Sebestyen Peter atya

Miről ne írjak?

Nem írok Zseléről, mert most már mindenki látja, miről szól a háború.

Nem írok az unióról, mert mindannyian érezzük a szankciók (mellék)hatásait.

Nem írok a kábítószerekről s az energiaitalokról sem, mert a háború óta, Konstanca nagyobb elosztó központ lett, mint Amszterdam. S a kokain-tranzit útvonala e drága Románia lett. Szegény rendőrök, csak kapkodják a fejüket s a drogtesztet (elő), mert már saját kollégáikat is le kellett buktatniuk. Ehhez képest, hogy a félkarú rablók kikerülnek a kocsmákból, már nem is bír jelentőséggel.

Nem írok a hazai médiumokról sem, mert rég nem vagyok a kedvencük.

Nem írok a szinódusról sem, mert a németek rég elvitték bolond felé. Ha bíboros lennék, biztos lenne még vagy öt pontom nekem is.

Nem írok Muskról sem, mert már ő is Orbán kottájából játszik.

Nem írok a vírusról sem, mert az oltásellenesek hálózata nélkül is jól be vagyunk hálózva virtuálisan. Most már készpénz nélkül is.

Nem írók az adóügyekről, mert az IT-szektor sohasem fog felérni a mezőgazdasággal.

Nem írok a Nobel –díjakról, mert évekkel ezelőtt az is baj volt, hogy a magyar kormány mért fordít annyi pénzt a kutatásra. Most lám sunnyognak.

Nem írok a szépségversenyről sem, mert egyik román honatyánk azzal gúnyolódott, hogy ők csak kölcsönadták a román lányt Magyarországnak…

Nem írok a baloldalról, mert szerintük minden, amit a jobboldal csinál az fasizmus és nácizmus. Ők meg lopakodva és szemtelenül dicsőítik a kommunizmust, most már kapitalista trükkökkel.

Nem írok rosszat senkiről és semmiről, mert akkor az agresszor oldalán állnék és putyinista lennék. Túl vékony lett a mezsgye, ami mentén még nem annyira érzékenyek az emberek, hogy megsértődnének. Mert, hogy engem melyik skatulyába tesznek, nem lényeges. Így legalább csak egy főnököm van, akire érdemes odafigyelnem. S ez maga Jézus Krisztus.

Írok inkább olyasmiről, ami felemel. Ami pozitívum. Ami erőt és lelket önt belém. S az olvasókba. Olyasmiről, ami engem életben tart s előre lendít. Amiért nem éri szó a ház elejét. Amitől a fészbukos rajongóknak is elakad a lélegzetük. Ahonnan sugárzik egy csepp jóság. Mint a rendőr bácsi üvegszeméből. Ami lelkesít és ösztönöz, arról írok. Amit bátran, naivul másoknak is elújságolhatok. Mint a nagylány, aki anyukájának így vallotta be, hogy minek lett a részese: – Anyúú. Képzeld, megtaláltam életem szerelmét! Idén már ötödször….!

Olyasmiről írok, ami valóság. Ami megtörtént. Velem. A minap. Egy kilencvenéves beteg férfit látogattam meg. Beszélgettünk, imádkoztunk. Elvégezte a szentgyónását. Magához vette a Szentségi Jézust. Összeaszott teste még csonka is. Hiszen nemrég levágták fél lábát. Hogy a köszvény ne terjedjen tovább. Sugárzó, kicsiny szemeiből életerő árad. Hangosan imádkozott velem együtt. Énekelt. Fogta szorosan a kezemet. A múlt hónapban a fia, aki gondozza, megkért, vigyem el a pénzt, és írjam be az idei egyházadót, mert neki nincs ideje bejönni a hivatalba. Most vittem is magammal a bizonylatot (chitanta-nyugta). Ott lapult a belső zsebemben.

A szentáldozás után, a kicsiny, törékeny öregember csillogó szemekkel fordult felém: – Plébános úr, hozta a ’kitáncát’?…

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 Comments

  1. INRI,
    drága atya. Nagyon örülök annak, hogy ott te szeded be az egyházadót. Az özvegyasszony 2 fillérjét. Többet ér az a németek dolgozónkénti évi kötlezö 1.000-1.500 EUR-jánál. Ott azt 20 millióan fizetik be. Aki nem az nem “igényelhet egyházi szolgáltatást”. Szörnyü ára van ennek:
    a 120 fös német katolikusok központi bizottsága=öreg politikusok parancsolnak a 27 püspöknek, meg a 18 ezer papnak. (husz év alatt felére csökkent a számuk, sokan megnösültek).
    De a Német Katolikusok központi Bizottsága pedig most arra kötelezi a püspököket, hogy az 1 millió katolikus egyházi lakalmazottnak, ne kelljen egyházi adót fizessen, ????ha másvallású??? ???vagy ateista???. ??? Ne lehessen vizsgálni kivel él férfival vagy növel-vagy hánnyal??? S ez többezer atyára is vonatkozik??? Ez a német szinodusi út. Akik a PRIEDOK- ra a katolikus ifjuságot is kivezetik a családpasztorációk gondozásában. Drága Ayta csinálj már valamit…

