A „tini párok” veszélyei

Már a középiskolákban, sőt akár a magyar rendszer szerinti általános iskolai felsőtagozaton is kialakulnak az úgynevezett „tini párok”. Ez olyannyira általános tendenciává vált, hogy szinte az jelenti a furcsaságot, ha némely tinédzser inkább még várna ezzel. Gaspard Craplet atya arra biztatja a fiatalokat, hogy – mielőtt belevágnának egy ilyen párkapcsolatba – előbb készüljenek fel rá. Számára mindenekelőtt ez a szabadság garanciája.

„Meg kellene hívni magunkhoz a gyermekem szerelmét?” „Legyen rajta ő is a családi fotókon, amit a rokonoknak üdvözlőlapként küldünk?” „Ismerkedjünk meg a szüleivel?” Megannyi olyan szülői kérdés, ahol a tinédzser gyermek látszólag tökéletes szerelemben él – ha lehet ilyenről beszélni -, miközben még csak általános iskolás vagy gimnáziumi diák.

Egy tinédzser tud-e valóban szeretni egy másikat, ha eddig csupán önközpontú szeretetélménye volt? Meg tudja-e őrizni a szabadságát, ha a másik elvárásokat támaszt feléje: hogy szeressen, hogy sziporkázzon, vagy csak legyen olyan, mint a többiek? Ki irányít a kapcsolatban? Gaspard Craplet atya, a Vianney Szent János Társaság papja sokat foglalkozik a fiatalokkal, akár a „Spi és Cimes” hegyi lelkigyakorlatos táborokban, akár lelkészként a Saint-Bonnet de Galaure templomban, de leginkább „influenszerként” az Instagram-fiókján át, ahol több mint 80 000 követője van. Ismeri a kamaszok szívét érintő kérdéseket, érti a kétségeiket és a vágyaikat, és igyekszik megmutatni nekik azt az utat, amely szabaddá és boldoggá teszi őket. Nemrég jelent meg a Szabad vagy – az igazi szeretetre! (Libres! Pour aimer en vérité-  Artège kiadó) című, közérthető és gyakorlatias könyve, mely arra hívja a fiatalokat, hogy gondolkodjanak el azon, mi alapozza meg a tartós szeretetet.

Az alapok egyike márpedig az, hogy le kell mondani a tini párkapcsolatról: „Inkább igaz barátok legyetek, ne szerelmespár” – bátorít az atya. Hogy miért? Mert a túl korai randizás megakadályozza a megfelelő érést. „Ezek a fiatalok saját magukat akadályozzák a növekedésben, mint ahogy két fa, mely túl közel van egymáshoz és az egyik beárnyékolja a másikat. Éppen megnyílik előttük a világ, de ők csak a románcukra összpontosítanak ahelyett, hogy más emberekkel való interakciókon keresztül fejlődnének” – panaszolja Gaspard Craplet atya. Előbb ismerjék meg egymást baráti társaságban, kerüljék a szabadságot akadályozó cselekedeteket, maradjanak diszkrétek…

Gaspard atya olyan magatartásformákat ösztönöz, amelyeket a bimbózó szerelmet megtapasztalni kívánó tiniknek érdemes figyelembe venniük. Hiszen nagy a tét! A lényeg az lenne, hogy szabadságban növekedjenek addig a napig, amikor sokkal teljesebben adhatják át magukat egymásnak.

Íme négy veszély, amely a „tini párokat” fenyegeti:

1. Ha csak a jó oldalát látod a másiknak

Ahhoz, hogy szabadon tudj szeretni, igazán ismerned kell azt a személyt, aki megdobogtatta a szívedet, tisztában kell lenned a tulajdonságaival, az adottságaival és a gyengeségeivel is. És „nincs is jobb mód arra, hogy megismerjünk valakit, mint ha meg tudjuk figyelni őt a másokkal való társas érintkezéseiben” – mondja Gaspard Craplet atya. „A tini szerelmesek valahogy túl közel vannak egymáshoz, ezért nem tudják tisztán látni egymást. Sőt, mivel a „tini párok” kapcsolata törékeny, hisz még nem hangzott el a nagy „IGEN”, gyakran előnyösebb színben próbálnak feltűnni a másik előtt. Mindketten hajlamosak a legszebb arcukat mutatni, ezzel szemben társaságban mindketten sokkal természetesebben viselkednek. „A baráti összejövetelek gazdag és változatos kölcsönhatásai lehetővé teszik, hogy a résztvevők lassan, természetesen ismerjék meg egymást” – hangsúlyozza az atya.

