A tradicionális latin mise „a mai világ abszolút antitézise” – mondja Habsburg Eduárd

Magyarország korábbi szentszéki nagykövete nemrég írt egy kis könyvet erről a témáról. Könyvéről beszélve felidézi, hogy számára zavarba ejtő volt a régi liturgiával való első találkozás, és kifejti, hogyan szeretné új művével elősegíteni, hogy mások értő és békés módon közelítsék meg.

A tradicionális latin mise (TLM) az utóbbi években egyszerre vált rajongás és viták tárgyává, Róma korlátozásai ellenére is egyre több fiatal hívőt vonzva magához. De vannak olyanok is, akiket az első találkozáskor zavarba hoz a régi liturgia, mielőtt a mélyebb imaélethez és a szentség újszerű érzékeléséhez vezető kapu megnyílhatna. Az új kiadvány egyik célja, hogy segítsen áthidalni ezt a megértésbeli szakadékot. Címe “Discovering the Latin Mass: A Travel Guide for the Curious” (Fedezzük fel a latin misét: Útikalauz a kíváncsiaknak). A könyv egyszerű, gyakorlatias útmutatást ad azoknak, akik számára új ez a liturgia.

A szerző Eduard Habsburg-Lothringen (Habsburg-Lotharingiai Eduárd) főherceg, a Habsburg-dinasztia leszármazottja, aki 2015 és 2025 között Magyarország szentszéki nagykövete volt. Az alábbi interjúban, amelyet május 27-én adott a National Catholic Register-nek, Eduard Habsburg bővebben is kifejti, mi vezette könyve megírására. Elmondja, hogy a Vetus Ordo (régi misézési rend) milyen jelentős és pozitív hatással volt az ő és családja életére és hitére, és véleménye szerint miért válik egyre népszerűbbé a fiatalok körében. Arról is elmondja véleményét, hogy miért övezi olyan szenvedélyes támogatás, illetve ellenzés a hagyományos liturgiát.

– Nagykövet úr, mit remél elérni a Fedezzük fel a latin misét című könyvével, és mi indította annak megírására?

– Ezt a kis könyvet azért írtam, mert nekem nem volt ilyen praktikus magyarázó füzetem, amikor bebotlottam az első tradicionális latin misémre, és teljesen összezavarodtam – sőt, bosszantott a dolog. Senki sem készített fel a liturgia szinte minden aspektusában mutatkozó különbségekre, így eleinte képtelen voltam meglátni benne az értéket. Ezért remélem, hogy ezzel a kis útmutatóval a kezükben az emberek már az első alkalmakkor felkészültebben fognak közelíteni a latin miséhez, nem zárkóznak rögtön el tőle.

– Elsősorban kiknek szól ez a kis könyv, és akár el is lehet-e vinni a misére, hogy jobban tudjuk követni azt, illetve részt venni benne?

– Ez a könyv elsősorban nem azoknak szól, akik már hagyományos latin misére járnak. Valójában azoknak szól, akik szeretnék megpróbálni, mert hallottak róla, vagy akik egyszerűen csak kíváncsiak a római rítusnak erre a formájára. Azoknak is szól, akiket nagyon ingerel a latin mise, és talán szeretnék előítéleteik egy részét eloszlatni.

Igen, ezt a könyvet magunkkal vihetjük az első két-három latin misénkre. Van benne egy középső rész, ahol a liturgia különböző részeit magyarázom el néhány rajzzal, amelyek például azt mutatják, hogy amikor a ministráns jobb oldalon áll, a pap pedig középen, akkor meg tudjuk állapítani, hogy a mise melyik részénél vagyunk. Szóval igen, erre abszolút ideális.

– Milyen hatással volt a TLM az Ön saját életére, és mennyire volt fontos Önnek szülőként, segített-e különösen abban, hogy katolikus hitre nevelje gyermekeit?

– Nagyon köszönöm ezt a kérdést. A latin mise azzal gyakorolta rám a legnagyobb hatást, amit a gyermekeimmel tett. Mi mindannyian katolikusok vagyunk, mióta az eszünket tudjuk. Mindig rendszeresen jártunk misére, imádkoztunk, zarándoklatokra mentünk, stb. De amikor körülbelül öt-hat évvel ezelőtt felfedeztük a latin misét, egész családunk – még azok a családtagok is, akik csak olykor-olykor látogattak meg minket Rómában – megindult egy teljesen új úton, hitünk és Krisztus-kapcsolatunk elmélyülésének, a liturgia mélyebb megbecsülésének útján.

A legfontosabb az, hogy láthattam, ahogyan a liturgia élete szétáradt mindennapi életünkön. Például most sokkal nagyobb állhatatosságot látok a napi imában, a rózsafüzér imádkozásában, kilencedek tartásában és minden ilyen dologban. Ez átalakítja az életünket. Találtam valamit, ami valóban friss, új kezdetet hozott egész családunk hitéletében.

– Az Ön családja évszázadokon át kulcsszerepet játszott abban, hogy fennmaradjon az ősi keresztény liturgia, az pedig jelentős hatást gyakorolt birodalmuk kultúrájára és politikájára. Valami hasonlónak látja az Ön mostani szerepét is –vagyis azt, hogy segít a hívőknek megismerni és megszeretni a tradicionális latin misét, és ezáltal hozzájárul az európai katolikus civilizáció megőrzéséhez, különösen most, amikor a szekularizmus, az iszlám és más erők erősen támadják azt?

– Azt hiszem, túl korai lenne még megjósolni, milyen szerepet fog játszani a hagyományos latin mise újrafelfedezése Európában. Nagyon alacsony még a TLM-en résztvevő hívek száma, a katolikusok túlnyomó többsége még az általunk Novus Ordo-nak nevezett, mai liturgia szerinti misére jár. De én igenis látok szerepet a magam számára: talán a tradicionális latin mise nagykövete lehetek olyanok felé, akik még nem hallottak róla, vagy akik szeretnék felfedezni azt a maguk számára, vagy akár le szeretnék küzdeni a liturgia e formájával szembeni előítéleteiket.

Ezt az útmutatót szinte azonnal elkezdtem írni, miután befejeztem szentszéki diplomáciai szolgálatomat. Diplomataként meglehetősen diszkréten kell kezelni a saját véleményt, különösen liturgikus kérdésekben. Most sokkal szabadabban beszélhetek arról, amit szívügyemnek tartok.

– A TLM iránti érdeklődés megújult és egyre növekszik, különösen a fiatalok körében. Hogyan magyarázza ezt a növekvő népszerűséget, különösen hogy az szembemegy a Vatikán legutóbbi, korlátozásra irányuló erőfeszítéseivel?

– Önnek teljesen igaza van: a fiatalokat nagyon vonzza a tradicionális latin mise. Ez egy olyan jelenség, amelyet egész Európában és szerte a világon látunk, különösen az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, valamint Ausztriában, Németországban és Magyarországon is – mindenhol. Azt kérdezi, miért van ez így. Persze biztosan én sem tudom, de személyes meglátásom szerint az ok abban rejlik, hogy a TLM a mai világ abszolút antitézise.

A TLM nagyon tiszteletteljes és nagyon csendes – nagyon nyugodt. A csend volt az, ami a legjobban vonzott engem és a családomat is. Nagyon áhítatos. Azt hiszem, ha a mai fiatalok egyáltalán katolikusok akarnak lenni, akkor értelmes és érdemi módon akarnak katolikusok lenni. A hagyományos latin mise megadja nekik a nagyon mély gyökerek élményét, és egyben azok valóságát is érzékelik. A latin nyelv különös idegensége, a gesztusok tiszteletteljessége – mindez azt mutatja, hogy ami történik, az nagyon komoly és valóban szent dolog. Azt hiszem, ezt keresik a fiatalok, ha valamilyen szilárd alapra akarják építeni életüket a mai világban.

– Mit gondol, mi az oka, hogy a TLM ilyen erős indulatokat kelt – mind azok körében, akik meg akarják őrizni, mind azok között, akik ellenzik?

