Alexandriai Szent Katalin: Krisztus misztikus jegyese és a széttört kínzókerék – Szentek élete

Alexandriai Szent Katalin – szűz, vértanú

* Alexandria, 280 körül + Alexandria, 310 körül

280 körül született Alexandriában.

Szent Katalin 310 körül lett vértanú, mondható tehát, hogy szinte az utolsó előtti pillanatban. Három év múlva ugyanis Nagy Konstantin császár fölszabadító rendelete a római birodalom területén véget vetett az állam által, központilag szervezett keresztényüldözésnek.

Katalin Alexandriában élt. Okos volt, szép és gazdag.Mintegy tizennyolc éves lehetett, amikor árván maradt, de addigra ami iskola Alexandriában volt, azt ő kijárta. Pedig Alexandria akkoriban az ókori világ szellemi központja volt, Katalin idejében már inkább, mint Athén. Ha tehát valaki ott végigjárta az iskolákat, akkor ez a mi fogalmaink szerint legalább egy egyetemi végzettséget jelent. Ami műveltséget akkor meg lehetett szerezni, azt Katalin megszerezte.

Elmondja róla a legenda, hogy amikor keresni kezdte a párját, egyik kérőt a másik után utasította el. Mert ő, aki gazdag művelt és szép volt, természetes módon magához hasonló társat keresett. És látnia kellett, hogy ilyen társat nemigen talál. Mert a kérő vagy gazdag, de ostoba és csúnya, vagy szép, de ostoba és szegény, vagy szép is, okos is, de koldus szegény. Katalin pedig keres, keres, keres…

Azután egyszercsak találkozott egy öreg remetével, akinek elpanaszolta a gondját. Az öreg remete pedig észrevette Katalinban azt a lelket, aki igazából a végtelent keresi, a végtelen szépet, a végtelen jót, a végtelen igazságot, a végtelen gazdagságot: egy személyben. Megismerte Katalint, és rájött, hogy ez a lány nem egy hiú, öntelt és könnyelmű teremtés, hanem valóban kereső lélek. Odavezette tehát Katalint egy Mária-képhez, amelyiken a Szűzanya ölében tartotta a kicsi Jézust, és azt mondta neki: „Itt van, akit keresel”. Beszélni kezdett neki Jézusról, a tökéletes Vőlegényről, de valójában tanítani kezdte az evangéliumot. Katalinban pedig kivilágosodott, kit is keres ő valójában. Igen. Itt van, Ő az! Amiket én a hitben hallok Jézusról – éppen azt keresem, azt a tökéletességet szépségben, külső és belső gazdagságban.

És megkeresztelkedett. Az Úr Jézus pedig eljegyezte őt. A történéshez hozzátartozik, hogy a misztikának ez az eseménye, amit „misztikus eljegyzésnek” nevezünk, Katalinnal történt meg először. Úgy történt a dolog, hogy egy látomásban a Szűzanyával és a kicsi Jézussal beszélgetett, amikor a kicsi Jézus megkérdezi őt: „Akarsz-e a menyasszonyom lenni? Mert ha igen, akkor adok neked egy gyűrűt”. És Katalin ujjára húzott egy gyönyörű aranygyűrűt, ami a látomás után is az ujján ragyogott. Később a történelem folyamán nem túl gyakran, de meg-megismétlődött ez a misztikus esemény, például Sziénai Katalinnal is. Elsőként azonban Alexandriai Katalin részesült benne.

Katalin tehát 18-20 éves keresztény, amikor Kr. u. 310-ben eléri a vidéket a keresztényüldözés, amit azon a vidéken, Észak-Afrikában az a Maxentius vezetett, akivel három évvel később Nagy Konstantin császár vívta a döntő nagy csatát, mely azután a kereszténység felszabadulását hozta.

Maxentius, amikor beszámoltak neki az alexandriai helyzetről, megtudta a fő hírt, hogy van itt egy rendkívül szép, okos, művelt és gazdag lány. S mint annyiszor történt a vértanúszüzek esetében, a császár most is először hízelgéssel és udvarlással próbálta megszerezni magának. Még házasságot is ígért Katalinnak. Amikor azonban kiderült, hogy semmiképp sem megy a dolog, akkor Katalin ellen fordította az üldözésnek és kínzásoknak összes fegyverét.

Katalint sok-sok kínzáson vitték keresztül. Miként azonban Szent Ágota, aki a kínzások után félholtan került vissza a börtöncellába, s másnap reggelre meggyógyult, Katalin is sértetlenül került ki mindenből. Mert hol az Őrangyala, hol egy Szent jött az égből, hol maga az Úr Jézus, és talpra állította, meggyógyította őt. S akkor Maxentius azt mondta: ha fizikailag, úgy látszik, nem tudok rajtad erőt venni, akkor nézzük, szellemileg mire vagy képes, és összehozta az Alexandriában lévő bölcseket, a filozófusokat és nyilvános vitát rendeztek ott. Katalin pedig győzött. Közben Maxentius felesége is megismerte Katalint, és meg is tért a hatására. Ekkor Maxentius végképp elvesztette a türelmét, és halálra ítélte Katalint.

A hagyomány szerint késes kerékkel akarták apránként szétmarcangolni Katalin testét. Ehelyett az történt, hogy amint Katalint lekötözték a kerék alá, a kerék szétesett, és Katalin ép testtel és megerősödött lélekkel állt ott. Ezért kerül mindig az ő ábrázolásaira attribútumként egy kerék, aminek az abroncsán fogak vagy kések vannak. Végül 310-ben lefejezték. Testéből nem vér folyt, hanem tej, annak jeleként, hogy akkorra már meglehetősen sok léleknek anyja lett lélekben, akik az ő hatására tértek meg. És ez a lelki anyaság azóta is folytatódik onnan föntről, az égből, ezt mindenki érzi és tudja, aki ismeri és szereti alexandriai Szent Katalint. Sírja a Sínai-hegy alatti Szent Katalin-kolostorban van.

A középkorban széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. A tizennégy segítőszent közé sorolták.