A Közelgő katolikus hullám

Dwight Longenecker atya gondolatai.

Nem vagyok próféta, viszont nem is kell természetfölötti kinyilatkoztatás ahhoz, hogy értelmezzük a kor jeleit.

Tegnap olvastam egy cikket az interneten a Z generációs fiatal férfiak magas számáról, akik a konzervatívokra szavaztak.

Ma pedig ezt hozta a Reddit:

Miért van újjáéledésben a katolicizmus a Z generációs férfiak körében?

Én egy Z generációs, katolikus családban nevelkedett fiatalember vagyok. 2022-ben kezdtem komolyabban venni a katolicizmust (csak 2023 elején kezdtem újra templomba járni, de ez mellékes). A közösségi médiát olvasva azt vettem észre, hogy az elmúlt néhány évben hatalmas növekedés volt a hozzám hasonló Z generációs férfiak körében, akik áttértek vagy visszatértek a katolicizmushoz, sőt az egyik legjobb barátom is RCIA-n (felnőttekne szóló, keresztségre felkészítő képzésen) van most. Ha megnézzük a statisztikákat, sok egyházmegye és érsekség a megtérők jelentős növekedéséről számol be 2024-ben, összehasonlítva 2023-mal és az azt megelőző évekkel.

Úgy gondolom, hogy ennek oka a társadalmi értékek generációnk által érzékelt hanyatlása, valamint a jobboldali tartalmaknak való kitettségünk a közösségi médiában. Engem konkrétan az hozott vissza a valláshoz, hogy olyan lányt kerestem, aki tiszteli a hagyományos értékeket, és nem feltételeztem, hogy találok ilyen lányt a nem vallásosok között. Ugyanakkor arra sem láttam esélyt, hogy az ilyen lányok randevúzni menjenek egy vallástalan sráccal. Tehát fel kellett pörgetnem a tempót.

Kik ezek a srácok?

Ők azok, akik 1997 és 2012 között születtek. Példának okáért az én gyerekeim is.

Mit látok a gyerekeimnél és a barátaiknál? Az egész “woke” ideológia határozott elutasítását és a hagyományok, a vallás és a konzervatív értékek tiszteletét. A “woke” ideológia elutasítása nem radikális, vagy valami más ideológia követése. Egyszerűen csak okosak, megértik a dolgokat, és úgy gondolják, hogy az egész “woke” dolog egyszerűen ostoba, és hogy kortársaik, akik “woke” fanatikusok, nyafogó vesztesek. Ismételem, nem radikálisan gyűlölködő módon állnak szembe velük, – egyszerűen csak ránéznek a “woke” elvakult követőire, vállat vonnak és továbbállnak.

Hogy hová? A gyerekeim és a barátaik nevében tudok beszélni: ők utaznak. Élvezik az életet. Templomba járnak. Buliznak és jól érzik magukat, de a “buli” alatt úgy tűnik, hogy élvezik egymás társaságát. Lehet, hogy becsapnak, de nem érzem, hogy számukra a “buli” az ivást, a drogokat és a kiütöttséget jelenti.

Amit bennük látok, az a plébániai életünkben is tükröződik. Egyre több fiatal férfi és nő van szentmisén – néhányan családosok, sokan egyedül vagy barátokkal. A nagy külvárosi protestáns megaegyházakból is folyamatosan érkeznek érdeklődők. (A fő protestáns egyházak idősebb tagjai viszont ritkán kopogtatnak az ajtónkon).

Mit keresnek? Ötven vagy hatvan évnyi, forradalomban lévő kultúra után stabilitást, történelmet, tiszteletet és állandóságot keresnek. És a katolikus egyház ezt kínálja. De csak akkor, ha tiszteljük és támogatjuk saját tiszteletreméltó hagyományainkat.

Folytatnunk kell a trendi, ízléstelen zene irtását, újra gyönyörű templomokat kell építenünk. Katolikus iskoláinkat el kell térítenünk a világi tantervtől, és át kell térnünk a klasszikus tanulásra. Erősen és biztosan kell állnunk azon a sziklán, amely eredendően Szent Péter maga.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi vatikáni vezetés a világhoz idomuló divatos egyháznak az utolsó erőfeszítése. Hamarosan lesz egy pápa, aki megérti, merre is tart igazán a kultúra, és átveszi a vezetést.

Az is érezhető, hogy Mr. Trump győzelmével a politikai helyzet inkább a feszültség, mint a megnyugvás irányába halad. Egy újfajta kulturális forradalom zajlik, és viharos időkre számíthatunk.

Eggyel több ok arra, hogy az emberek Péter apostol sziklájára és időtlen Egyházára építsék házukat.

Fordította: Marek Éva
Forrás: dwightlongenecker.com