2. Ha nem megfelelő okokból vagytok együtt

A „tini párok” másik veszélye, hogy helytelen okokból vannak együtt, melyeket azért is nehezebb felismerni, mert sokszor nem is tudatosak. Ilyen a magánytól való félelem, a vigaszkeresés a lelki sérülésekre, a szexuális vágy kielégítése, az igény, hogy valaki értékeljen, csodáljon és kényeztessen… A definíció szerint a kamasz még nem elég érett, gyakori, hogy kevés az önbizalma. Ezért mások szemében keresi az értékei visszaigazolását. Ez a szeretethiány is tehet arról, hogy a kamaszok az érzéseik vagy az ösztöneik alapján jönnek össze. „A párkapcsolat iránti vágy ilyenkor fontosabb annál is, hogy ki a kiválasztott személy” – mondja Gaspard Craplet atya. Ez egy önző késztetés, szembemegy a szeretet definíciójával, amely arra hívja meg az embert, hogy önmagát ajándékozza oda. „A szerelmi élet célja nem a belső egyensúlyvesztés ellensúlyozása” – hangsúlyozza a pap. „Inkább egy módja annak, hogy építsünk valamit, ami önmagunkon túlmutat, és megéljük az önátadásra való hívást, amelyet mindannyian érzünk. Fontos tehát különbséget tenni az olyan szerelmecske között, ahol csak magunkra gondolunk, és aközött, amely elkötelezett, a másik felé forduló, és amely megkíván egyfajta érettséget.

3. Ha képtelenek vagytok a megkülönböztetésre a szerelemben

Nyilvánvalóan nagyon kellemes és kényelmes, ha szeretnek. Ez egy életbevágó szükségletet elégít ki. De az a vágy, hogy szeretve legyünk, hasonlóan, mint mások, és a párkapcsolat adta biztonságérzet nem akadálya-e a megkülönböztetés képességének? Nehéz szembenézni azzal a kérdéssel, hogy valóban ő-e az életed párja, amikor olyan jólesik, hogy kedves szavakkal kényeztet. És amiatt is, mert rendszeresen párban hívnak meg mindenhová, hiszen köztudott, hogy ti „együtt vagytok”. Ha egy kapcsolat túl korán lesz „hivatalos”, az nagyban csökkenti a szabadságot. Azt az érzést kelti, többé-kevésbé tudatosan, hogy nincs visszaút. Ráadásul nehézséget okoz annak is, akiben megbízol, hogy véleményt mondjon a választottadról.

4. Ha akadálya vagy a másik személy szabadságának

Amellett, hogy korlátozod a saját szabadságodat, ami szükséges lenne a megkülönböztetéshez a szerelemben, a „tini párok” esetében az a kockázat is fennáll, hogy akadályozod a másik személy szabadságát, ha birtokló magatartást tanúsítasz. Ez megnyilvánulhat például a folyamatos üzenetküldözgetésben, amikor nem vagytok együtt, és az azonnali válasz követelésében. „Hát elhagyott!” – hallja sokszor Craplet atya, amikor egy fiú arra panaszkodik, hogy a kedvese nem válaszolt. Itt elkezdődhet a tisztaság! „Miért küldöd neki ezt az üzenetet?” – teszi fel a kérdést a pap. „Azért, hogy közölj vele valamit, vagy csak azért, hogy rád gondoljon?” A tisztaság a birtoklás nélkül szeretetet jelenti, anélkül, hogy ki akarnád sajátítani a másikat magadnak. „Ha a szerelem nem tiszta, vagyis nem ártatlan és önzetlen, akkor a másikban fokozódhat a nyugtalanság és az elnyomás érzése, míg egyszer csak annyira elviselhetetlenné válik, hogy a kapcsolat felbomlását is okozhatja, akár évek múlva is” – figyelmeztet a pap. „A szeretet csak akkor valódi szeretet, ha tiszta. A birtokolni akaró szeretet végül mindig veszélyessé válik, bebörtönöz, megfojt, boldogtalanná tesz” – mondja Ferenc pápa Patris corde (Atyai szívvel) című apostoli levelében.

Vajon nem az-e a legszebb bizonyítéka a szeretetnek, ha türelmesek vagyunk, és időt adunk magunknak, hogy növekedjünk a szabadságban, hogy érett, szabad és végleges döntést hozhassunk, amely teljesen boldoggá tesz bennünket? Mert ami boldoggá teszi az embereket, mondja Gaspard Craplet atya, az „az a szabad döntés, hogy az ember örökre átadja magát”.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia