Amikor a kegyelem szóról beszélünk, fontos azt tisztázni, hogy mi valójában a kegyelem. A kegyelem nem olyasmi, amit Istentől kapunk meg. A kegyelem valójában Isten munkálkodása az egész lényünkben. Néha halljuk, hogy az emberek úgy beszélnek, mintha Isten kegyelméből merítenének. Ám a kegyelem inkább Isten jelenléte bennünk. A kegyelem Isten jelenléte és ereje, amelyet az adott pillanatban ad nekünk, amikor erényes tettre kapunk meghívást.
Ám minden esetben, a kegyelem annak a következménye, ahogyan válaszolunk Isten belső jelenlétére vagy Isten segítségére, hogy keresztényként éljük az életünket. A kegyelem Isten erőteljes cselekvése belül. Mint hívek, próbáljuk megélni az evangéliumi értékeket, amelyekre Jézus hív meg minket életünk minden napján. Tudjuk, hogy semelyikünk sem él tökéletes életet. És jó tudni, hogy tökéletesség se nem feltétele az üdvösségnek, de nem is lehetősége. Valamint az is előnyös, ha óvatosságból kiiktatjuk szókincsünkből a „majdnem tökéletes” jelzőt, nehogy belefásuljunk a jóra való törekvésbe.
Az élet teljessége
Amikor rájövünk arra, hogy Isten jelenléte bennünk dinamikus, arra is rájövünk, hogy Isten és köztünk több minden történik, mint amit el tudnánk képzelni. A dinamikus szó azt jelenti, hogy valami tele van energiával, cselekszik vagy mozog. Néha azt gondoljuk, hogy ha nem csinálunk valamit, akkor semmi sem történik köztünk és Isten között. Viszont éppen ellenkezőleg igaz.
Hívőként az Istennel való egységünk folytán állandóan növekedünk. És valóban, még ha nem is vagyunk tudatában ennek, akkor is azt keressük, hogyan éljünk keresztény módon és hogyan kövessük Jézus Igéjét. Azt is mondhatnánk, hogy még a kísértés közepette is arra törekszünk, hogy hűségesek maradjunk Istenhez és jó életet éljünk. Ennek a törekvésnek semmi köze a hullámvölgyekkel teli életünkhöz. A szándék az emberi szívben rejlik. Ez a szándék pedig megnyit bennünket Isten bennünk lévő munkálkodása felé.
Úgy is mondhatjuk, hogy arra törekszünk, hogy mindig válaszoljunk azokra a kegyelmekre, amiket Isten ad nekünk. Tartsuk szem előtt: a kegyelem dinamikus és élő.
Nem arról van szó, hogy „magunkban hordozzuk Istent”. Az túl gépies lenne. Jobb azt mondani, hogy telve vagyunk belül Isten jelenlétével – gyarlóságainkkal és tökéletlenségeinkkel együtt. Ezt a bűnbocsánat szentségében tapasztaljuk meg a legerősebben. Érezni tudjuk, hogy a kegyelem velünk együtt és körülöttünk működik. Ez azt jelenti, hogy az Úr mindig megérinti a szívünket. Például lehet, hogy nem mindig emlékszünk vissza a misén hallott felolvasásokra a Szentírásból, de az a szándékunk, hogy ott legyünk, mégis lehetővé teszi, hogy ezek a szavak hatással legyenek ránk.
Isten Igéjének a jósága is hatással van ránk. Részesülünk a szentáldozásban és – amint ez megtörténik – rájövünk, hogy ez alatt a szent pillanat alatt másra terelődött a figyelmünk. Nem kell attól tartanunk, hogy ez alatt az idő alatt semmi sem történik. Nem mi hozzuk létre magunkban a kegyelmet. Minden egyes pillanatban arra törekszünk, hogy Istennel legyünk, jó életet éljünk és megengedjük Istennek, hogy cselekvő és dinamikus legyen bennünk. Talán nem érezzük ennek a hatását, de mindezek ellenére Isten megérintett minket.
Írta: Jim Van Vurst OFM
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Franciscan Media
