A pápa 8 mondása a haldoklásról: A halál előtt sok kérdés tényleges jelentőségére csökken
Ezek a képek egyszerűek, de az igazságok, amelyeket mondanak, mélyrehatóak!
Szent Józsefnek, a jó halál védőszentjének a tisztelete, illetve a halálra való felkészülés gondolata nem a múlt témája és „maradványa”. Ellenkezőleg, „a halálhoz való viszonyunk soha nem a múltról szól – állandóan jelen van” – mondta Ferenc pápa február 9-én, amikor a Szent József iránti tiszteletről elmélkedett.
A pápa megjegyezte, hogy elődje, XVI. Benedek nem sokkal azelőtt beszélt a halállal kapcsolatos saját elmélkedéseiről, és hogy meg kell köszönnünk neki a nagyon világos üzenetet.
„Jó tanácsot adott nekünk, nem igaz? Az úgynevezett „érezd jól magad” kultúra megpróbálja eltüntetni a halál valóságát, de a koronavírus-világjárvány drámai módon újra ráirányította a figyelmet. Szörnyű volt: a halál mindenhol ott volt, sok-sok testvérünk veszítette el szeretteit anélkül, hogy a közelükben lehetett volna, és ettől még nehezebb lett a halál elfogadása és feldolgozása.
Egy nővér mesélte nekem, hogy ott állt egy haldokló nagymama előtt, aki azt mondta neki: “Szeretnék elbúcsúzni a családomtól, mielőtt elmegyek”. Erre az ápolónő bátran elővette a mobiltelefonját, és összekötötte a nagymamát az övéivel. Micsoda gyengédség volt ebben a búcsúzásban…”
Keresztény szemszögből
Még ha meg is próbáljuk kiűzni a fejünkből végességünk gondolatát, a halál hatalmát nem tudjuk eltávolítani – mondta a pápa. Keresztény hitünk nem szünteti meg a halálfélelmet, hanem „segít szembenézni vele. Előbb vagy utóbb mindannyian átmegyünk azon az ajtón”.
„Egy dolog biztos: Krisztus feltámadt, Krisztus felkelt poraiból, Krisztus közöttünk él. Ez a fény vár ránk a halál sötét ajtaja mögött. Kedves testvéreim, csak a feltámadásba vetett hit segít szembenéznünk a halál szakadékával úgy, hogy ne uralkodjon el rajtunk a félelem. Sőt, nemcsak erről van szó: helyreállítja a halál pozitív szerepét.
Új szemmel
Krisztus misztériuma segít nekünk, hogy „új szemmel nézzünk az egész életre” – mondta Ferenc pápa. Majd néhány kisebb gondolatot ajánlott, hogyan is gondoljunk a halálra.
- Soha nem láttam még, hogy a halottaskocsit egy kisteherautó követte volna! Halottaskocsi mögött még soha nem láttam kisteherautót.
- Egyedül megyünk, semmi sem lesz a halotti lepel zsebében: semmi. Mert a lepelnek nincsen zsebe.
- Nincs értelme a gyűjtésnek, ha egy nap meghalunk. Amit fel kell halmoznunk, az a szeretet, és a megosztás képessége, az a képesség, hogy ne maradjunk közömbösek, ha mások szükségleteivel szembesülünk.
- Mi értelme vitatkozni a fivérünkkel, nővérünkkel, barátunkkal, rokonunkkal vagy hittestvérünkkel, ha aztán egy napon meghalunk?
- Mi értelme van haragudni, megharagudni másokra? A halál előtt sok kérdés elveszíti jelentőségét.
- Jó dolog megbékélve, neheztelés és sajnálkozás nélkül meghalni!
- Egy igazságot szeretnék elmondani: mindannyian úton vagyunk afelé az ajtó felé, mindannyian.
- Az Evangélium azt mondja nekünk, hogy a halál úgy jön, mint egy tolvaj. Ezt mondja nekünk Jézus: a halál úgy érkezik, mint egy tolvaj, és bármennyire is próbáljuk ellenőrzésünk alatt tartani az érkezését, megtervezni saját halálunkat, mégis olyan esemény marad, amellyel számolnunk kell, és amely előtt döntéseket is kell hoznunk.
Fordította: S. J.
Forrás: Aleteia
