A Szent Johannának a máglyán felmutatott kereszt megmenekül a feledéstől
A körmeneteken használt kereszt elfeledve pihent a Pont-Saint-Pierre-i Szent Miklós plébánián. Az idén, május 30-án, szombaton, Jeanne d’Arc halálának évfordulóján, a kereszt diadalmasan visszatért Rouenba, Johanna szentté avatása századik évfordulójának a megünneplésére.
1431. május 30-án, reggel 9 óra felé, Jeanne d’Arc-ot egy szekéren a roueni vásártérre viszik. Szentgyónása elvégzése és az Oltáriszentség vétele után vagy százan kísérik a 19 éves fiatal szüzet a máglyához. Útközben Loyseleur kanonokot, aki pere során tőrbe csalta, elfogja a megbánás. Fel akar szólalni, kegyelemért kiált, de durván félretaszítják. Adrien Harmand történész később elmondja, hogy
hirdetés
„Johannát felemelik a máglyára. Kérésére elmennek elhozni számára a Saint-Sauveur plébánia nagy keresztjét, amit sírva, szorosan átölelve szorít magához. Csak akkor engedi el, amikor hozzáerősítik a magas farakás fölé emelkedő cölöphöz. Amíg megkötözik, szüntelenül dicsőíti Istent és a szenteket, könyörög hozzájuk, elsősorban Szent Mihályt szólongatva.”
„Szentet égettem meg”
Isambard de La Pierre, a pap, aki elkíséri a jövőbeni szentet a máglyára, a rehabilitációs per során elmondja: „Megkért engem, hogy szálljak le a kereszttel együtt, amint meggyújtják a máglyát és mindig úgy tartsam, hogy láthassa. Úgy is tettem.”
Jacques Trémolet de Villers, a Jeanne d’Arc Baráti Kör elnöke, aki számos gazdagon dokumentált könyvet írt ebben a témában, így folytatja az elbeszélést: «Miután hatszor mondta ki Jézus nevét, utoljára még egyszer elkiáltotta, majd feje vállára hanyatlott, látszott, hogy meghalt. A törvényszéki írnok beszámolt arról, hogy mindenki sírt, még Cauchon püspök úr is. A legemlékezetesebb a hóhérjának kevéssel későbbi nyilatkozata: „Soha semmilyen bűnöző kivégzése nem okozott nekem akkora félelmet, mint ennek a szűznek a kivégzése”. Miután a Szajnába dobták a fiatal leány szívét, amit semmi módon nem sikerült elégetni, dacára annak, hogy a tüzet fa és olaj hozzáadásával élesztgették, hozzátette: „Félek az elkárhozástól, mert szentet égettem meg.” D’Heudicourt lelkész, aki végignézte a szörnyű eseményt, szintén megrendülten tanúsítja: „A kivégzés ideje alatt mellettem állt Jean Alépée atya, roueni kanonok. Keservesen sírt és hallottam a szavát: „Adná Isten, hogy az én lelkem azon a helyen lehessen, ahol hitem szerint ennek a leánynak a lelke már ott van.”»
600 évvel később
A kulturális minisztérium által összeállított állományjegyzék szerint a körmeneti kereszt rézzel és üveggel borított, fából készült ötvösmunka, valószínűleg a 15. századból. Egy felirat látható rajta: „IHS MA[1] / Adományoztam én, Simon Langlois, pap, párizsi lakos, 1600.” A keresztet egy ideig a Pont-Saint-Pierre-i Fontaine-Guérard apátságban őrizték, ami Rouen-től néhány kilométerre fekszik, majd átkerült a Pont-Saint-Pierre-i plébániára (Eure megye), ahol a mai napig őrzik. A roueni Saint-Sauveur templomot a kálvinisták a 16. században kirabolták, ekkortól helyezték védettebb helyre az értékes tárgyat.
A keresztet 2020 májusában nagy pompával ki akarták állítani a roueni Szent Johanna ünnepek alkalmával. A koronavírus járvány miatt másként alakult minden, de Geoffroy de La Tousche roueni plébános, felhasználva a zárlat feloldását, illő módon megünnepelte Jeanne d’Arc vértanúhalálának évfordulóját és az 1920. évi szenttéavatás centenáriumát. Közel 600 év elmúltával, és egy évszázaddal a szenttéavatás után a Szent Johanna által tisztelt körmeneti keresztet május 30-án először tették láthatóvá a város lakói számára. Miután bemutatták a keresztet Mgr. Dominique Lebrun atyának, Rouen érsekének, körmenet indult a székesegyháztól a vásártérig. Szentmisét is bemutattak a Szent áldozatának emlékére. A keresztet még aznap este visszavitték Pont-Saint-Pierre-be.
Írta: Hervé d’Argent / Aleteia
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
[1] Jézus és Mária nevének monogramja
