A keresztények egyre inkább kisebbségbe kerülnek az egykor túlnyomóan keresztény Libanonban
A valamikor “Közel-Kelet Svájcának” nevezett és a térség keresztény menedékének tartott Libanont tönkretették a konfliktusok. A romlással egyidejűleg, a keresztények számának állandó csökkenése egyre inkább veszélyezteti ennek a többvallású országnak egészen a hatalom megosztásáig terjedő egyedi jellegét.
A cédrusok hazájában az 1943-as Nemzeti Megegyezés óta a végrehajtó hatalom funkcióit megosztották a vallási felekezetek között (konfesszionalizmus). A köztársasági elnök tisztségét mindig maronita keresztény, a miniszterelnökét szunnita muzulmán, a miniszterelnök-helyettesét és a parlamenti alelnökét pedig görög ortodox keresztény tölti be. A törvényhozás szintjén a parlament elnöke egy síita muzulmán.
Az arab világ többi részéhez képest ennek a sajátosságnak az eredete a különböző vallási közösségek számbeli jelentőségében rejlik. A libanoni hatóságok által végzett legutolsó népszámláláskor keresztények alkották a lakosság 53%-át. De a számuk folyamatosan csökken. Az 1975 és 1990 közötti polgárháború, amely 90 000 halálos áldozatot követelt, a nyugati országok irányában történő erős keresztény emigrációt váltott ki.
Demográfiai hanyatlás és növekvő veszély
Ma a keresztények kisebbségben vannak Libanonban, és üldöztetésnek nézhetnek elébe – írja a The Algemeiner című lap. A demográfiai változásokat a születésszám és a bevándorlás is befolyásolta, először a palesztin menekülteké, majd a 2011-ben kezdődött polgárháború elől menekülő szíreké.
A lepusztult gazdaság számtalan keresztényt reményvesztetté tett, akik jobbnak látták elhagyni hazájukat. Ezen túlmenően, Jad Chlouk maronita pap szerint, sokan közülük „úgy érzik magukat a saját hazájukban, mintha idegenek lennének”. Hozzáteszi: „ez az egész keresztény közösséget hátrányosan érinti, mert elveszíti legjobbjainak és legragyogóbbjainak nagy részét, különösen a fiataljait, akik itt a keresztények jövőjét lennének hivatottak biztosítani.”
A CIA World Factbook becslése szerint ma már a keresztények a lakosságnak nem több mint 32%-át jelentik (67,8% muzulmán és 4,5% drúz). A libanoni statisztika szerint tizenhárom éve még 45% volt a keresztények aránya a 48%-nyi muzulmán és 5,3%-nyi drúz mellett. Ezek a számok csak a libanoni lakosságra vonatkoznak, nem tartalmazzák a palesztin és szír menekülteket, akik főleg muzulmánok.
Ha a változások ebben az ütemben folytatódnak, akkor az országban a keresztények aránya 2010-hez képest a felére csökken.
„A libanoni keresztények egzisztenciális küzdelemként tekintenek a helyzetükre az országban. Iszlám lakossággal körülvéve, ők maguk is ostrommentalitást vettek fel. Ha a jelenlegi kivándorlási tendenciák és a csökkenő születési arányszám folytatódik, az arány 20-25 százalékra csökkenhet, és akkor Libanon elveszti történelmi jellegét”
– nyilatkozta egy, a terrorizmust vizsgáló projektben dolgozó görög diplomata, húzza alá az Algemeiner Journal.
Jad atya rámutat, hogy ráadásul még a keresztények vallási biztonságának kérdése is felmerül: „A keresztények száma napról napra csökken az országban, ami súlyosan befolyásolja a helyzetet, és még nagyobb nyomást gyakorol azokra, akik itt maradnak, egy olyan helyzetben, amelyben hamarosan üldöztetést szenvedhetnek el.”
A keresztények egyre kitettebbek a Hezbollah fenyegetéseinek, mint például amikor az Irán-barát terrorista mozgalom 2018-ban tüzet nyitott egy keresztény politikai párt székházára Bejrútban, vagy amikor fegyveresei 2019 novemberében megtámadtak egy keresztény negyedet, azzal a céllal, hogy ráijesszenek az ország jórészt Hezbollah markában tartott vezetői ellen tiltakozókra. Az Iszlám Állam által elkövetett hasonló támadások történtek 2016-ban, a keresztény al-Kaa faluban is.
Robert Rabil, a floridai Atlanti Egyetem politológia professzora, a politikai iszlám és a libanoni politika szakértője a The Algemeinernek kifejtette, hogy sokféle fenyegetés létezik: „A libanoni keresztények számos külső és belső kihívással szembesülnek: Szíria külső befolyásával, valamint a helyi szalafista hálózatokkal és a hozzá nem értő állami hatóságokkal.”
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Info Chrétienne
