek.

Hiszem, hogy ezért és sok más ok miatt mondta nekünk Krisztus, hogy „legyetek olyanok, mint a kisgyermekek” (Mt 18,3). „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.”

Nemrégiben a 6 éves lányom mondott valamit, ami megváltoztatta azt, hogyan is gondolkodom a saját Jézussal való kapcsolatomról. Szeretném megosztani önökkel, remélve, hogy önöknek is olyan örömet okoz, mint nekem.

A múlt vasárnapi szentmise után a lányom kézen fogta az 1 éves kishúgát, és kivezette a zárt udvarra játszani, miközben a férjem és én néhány barátunkkal beszélgettünk.

Az udvaron van néhány egyenetlenség és enyhén meredek a járdaszegély, ezért szorosan figyelte a kis totyogó húgát, fogta a kezét, és nem ment el mellőle.

Néhány perc múlva attól tartottam, hogy a nagyobbik lányom esetleg majd úgy akar játszani, hogy nem figyeli a babát, ezért odahívtam, és mondtam neki, hogy velem is hagyhatja a kicsit.

„Ó, nem, semmi baj, anya” – mondta. – „Szeretem, ha velem van.”

„Köszönöm, hogy ilyen jól vigyázol rá” – mondtam.

„Én vagyok a pásztor, ő pedig az én kis báránykám” – mondta mosolyogva.

Én is elmosolyodtam, tudván, hogy a Jó Pásztor példázatára hivatkozik, amelyet olyan jól ismer a templom előkertjében töltött idejéből.

Aztán azt mondta:

„Szeretem őt nézni. Szórakoztat. Ahogy Jézus is szeret engem nézni.”

Miközben mindketten elrohantak, egy pillanatig ámulattal álltam, és azon gondolkodtam, amit az imént hallottam.

Jézus szeret nézni engem. Nem hiszem, hogy valaha is egészen így gondoltam volna.

Természetesen ezerszer, vagy még többször hallottam, hogy „Jézus szeret téged”, ahogyan mindannyian hallottuk.

De hogy Jézus szeret velem lenni? Jézus szeret nézni engem? Jézus úgy gondolja … hogy is mondjam…, hogy neki „szórakoztató” (vagy „boldog”, vagy „örömteli”) velem lennie?

Mit is jelent ez, ha valóban hiszem, hogy Jézus gyönyörködik bennem, és örül nekem? Hogyan változtatja meg ez a viselkedésemet, a gondolkodásomat, az imádkozásomat?

Milyen gyönyörűen érti a lányom Jézus iránta érzett szeretetét, amit még mélyebben ismer a kishúga iránti gondoskodó és gyengéd szeretete révén!

És milyen gyönyörű ajándékot adott nekem ezzel az egyszerű üzenettel, hogy Jézus örül és gyönyörködik bennem!

Benned is gyönyörködik.

Fordította: Petrus Gabriella
Forrás: Aleteia