Az ellenzőkkel kezdve, úgy vélem, hogy a hagyományos latin misével szembeni agresszív ellenállás nagyrészt két tényezőnek tudható be. Ezek közül az első bizonyára egy előítélet, amely az 1950-es és 60-as évekre nyúlik vissza. Papok több generációja – akik közül néhányan ma püspökök – nőtt fel azzal a gondolattal, hogy a latin mise valami „tegnapi”dolog, olyasmi, amit már magunk mögött hagytunk, hogy megnyíljunk a mai kor liturgiája előtt. Azt tanították nekik, hogy ne merüljenek el benne, ne kötődjenek hozzá túlságosan, hogy ez egy kissé gépies, egyszerűsítő, fekete-fehér dolog, ami itt maradt a régi időkből. Mindez oda vezethetett, hogy egyesek abban a szilárd meggyőződésben nőttek fel, hogy a tradicionális liturgia valami leküzdendő, poros és elavult dolog. Így amikor mások most megpróbálják újra felfedezni, agresszívan reagálnak. Szerintem ez lehetséges magyarázat.

 Persze van egy másik tényező, ami a heves ellenzést kiváltja, és amit én nagyon sajnálatosnak tartok. Ez pedig az, ahogyan egyes újonnan megtért katolikusok a hagyomány és a hagyományos latin mise nevében beszélnek, gyakran a webkamerájukon át. Talán úgy érzik néha, hogy muszáj nagyon agresszívan és hangosan beszélniük annak bizonyítására, hogy ők „valóban” katolikusok. Emiatt olyan kép alakul ki a tradicionalistákról, mintha szigorú, ítélkező, barátságtalan emberek lennének.

Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy az elmúlt években a latin mise ellen hozott intézkedések közül sok ennek a kedvezőtlen benyomásnak az eredménye. Az internet nagyszerű hely lehet arra, hogy a hitünkről beszéljünk, de ez akkor lehet igazán hasznos, ha tisztelettel, szeretettel és a katolikus élet más formáinak megértésével tesszük.

– Az újjáéledő érdeklődés ellenére a tradicionalisták száma még mindig viszonylag kicsiny a szélesebb katolikus népességhez képest. Vajon Ön a TLM résztvevőkre úgy tekint-e mint „maradékra”, arra a kreatív kisebbségre, amely Ratzinger bíboros egykori szavai szerint megőrzi majd a katolikus rendet és az apostoli hagyományt, amikor körülötte minden hanyatlani és leomlani látszik?

Igaz, hogy világszerte viszonylag kevés katolikus jár latin misére. Azt mondom, hogy „viszonylag”, mert ha sok nyugat-európai országban a latin misére járók számát a rendszeresen – sőt akár hétköznap is – misére járók számával vetjük össze, akkor a „TLM-követők” aránya mindjárt sokkal nagyobbnak látszik, mint gondolnánk. A katolikus egyházban keresztelt emberek teljes számához képest azonban még mindig nagyon kicsi.

Hiszem-e, hogy ez lesz a védőbástya, a kicsiny maradék? Nem hiszem. Úgy vélem, hogy amiről XVI. Benedek beszélt, azokra is vonatkozik, akik a hagyományos latin misére járnak, és azokra is, akik olyan plébániákra járnak, ahol a mai misét áhítatos és tiszteletteljes módon mutatják be, és ahol a katolikus élet él és virágzik. Ők alkotják együtt a kicsiny maradékot – és mindkét csoport exponenciálisan növekszik.

Ha megnézzük, hogy hányan keresztelkedtek meg, bérmálkoztak vagy tértek vissza a katolikus egyházba az elmúlt négy-öt évben, láthatjuk, hogy valami történik az egyházban, valami történik az egész nyugati világban, amennyire én meg tudom állapítani. Eltölt az egyházba vetett remény, hogy nem válhatunk azzá a nagyon-nagyon kicsiny maradékká, amelyről egykor XVI. Benedek pápa beszélt.

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: ncregister.com