Andrea Tornielli: A müncheni jelentés és Ratzinger küzdelme a visszaélések ellen
Andrea Tornielli, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának szerkesztőségi igazgatója 2022. január 26-án vezércikket jelentetett meg a Vatican News felületén. A cikk teljes fordítását az alábbiakban közöljük. Az ügyről a Katolikus.ma korábbi cikke itt olvasható.
A vizsgálat megállapításainak publikálását követően reflektorfénybe kerültek az emeritus pápa bajorországi püspökségének évei. Igen méltányos, ha felidézzük, milyen harcot folytatott XVI. Benedeknek a pápasága alatt a papi pedofília ellen, és azt is, hogy hajlandó volt találkozni és meghallgatni az áldozatokat, majd bocsánatot kérni tőlük.
Az elmúlt héten az újságok tele voltak azokkal a szavakkal, amelyek a müncheni érsekségben történt visszaélésekről szóló jelentést bemutató sajtótájékoztatón hangzottak el, illetve a dokumentum Joseph Ratzinger bíboros rövid bajorországi püspökségének szentelt hetvenkét oldalával. Igen erős kommentárok jelentek meg. Az emeritus pápa, munkatársai segítségével, nem kerülte meg annak a müncheni érsekség által megbízott ügyvédi irodának a kérdéseit, amelyet a Michael von Faulhaber bíboros püspökségétől a jelenlegi Reinhard Marx bíboros püspökségéig terjedő, nagyon hosszú időszakot vizsgáló jelentés elkészítésével bíztak meg. Benedek 82 oldalas választ adott, miután az egyházmegyei levéltárban megtekinthette a dokumentáció egy részét. Előre látható volt, hogy a kommentátorok figyelmének középpontjában Ratzingernek a bajor egyházmegye élén eltöltött négy és fél éves szolgálata fog állni.
A vádak egy része már több mint tíz éve ismert, és fontos nemzetközi médiumok már korábban is beszámoltak róluk. Ma négy ügyet vitatnak Ratzingerrel kapcsolatban, és személyi titkára, Georg Gänswein érsek bejelentette, hogy az emeritus pápa részletes nyilatkozatot ad majd ki, amikor befejezte a jelentés vizsgálatát. Addig is azonban ismételten és erőteljesen el kell mondani, hogy XVI. Benedek többször is elítélte ezeket a bűncselekményeket. Az egyház által az elmúlt években, az ő pápaságától kezdődően megtett lépések nyomon követhetők.
A gyermekbántalmazás borzalmas bűncselekmény. Az egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett visszaélések talán még felháborítóbb bűncselekményt jelentenek, és ezt a két utóbbi pápa fáradhatatlanul ismételgette. Isten előtt bosszúért kiáltó bűn, hogy a kicsinyek erőszakot szenvednek el olyan papok vagy szerzetesek részéről, akikre a szüleik azért bízták őket, hogy hitben neveljék őket. Elfogadhatatlan, hogy egyházi ruhában bujkáló szexuális ragadozók áldozataivá váljanak. Ebben a témában Jézus szavai maradnak a legékesszólóbbak: azok, akik megbotránkoztatják a kicsinyeket, jobban tennék, ha malomkövet akasztanának a nyakukba, és a tengerbe vetnék magukat.
Nem szabad elfelejteni, hogy Ratzinger, aki a Hittani Kongregáció prefektusaként és a pápa közeli munkatársaként már II. János Pál pontifikátusának utolsó szakaszában is harcolt a jelenség ellen, mihelyt pápa lett, nagyon kemény szabályokat hirdetett ki a papi visszaélőkkel szemben és különleges törvényeket hozott a pedofília leküzdésére. Mi több, XVI. Benedek a saját konkrét példájával tett tanúságot annak a mentalitásváltásnak a sürgősségéről, amely oly fontos a visszaélések jelensége ellen: az áldozatokat meg kell hallgatni és mellettük kell állni, mindig bocsánatot kérve tőlük. A bántalmazott gyermekeket és hozzátartozóikat túl sokáig tartották távol ahelyett, hogy sérült embereknek tekintették volna őket, akiket szeretettel üdvözölni kell, és kísérni kell a gyógyulás útján. Sajnos, gyakran távolságot tartottak tőlük, sőt, az Egyháznak és az Egyház jó hírének “ellenségeiként” tekintettek rájuk.
Joseph Ratzinger volt az első pápa, aki apostoli útjai során többször is találkozott a visszaélések áldozataival. XVI. Benedek volt az, aki még sok önjelölt “Ratzingeriánus” véleménye ellenére is megtartotta a bűnbánó Egyház arculatát az írországi és németországi botrányok viharában. Egy olyan Egyházét, amely megalázza magát, megbocsátást kér, megdöbbenést, lelkiismeret-furdalást, fájdalmat, együttérzést és közelséget érez.
Benedek üzenetének a lényege pontosan ebben a bűnbánatban rejlik. Az Egyház nem üzleti vállalkozás, nem csupán a jó gyakorlatok vagy a szigorú és hatékony szabályok alkalmazása menti meg, még ha ezek nélkülözhetetlenek is. Az Egyháznak bocsánatot, segítséget és üdvözülést kell kérnie attól az Egyedülitől, aki ezeket meg tudja adni, attól a Megfeszítettől, aki mindig az áldozatok oldalán állt, sohasem a kivégzőkén.
Rendkívüli tisztánlátással, XVI. Benedek 2010 májusában ismerte fel, amikor Lisszabonba repült, hogy “az Egyház szenvedései éppen az Egyház belsejéből, az Egyházon belül létező bűnből származnak. Ennek mindig is tudatában voltunk, de most valóban megdöbbentő módon látjuk, hogy az Egyház legnagyobb üldözése nem külső ellenségektől származik, hanem az Egyházon belüli bűnből születik, és hogy az Egyháznak óriási szüksége van arra, hogy újra megtanulja a bűnbánatot, elfogadja a megtisztulást, és egyfelől megtanulja a megbocsátást, másfelől az igazságosság szükségességét. A megbocsátás nem helyettesíti az igazságosságot.” Ezeket a szavakat konkrét tények előzték meg és követték az egyházi pedofília szörnyűségei elleni harcban. Mindezt nem lehet sem elfelejteni, sem kiradírozni.
A müncheni jelentésben foglalt rekonstruálások – ne felejtsük el, a jelentés nem bírósági vizsgálat és nem is jogerős ítélet – akkor fogják segíteni az egyházban előforduló pedofília elleni küzdelmet, ha nem szorítkoznak a könnyű bűnbakok keresésére és sommás ítéletekre. Csak az ilyen kockázatok elkerülésével tudnak majd hozzájárulni a múltban elkövetett hibákkal kapcsolatos kollektív lelkiismeretvizsgálathoz és ahhoz, hogy az igazságosságot keressék az igazságban.
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Vatican News
