A terhességmegszakítás alkotmányos joga Franciaországban

Március 4-én, hétfőn Versailles-ban a francia parlament 780 szavazattal 72 ellenében megszavazta az alkotmány 34. cikkelyét, amely garantálja a nők szabadságjogát a terhesség önkéntes megszakítására. Ez azt jelenti, hogy az abortusz mostantól hivatalosan is alapvető szabadságjog, gyakorlásának feltételeit törvényben határozzák meg. Franciaország ezzel a lépéssel az első olyan ország a világon, ahol az alaptörvényben rögzítik az abortuszhoz való jogot.

A végleges elfogadáshoz a törvénytervezet három ötödös többségű elfogadására volt szükség; ez a többség minden nehézség nélkül összejött.

Franciaországban kétkamarás törvényhozás működik, amely a nemzetgyűlésből (alsóház) és a szenátusból (felsőház) áll. A Nemzetgyűlés már januárban, a szenátus pedig március 1-jén szavazta meg az alkotmánymódosítást. Hétfőn, március 4-én a parlament együttes ülésén 780-72 arányban fogadták el a törvényjavaslatot, amit a képviselők állva, hosszan tartó ovációval ünnepeltek. Estére pedig kivilágították az Eiffel-tornyot, amelyre a következő szavakat vetítették: „Az én testem, az én választásom”.

2023 márciusában Emmanuel Macron maga ígérte meg, hogy az abortuszt alkotmányos értékű alapjoggá teszi. „Minden orvosnak, aki nem akar [abortuszt végezni], nyilvánvalóan joga és szabadsága lesz, hogy ne tegye. Nem fogjuk megsérteni az emberek lelkiismeretét. És ezt már az alkotmány is garantálja” – mondta, hozzátéve, hogy “a lelkiismereti szabadság már most alkotmányos”.

A módosítás tükrözi a francia közvélemény szélesebb körű konszenzusát. A YouGov február végén végzett közvélemény-kutatása szerint a franciák 66%-a támogatta az abortuszt védő alkotmánymódosítást. A legnagyobb arányban a 18-34 évesek (76%) és a nők (71%) támogatták a lépést.

A La Croix március 3-i száma felidézi azt a szellemiséget, amelyben Simone Veil akkori egészségügyi miniszter 1974. november 26-án megvédte az abortusz dekriminalizálását célzó törvényjavaslatot. “Az abortusznak kivételnek kell maradnia, az utolsó lehetőségnek olyan helyzetekben, amikor nincs kiút” – jelentette ki a miniszter asszony.– De hogyan lehet eltűrni […] anélkül, hogy a társadalom látszólag bátorítaná? Egyetlen nő sem folyamodik hirtelen jókedvében abortuszhoz. Ez mindig tragédia. […] Ezért van az, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslat ugyan elismeri az abortusz lehetőségét, de azt ellenőrizni kell, és amennyire csak lehet, lebeszélni róla a nőket.”

1974 óta azonban egy sor fejlemény alapvetően megváltoztatta e törvény szellemét. A dekriminalizálás óta 2022-re már a terhesség 14. hetére is kiterjesztették az abortusz elvégezhetőségét. Az Aleteia egyik cikke azt is részletezi, hogy ezzel olyan magzatot is el lehet vetetni, aki már 120 milliméter hosszú, és a fejecskéje már megcsontosodott. Az eltávolításhoz a magzatot fel kell darabolni és a fejét szét kell zúzni. Ez a helyzet sok nőgyógyász számára elviselhetetlen. Egyikük elmondta, hogy az ilyen abortuszok elvégzése után nem tudja megállni, hogy ne hányjon. Egyesek szeretnék elhallgatni ezt a valóságot, de ez az igazság.

Március 4-én Franciaország-szerte imádkoztak a katolikusok. Hétfőn a Francia Püspöki Konferencia böjtölésre és imádkozásra szólította fel őket. Nyilatkozatukban emlékeztettek arra, hogy az összes európai ország közül egyedül Franciaországban nem csökken az abortuszok száma, sőt az utóbbi két évben még emelkedett is. “Imádkozzunk, hogy polgártársaink újra felfedezzék az élet ízét, az életadásnak, az élet elfogadásának, a kísérésnek, a gyermekvállalásnak és a gyermeknevelésnek az ízét” – írták a püspökök.

A Vatikán, miután február 7-én már egy alkalommal véleményt nyilvánított a kérdésben, március 4-én egy nyilatkozatban ismételten elmondta kifogásait. A Pápai Életvédő Akadémia közleményében megismételte, hogy éppen az egyetemes emberi jogok korában nem létezhet “jog” az emberi élet kioltására. A katolikus Egyház szemében az élet védelme nem ideológia hanem realitás – emlékeztettek. Megjegyezték, hogy sok családnak és nőnek ugyan rengeteg szociális, gazdasági és személyes nehézséggel kell szembenéznie, de a nehéz élethelyzetek kezelésében a kormányoknak és a civil társadalomnak kell segítséget nyújtania oly módon, hogy a leggyengébbek és a legsérülékenyebbek védelme biztosítható legyen.

Ferenc pápa már többször gyilkosságnak nevezte az abortuszt, és elvégzését egy bérgyilkos felfogadásához hasonlította.

Franciaországban tehát az abortusz “garantált” szabadságjog lesz. Ez a garancia számos kérdést vet fel. Ki biztosítja a meg nem született gyermek jogát és védelmét? Nem áll fenn annak a veszélye, hogy az abortusz határideje olyannyira kitolódik, hogy a méhben lévő, tökéletesen életképes gyermekeket is megölik? Hogyan garantálható majd az egészségügyi személyzet lelkiismereti szabadsága? Végül pedig, milyen jogaik és lehetőségeik vannak az apáknak ebben a vitában?