A templom és a vásárcsarnok
János evangélista első 12 fejezetét a jelek könyvének is szokás nevezni. A szent szerző már evangéliumának elején, közvetlenül a kánai menyegző után, tudatos teológiai célzattal írja le a templomtisztítás történetét, amelyben Jézus „szent haraggal” űzi ki a kufárokat. Prófétai tettével jelezni akarja, hogy benne, általa új élet, új templom, új kultusz veszi kezdetét. Az Újszövetségben a feltámadt Jézus az új templom: ő gyűjti egybe a híveket, benne valósul meg Isten igaz imádása, benne minden nép fia testvér, és Isten jelenléte nem kötődik Jeruzsálemhez.
Nagy Heródes Kr. e. 20–19-ben kezdte újjáépíteni a jeruzsálemi templomot. Jézus idejében ez a templom 46 éves volt. A külső, ún. pogányok udvarában a kereskedők különféle állatokat kínáltak eladásra, amelyeket a hívők az áldozatok bemutatására szántak. Különösen a húsvéti ünnepek alkalmával volt nagy a kínálat. Josephus Flavius szerint ilyenkor mintegy 15 ezer bárányt áldoztak fel. A zarándokok messziről jöttek, természetes volt, hogy itt helyben, az árusoknál szerzik be a bárányt. Mivel a templomi díjakhoz akkoriban csak tiruszi sékelt lehetett felhasználni – hiszen a római pénzen a császár képe volt –, pénzváltók is kellettek… Az evangélista kendőzés nélkül, szemtanúként írja le, hogy Jézus dühbe gurult, felháborodott az egész zsidó áldozati rendszer láttán, ami Atyja házát, a templomot vásárcsarnokká tette. A templom szent, hisz Isten „lakóhelye”, ezért nem fér össze méltóságával a vásári zsivaj. Ő nem tűri a nyerészkedő kalmárszellemet.
Jézus jelzi, hogy személyével befejeződött az Ószövetség, többé nincs helye a templomi kereskedelemnek. Az ő személye túlszárnyal minden áldozatot. Mostantól nem kell áldozati állatokkal megvesztegetni Istent, ő maga az összekötő kapocs, a feláldozott húsvéti bárány.
Ha ma Urunk Jézus körbenézne templomaink, kegyhelyeink környékén, bizonyára nemcsak a múzeummá vált, turistazsivajtól hangos templomaink miatt lenne felháborodva, hanem azért is, amiért nem egyszer templomainkat és környéküket giccsek, értéktelen tárgyak, haszontalan bóvlik árasztják el, amelyek árusításából ráadásul még jól is élnek némelyek. Jeruzsálemben a templomok óvárosa ma is egy nagy bazár. Mintha Istennel is “csak” üzleti kapcsolatban lennénk… Ha nem éri meg a befektetés, ha adhatjuk el neki annyiért, nem érdemes bótolni vele… Mintha ilyenkor Istent űznénk ki életünkből.
Vigyázzunk templomaink szentségére! Emésszen minket is az Úr házáért való buzgalom. Ne tűrjük el a kereskedő, üzleti szellemet, amikor szent dolgokról, hitünkről, a szentségekről, Isten titkairól van szó. Lelkünk templomát mindig tartsuk tisztán. Ne próbáljuk Istent lekenyerezni, vagy a hitet pénzre váltani. Templomjárásaink legyenek a feltámadt Krisztussal való találkozás alkalmai. Hisz miatta szent a templom. Ő trónol ott a tabernákulumban a testté lett kenyér színe alatt. Benne Isten lakik köztünk. Miatta van csend, fegyelem az Úr házában, és nem csak liturgia közben. Mi, keresztények, a feltámadt Krisztus testét és vérét esszük és isszuk, köréje épül fel egész istentiszteletünk. A szentségek, az isteni kegyelem jelei és megvalósítói, halálából és feltámadásából forrásoznak. Ezért nem igazíthatjuk semmiképpen a modern piaci világ igényeihez, hiszen akkor csúfot űznénk Isten szentségéből. Jézus szenvedélyes szeretete az Atya iránt számunkra is a buzgóság mintája. Templomunk, testünk-lelkünk szentély. Emésszen minket is az Isten iránti szeretet.
INRI,
Olaszországban voltam egyszer mert a gyerekeim zenei versenyen voltak hivatalosak. Barlettában és Lorettóban is.
Az egyik temoplomban hálìstennek sok gyontatófülke volt és sok ember a misén. A templom oszlopai között, hogy kis (afféle pénzváltó) asztalkák elött ült egy-egy atya a misék alatt is…Nézem-csak, hogy csak nem írósztla´nál nylitan gyóntatnak a mise lefolyása alatt is?
Akkor látom, hogy valamit befizetnek a hívek és nyugtát is kapna róla. Nem tudok olaszul, a barátoma aki tud unszolásomra megkérdezte, hogy mit inteznek itt a mise alatt is?
Az atya mondja (suttogja) az iróaszatla mögül, hogy egyházadó befizetése és misék befizetése folyik itt. Minek ahoz számológép kerdezte a barátom…Naja a stóldíjak mások ám attól függöen, hogy orgonás e- a mise. Meg hogy hányat fizetnek be egyszerre egy célra, mert-hogy van mennyisegi kedvezmény is…
Óhatatalan eszembe jutott, hogy hogyan lehet pénzen a krisztusi széderste (szentmise) megismétlö kegylemszerzö áldozatát árjegyzek szerint kölönbözö formákban “befizetni”.
Nade ám legyen, “a munkás méltó a bérére=a papnak is élnie kell valamiböl…
De, hogy a mise alatt, a templomban, pénzváltó kassza melett?
Az egyik ami eszembejutott, hogy a zsinagógában az ünnepi (peszach) bima=olavsókancel – röl való olvasmányok felovasását elárverezik. Bizony sok sok ezer EUR-t fizet a gyöztes, hogy felolvashasson.
Eszembe jutott erröl Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános vicce az egyszeri káplánról:
“Milyen temetési miséket lehet befizeni? – kérdi a hozzátartozó.”
Orgonás, 6 minstránsos, énekes, 4 siratóasszonyos gyászmise kérem csak 15 ezer forint. – modja a káplán.
Nagyon sok olcsóbb nincs? – kérdi a kuncsaft.
Naja orgona és ének nélkül 4 siratóasszonnyal 9 ezer. – mondja a káplán.
Az még mindíg sok! – így a kuncsaft.
Na csak magának a legolcsób kell de azt még én sem ajánlom senkinek, mert az-igaz, hogy csak 5 ezerbe kerül, de ott csak én vagyok egyedül…”