A Vele való kapcsolatban… – Soltész Miklós államtitkár tanúságtétele Máriáról
Május a Szűzanya hónapja. Ferenc pápa idén külön kéréssel fordult minden hívőhöz. A Katolikus.ma szerkesztősége, élén Szénégető István atya mentorral, arra kérte néhány testvérünket, hogy tegyenek tanúságot a Szűzanyáról. Beszéljenek kapcsolatukról és tapasztalataikról. A cikkek végén egy Mária éneket is megosztunk, hiszen arra kértük a tanúságtevőket, hogy osszák meg velünk, akár énekelve, a kedvenc Mária éneküket. A rovat címe Tapasztalatom Máriával. Ha a Szűzanya hónapja május, akkor ne csak imáink szóljanak róla.
Soltész Miklós államtitkár tapasztalata Máriával
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a megtisztelő felkérést. Nyilván más leírni, szóban elmondani vagy leginkább megélni Szűzanya-élményeinket. Azért megpróbálom.
hirdetés
Fontos kiemelni, hogy nem emeljük föl Őt a Szentháromságos egy Isten szintjére, pláne nem fölé. De azt is hangoztatni kell, hogy a közbenjáró imának ereje van. A közbenjáró imának sok “megszólítottja” lehet, de mégis aki legközelebb áll Jézus Krisztushoz – így hozzánk is – az nem más, mint a Szűzanya.
Ezért is öröm, amikor más felekezetű keresztények is velünk ünnepelnek a csíksomlyói búcsún. Amikor ők is elzarándokolnak velünk bármelyik Szűz Mária kegyhelyre. Évszázados sebeket lehet és kell is ilyenkor gyógyítani, évszázados félreértéseket, félremagyarázásokat tudunk az imádság erejével a helyére tenni.
Így az én életemben is. Szívemben, ha lehet így fogalmazni, előkelő helyet foglal el a Szűzanya.
Vele való kapcsolatban – mint sokunk imaéletében is – vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Még akkor is, ha törekszem minden nap az imádságban Őhozzá is fordulni. Vannak nehezebb, akár hosszabb-rövidebb időre történő eltávolodások. Ezek legyőzésére, saját magunk megerősítésére is mindezért fontosak a Mária-kegyhelyek felkeresése. Nem mintha kizárólag csak ott találkozhatunk az imáinkban Máriával, a Szűzanyával, de a hely “szelleme” mindannyiunkra hat. Megerősít az a közösség, akik rajtunk kívül ott vannak. Megerősít a csend, amikor csak magunkban vagyunk a zarándokhelyen. Erőt meríthetünk hosszú távra a közös ott átélt szentmisékből is.
Feladataimnak köszönhetően, de feleségem buzgósága révén is (bár ezt a kifejezést mai világban negatív módon jelenítik meg) az elmúlt évtizedben sok zarándokhelyen fordultam, fordultunk meg. Kiemelni ezek közül egyet is nagyon nehéz, mert mindegyiknek megvolt a maga “varázsa”, a maga szépsége. Nógrádban Szentkút, Baranyában Máriagyűd, a Börzsönyben Márianosztra, Somogyban Andocs, vagy a görögkatolikus kegyhely, Máriapócs mind-mind nagy élményt, megnyugvást nyújtottak.
Mint ahogy Czestochowa, Medjugorje, Mariazell, Fatima, vagy a székelyföldi- és az összmagyarságnak kiemelkedő jelentőségű Csíksomlyó is gazdagították hitemet, a Szűzanya tiszteletét. Egyszerű emberek, tanult egyházi vezetőink, ország- és közösségvezetők, hívők és Istent keresők mind egyek vagyunk ilyenkor az imádságban, az énekekben, a közösségben. Aki nem élte még ezt át, határozza el, hogy amint újra lehetőség lesz rá, elindul.
Ezeken a kegyhelyeken, de bármikor a mindennapokban számomra az imák – így az Üdvözlégy Mária, az “Oltalmad alá futunk Istennek Szentanyja”, “Most segíts meg Mária” – sok erőt adnak. Megtapasztaltam. Átéltem. Mindenkit csak bíztatok, hogy forduljon nyugodtan a Szűzanyához. Veszíteni még a kételkedő sem fog.
Végül szeretném azt az utóbbi évszázadban felerősödő és sajnos a keresztény emberek által is átvett és elfogadott gondolatra felhívni a figyelmet, miszerint “a vallás az magánügy” és “éppen ezért ne beszéljünk róla”. És sajnos nem is beszélünk. Mi lett volna, ha az apostolok, a hittérítők, a vértanú szentjeink is így gondolkodnak? Hol tartana ma a kereszténység? Felelősek vagyunk elsősorban magunkért, családunkért, de a tágabb közösségért is, hogy fölvállaljuk hitünket. A Szűzanya ebben segít!