  2. INRI,
    Ma 2023.10.05-én rokoni temetésen voltam Deutsch Jahrndorfban a burgenlandi Németjárfaluban. Óriási meglepetésemre páter Myroslav Rusyn, egy nös 4 gyerekes görög katolikus atya vezette -életében elöször- a latin római katolikus ritus szerint a gyászmisét és a szertartást is. A negyven év alatti atya egy hónapja lett káplánként alkalmazásba véve.
    A római katolikus tanítás szerint a Jézusi tanítványi életnek az a lényege, hogy a papi élteben egészen az Úrnak adom magam, nem tekintek hátra, hanem csak előre, arra az útra, amelyen haladnom kell, arra a feladatra, amelyet teljesítenem kell és (papként) Isten országának örömhírét csakis nötlen cölibát éltformában elö osztatlan szívvel lehet hirdetni.
    A burgenlandi TV megkérdezte, hogy nem zavarja-e az új ukrán káplán atyát, hogy nem tudja egészen az Isten ügyének szentelni magát a családja miatt, mert megosztott a szíve a családja és Jézus egyházának szolgálata között?
    Íme a négy gyerekes görög-katolikus atya válasza:
    „A papság atyaság is. Akkor vagyok jó férj, ha a nejem biztonságban érzi magát mellettem. Ha lelki, szerelmi, anyagi, érzelmi biztonságot tudok a hitvesemnek fele-részemnek nyújtani, akkor olyan eröt kapok töle a munkámhoz, amit senki más nem tud nekem megadni. Például úgy hogy nyugodtan lehetnek nézeteltéréseink söt kiabálhatunk is egymással anélkül a veszély nélkül, hogy szentségi házasságunk annak kárát szenvedné, de mindketten tudjuk, hogy jobb ha folyamatosan mindketten a kölcsönös csendes egytértésre törekszünk. Az köt minket az elsö perctöl össze a nejemmel, hogy elsöprö többségben azonos az érdeklödési körünk -jó munkatársak vagyunk- és a szabadidönket is csakis örömteli együtt életben vagy közösen megválasztott kikapcsolódásban tudjuk elképzelni egymással. Mint férj csak magam is igazolhatom a mondást: Omnia vincit Amor= A szerelem mindent legyöz. Régi mondás szerint minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll. Ez azonban fordítva is igaz.
    Ha a családomat (gyerekeimet) elhanyaglom nem lehetek jó pap sem. Papként úgy viszonyulok a hívekhez, ahogyan egy jó atya vagyis apa teszi. Ez nem lekezelést jelent. Éppen ellenkezöleg ez elkötelezödést, felelöségvállalást, szerettel való gondoskodást és útmutatást is jelent. Ebben sokat segít a gyeremekeimmel való tapasztalatom. Jobban tudom emiatt a híveket is szolgálni. Gyónatásban, szent miseünneplésben, a betegek vagy a rabok látogatásában is. Arról nem is szólva, hogy a hittanos gyerekfoglakozásokban sokat segítenek a saját gyermekeim is. Az ifjúsági és a jegyes hittanban, és a kismamafoglakozásokon pedig a nejem a “legjobb ifjúsági káplánom” is.

  3. Szeretettel köszöntöm Péter atyát a Zarándok.ma oldalon.
    Már nagyon hiányoltam értékes írásait.
    Kérem írjon továbbra is.
    Hálát adhatunk Istennek, hogy a mai vesztébe rohanó világunkban is vannak olyan emberek, akik egészen Isten és az emberek szolgálatának szentelik életüket.
    Isten áldja meg őket.

  4. INRI,
    emlékszem a Jób lázaása cimü filmre. Zente Ferenc=tenkes kapitánya volt a Jób. Az utolsó nagy háború alatt egy tiszamenti faluban, a zsidó Jób és neje akiknek 7 gyermekük halt meg, örököst akartak maguknak. Egy keresztény gyereket vett örökbe, hogy az túléli majd az üldözést és megörökli a házat és a kertet is (és elmondja majd, az ö sorsukat is mindenkinek). Ott az a szokás, hogy a melamaed=öreg férfi hittanár fizettségért megtanítja a gyereket és ifjút a hitre. Jób a kiskamasz fiút bevezetné a zsidó hit életbebe (is), de nem úgy sikerül, ahogyan azt elképzelte, mert a fiú persze ilyen “idegen varázsszavakat” elötte sosem hallot.
    Arra vetül egy ferences=ferences derüvel. Jób nagy zsák krumplival fizeti ki. Azt, hogy a ferences tanítsa meg a fiúnak, azt a részt, amikor a bárányka megjelenik. Amiröl akkor hallott amikor a katolikus templomba járókkal beszélt a piacon.
    Azonban elöre kiköti Jób, hogy “többet ne, csak a báránykát” azt mondja el amaz a gyereknek.
    Ahogy hárman ott “hittanóráznak” a ferences rákezdi: “Isten báránya aki elveszed a világ büneit”- Jób beleszól: “nagyon szép, de többet ne”. A ferences azt modja: “dehát nincs több”…Jób örül a siekeresen megtartott hittanórának és nagy zsák krumplival fizeti ki az azt örömmel elfogadó ferencest. Pár nap múlva a fiúcska pedig ámúlva látja, hogy nevelö szüleit elviszik. Ki akarja öket szabadítani veszekszik a katonákkal, mikor látja, hogy hiába csak némán sírva megy velük. Jób elküldi, de hiába. A katona ráförmed: “maguké ez a gyerek?” Jób megtagadja, hogy valaha is látta ezzel megmenti a fiút az elhurcolástól, aholis Jóbék odavesznek. Job, még idelyekorán a nála-lakó fiatal cselédeit bízta meg, hogy vállaják-el, hogy a fiút, “Jób örökösét” a nagykoruságig felnevelik és átadják neki az örökségét a kis gazdaságot.