A kerek szemüveg
Egy embernek egy szép napon szemüveget írt fel az orvosa. A pontos előírások, a lencse adatainak meghatározása a szakemberek dolga volt, de a szemüveg külsejét, formáját ő határozhatta meg. Emberünk egy szerzetes volt. Kerek szemüveget választott, olyant, amilyent XII. Pius pápa, Marie-Joseph Lagrange atya, Szent Maximilian Kolbe – vagy akár, minden bizonnyal, Aquinói Szent Tamás – viselt, röviden szólva: kerek szemüveget…
Nem volt könnyű dolga! A kerek szemüveg akkoriban nem volt – mondhatnánk, nagyon nem volt – divatban! Az optikusok hitetlenkedve hallgatták a kérését, aztán zavartan, elképedve próbálták meg őt lebeszélni és meggyőzni arról, hogy inkább szögletes szemüvegkeretet válasszon… Talán esetleg kicsit lekerekítsék a sarkokat?!? A mindenféle esztétikai tanácsadók az arcformáját nézegették, azt szajkózták neki, hogy mi a divat és milyenek a stílusirányzatok, és választásának megmásítására akarták rávenni. De emberünk mindenféle kompromisszumot visszautasított. Az eladók, akik ezerféle katalógust nyomtak a kezébe, végül belefáradtak, és a raktár egyik félreeső fiókjának a mélyén felfedeztek egy „matuzsálemi korú”, ámde kerek szemüvegkeretet. Kereket, mint XII. Piusét vagy Lagrange atyáét…!
A jó szerzetest, aki néhány évig hordta teljesen divatjamúlt pápaszemét, később óriási meglepetés érte. A szezon legelegánsabb személyiségeinek orrán megjelentek a nem teljesen szögletes szemüvegek. Az idő elrendezte a dolgokat, mindenki „kikerekedett”…, természetesen a szemüvegesekről beszélek, vagy még inkább magukról a szemüvegekről! Olyannyira, hogy végezetül divatba jött a szerzetes szemüvege is, amelyet ő akkor is viselt, amikor mindenki sutba dobta. De ő megőrizte a Szent Maximiliánéhoz vagy Szent Tamáséhoz hasonlító kerek okulárét…
Most, az oly kevéssé katolikus 21. század elején a kerek szemüvegről szóló parabola tulajdonképpen a mi hitünkről szól. Az Egyház olyan, mint a kerek szemüveg: nincs divatban, bizony egyáltalán nincs! Elveink és meggyőződéseink nem felelnek meg a felkapott gondolkodásmódnak. Gyakorlatunk és dogmáink öregecskének, régimódinak, elavultnak látszanak, olyannak, amelyek már csak a legszánalmasabb, középkori tanokat kínáló butikok leghátsó raktáraiban vannak a szekrénybe elzárva, hogy többé hozzá se nyúljanak… Erkölcsről szóló szavunk, megalkuvást nem ismerő álláspontunk a szexualitásról vagy a házasságról, összejöveteleink liturgiája vagy papságunk férfiakból épülő struktúrája mind nagyon távol áll a ma divatos vallásoktól.
Amikor a teljes hűségről beszélünk, az emberek nem látják meg, nem értik meg benne a szabadságot. A szentségek rituális megünneplésében nem érzékelik az örömöt, a vigaszt, holott ezek nyújtják számunkra az isteni üdvözülést. A tömegek nem látják meg a testvéri érzést, amikor papjainkhoz, mint atyákhoz viszonyulunk. Társadalmi szerepvállalásunkból hiányzik a radikalizmus, a hevesség, az erő, amellyel védelmezni tudnánk az Istenről vagy a világról kialakított eszméinket. A törékeny helyzetben levő emberek szemében nincs hitelünk. Amikor erőszakmentességet hirdetünk, legalább annyira látszunk mulyáknak, mint amennyire képtelennek a világ megváltoztatására.
Igaz viszont, hogy az idő, épp úgy, mint a szemüvegnél, majd elrendezi a dolgokat: a liberális életformát gyakorló világ nemsokára megismeri a frusztráció érzését, unni fogja a vallási ünnepeken való őszintétlen részvételt, és belefárad, hogy a csak önmagukat mutogatni képes guruk lába elé vesse magát. Az Egyház egyszerű szegénysége rá fog mutatni üzenetének erejére, igazságára és küldetésének forradalmi voltára.
Egyedül az Egyház lesz az, aki nem vonított együtt a farkasokkal, vagy inkább nem bégetett együtt a juhokkal! Akkor majd elkezdik lekerekíteni a katolikus-ellenes vélemények szögleteit, és mi, akik megőriztük hitünket akkor is, amikor mások elvetették, mi majd divatba jövünk! Divatosak leszünk és katolikusok, mint XII. Pius, mint Lagrange atya, Szent Maximilian Kolbe és Aquinói Szent Tamás.
David Macaire
Saint-Pierre és Fort-de-France érseke
Forrás: martinique.catholique.fr, ebaf.edu
Fordította: Solymosi Judit
