A nap, amikor Anne-Gabrielle Caron először járult szentáldozáshoz

A Fréjus-Toulon-i egyházmegye szeptember 12-én indítja el azt a vizsgálatot, melyben kezdeményezi Anne-Gabrielle Caron boldoggá avatását, azét a kislányét, aki 8 évesen halt meg, gyors lefolyású, súlyos rákbetegségben. A sok emlék közül az elsőáldozásának napja számos szemtanú emlékében él.

A kis Anne-Gabrielle Caron 2002. január 29-én született Toulonban, mélyen hívő családban. Boldog gyerekként élt egészen 7 éves koráig, amikor lábfájdalmakra kezdett panaszkodni. Ekkor diagnosztizáltak nála súlyos csontrákot. 2009 márciusától, a kemoterápia kezdetétől fogva igen komoly kezeléseket kapott a marseilles-i Timone kórházban.

Anne-Gabrielle-ben sok kérdés vetődött fel, és szülei megpróbáltak rá felelni, Jean-Raphael Dubrule atya segítségével, aki az elsőáldozásra készítette fel a kislányt. Anne-Gabrielle az elsőáldozásra készülés során fedezte fel, hogy a szenvedésének értelmet adhat, ha azt más szándékokra felajánlja. A saját szentté válásának útját készítette elő azzal, hogy erejét Krisztusból és a Szent Szűztől merítette. A kislány naponta imádkozta az „Emlékezzél meg Szent Szűz”-et, és napjában sokszor ismételte az „Üdvözlégy Máriát”. Türelmetlenül várta a napot, amikor „magához veheti Jézust”, és nagy örömét közeli hozzátartozóival is megosztotta: „Tudjátok, hogy ide fog jönni a szívembe, igazán itt lesz ő, teljes valójában. Annyira várom már!”

„Uram, Jézus, jelen vagy”

Végre elérkezett az annyira várt elsőáldozás vasárnapja, 2009. június 7-e. Sajnálatos módon két nappal korábban Anne-Gabrielle sürgősséggel kórházba került, csontvelő-rendellenesség (aplasia) miatt. A kislány sírva fakadt, hogy most lemarad a Jézussal való találkozásról. Vasárnap hajnalban kicsikarta az ápolónőktől, hogy vért vegyenek tőle, és reménykedett, hogy így talán az orvos elengedi a kórházból. Végre megérkezett az orvos, megadta az engedélyt a távozásra. Anne-Gabrielle és édesapja nekiindultak, miközben azért imádkoztak, hogy időben odaérjenek a 10:30-as misére. Sajnos nem volt szerencséjük, mert ami más vasárnapokon szinte elképzelhetetlen, most óriási dugó volt a Toulonba bevezető úton és a percek úgy peregtek, mint a kislány könnyei.

Amikor végre megérkeztek a Saint-Francois de Paule templom bejáratához, már a záróének szólt. A ministránsok, az elsőáldozók és a pap az oltár előtt álltak, hogy térdet hajtsanak és kivonuljanak. Anne-Gabrielle édesanyja odasietett egy kórustaghoz, hogy megmondja, Anne-Gabrielle végre ideért. Végül ő szólt Dubrule atyának…

„Soha nem láttam még így áldozni senkit. Atyai szívemet nagyon megérintette”

A kórus megszakította a kivonulási éneket és újra elkezdte az elsőáldozási éneket:„Úr Jézus, jelen vagy az Eucharisztiában”. Anne-Gabrielle, fehér ruhában, a padsorok közt középen elindult az oltár felé. Az egyik hívő szerint olyan volt,” mintha az ég felé menne”. Mialatt Dubrule atya újra kinyitotta a tabernákulumot, meghajolt és elmondott egy könyörgést, a kislány térdre ereszkedett az oltár előtt. Soha nem láttam még így áldozni senkit. Atyai szívemet nagyon megérintette” – jegyezte meg Dubrule atya.

A kislány édesanyja elmesélte, hogy ezen az ünnepi napon Anne-Gabrielle jelen volt ugyan, de mégis valahol máshol. A kislány megkérdezte, hogy lehet-e minden nap áldozni. Édesanyja megmagyarázta neki, hogy az iskola és a kórház miatt hétközben nem tud szentmisére menni, vasárnaponként azonban mindig.

Egy évvel később, 2010 júliusában, amikor élete vége felé már otthon ápolták, a plébánia engedélyt adott, hogy minden nap áldozhasson. Anne-Gabrielle így sok „elsőáldozást” megismerhetett, egészen a mennybe menetele napjáig, 2010. július 23. péntekig.

Forrás: Aleteia

Fordította: Pannonhalmi Judit