A katolikus iskolában nem olvashatták fel a Katekizmust

Thomas Collins, torontói bíboros megfeddte a helyi katolikus iskola tanácsának tagjait, mert a közelmúltban az egyik ülésen nem engedték meg, hogy a katolikus egyház katekizmusából egy, az azonos neműek vonzalmával kapcsolatos eligazító részt felolvassanak.

„Az, hogy egy katolikus iskolatanácsi ülésen egy katolikust kritizáljanak, sőt, a katolikus iskolatanács ténylegesen megakadályozza azt, hogy a Katolikus Katekizmusból felolvasson egy részt, egyszerűen elfogadhatatlan” – írta Collins bíboros november 17-én Joseph Martino iskolatanácsi elnökhöz írt levelében.

„A katolikus nevelés vezérfonala a katolikus hit kell legyen, és ez vonatkozik diákra, tanárra, minden oktatásban szereplő emberre és a kuratóriumi tagokra is. Ha ez nem így van, az oktatás megszűnik katolikusnak lenni.”

Mi is történt? Jose Luis Dizon, a scarborough-i Szent Bonifác katolikus egyházközség tagja november 12-re összehívott egy iskolatanácsi ülést, hogy támogatásukról biztosítsanak több tagot, akik kiálltak az azonos neműekhez vonzódó emberekkel kapcsolatos egyházi tanítás mellett.

Dizon elkezdte idézni a Katolikus Egyház Katekizmusának 2357-es paragrafusát, amelyben a homoszexualitás mint „alapvetően rendezetlen állapot” szerepel. A katekizmus következő bekezdése pedig azt mondja, hogy az azonos neműekhez vonzódó emberekhez “tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell viszonyulni”.

(Szerkesztőségünk jónak látja itt idézni a két paragrafus szövegét:)

2357. A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva –mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket — mindig vallotta, hogy “a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.

2358. Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.

Amikor Dizon ezeket a szövegrészeket idézte, Norm Di Pasquale, az iskolatanács egyik tagja félbeszakította, és kijelentette, hogy Dizon a megjegyzéseivel “veszélyes vizekre evez”, mert “egy kirekesztett és sebezhető közösséget sért”.

Martino iskolatanácsi elnök, egyetértve ezzel, hozzátette: “Figyelmeztetnem kell a küldöttet, hogy úgy érzem, helyenként nem megfelelő nyelvezetet használ.”

Az iskolatanács rendkívüli ülésének célja az volt, hogy eldöntsék, elítéljék-e Michael Del Grande kurátort, aki tavaly kifogásolta a testület azon döntését, hogy a nemi identitás, a nemi önkifejezés, a családi állapot kifejezéseket védett kategóriákként vegyék be az intézmény magatartási kódexébe.

Ezt egy 2019. novemberi testületi ülésen Del Grande bírálta, majd tréfás hangnemben azt javasolta, hogy a testület olyan viselkedési formákat is fogadjon be a kódexbe, mint a pedofília és a zoofília.

Miután a katolikus iskolatanács egyaránt meghallgatta a Del Grande-vel szembenálló és mellette kiálló tanúvallomásokat, úgy döntött, hogy megrovásban részesíti őt. Indok: “az [LMBT] közösség egészével és az [iskolaszék] közösségével szembeni tiszteletlen viselkedés “.

A testület azt is megszavazta, hogy Del Grande-nek nyilvánosan bocsánatot kell kérnie, el kell végeznie egy “érzékenyítési képzést”, és három hónapig nem tölthet be semmilyen szerepet az iskolaszék munkájában.

Collins bíboros levelében emlékeztette a testület tagjait, hogy hivatali esküt tettek, hogy mindig hűek maradnak az egyház tanításaihoz, és kétségbe vonta, hogy a katolikus iskolatanács tagjai tudják-e teljesíteni küldetésüket, ha “alapjaiban katolikus-ellenes narratívát fogadnak be, amely a katolikus hitet abban a hamis fényben tünteti fel, mintha hiányozna belőle az együttérzés”.

“Világunkat, amelyben élünk, sekélyes, felszínes és világi szemlélet jellemzi az emberi személyről és az élet értelméről. Ez a szemlélet ellentétes az isteni kinyilatkoztatással, a józan értelemmel és a keresztény hit mély örökségével. Kiábrándító, hogy katolikus kurátorok megengedik maguknak, hogy ez a világi szemlélet felváltsa a Katolikus Egyház Katekizmusában megfogalmazott hit teljességét. Arra vagyunk elhivatottak, hogy a Szentlélek irányítson minket, nem pedig a kor megtévesztő szelleme” – írta Collins.

Collins azt mondta, hogy az iskolatanács teljes vitájának meghallgatása során világossá vált számára, hogy a tanács láthatóan előrébb valónak tekinti azt az igényt, hogy nehogy megsértse az evangéliumi üzenetet hallgatókat, és nem az evangéliumhoz való hűséget és annak “az életszentségre szólító kihívását” tekinti elsődlegesnek.

“Azon tűnődöm, hogy ha Jézus maga is részt venne a torontói katolikus körzeti iskolatanács ülésén, vajon félbe szakítanák-e Őt akkor, amikor így szólna: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van Isten országa”, vagy ha más hasonlókat mondana az evangéliumból, azért, mert ezek a szavak nem eléggé megnyugtatóak, és talán sértők is.”

Ontario egyike annak a három kanadai tartománynak- Alberta és Saskatchewan mellett-, ahol részben az adófizetők pénzéből finanszírozzák a katolikus iskolai rendszerek működését.

Forrás: CNA

Fordította: Kántorné Polonyi Anna